A félvámpír Catherine Crawfield és élőhalott szerelme, Bones az izgalmakban és véres csatákban bővelkedő évek után némi pihenésre vágyik. Párizsba utaznak, hogy végre gondtalanul élvezhessék egymás társaságát, ám közbeszól a múlt… Cat egy éjjel lidérces álomból ébred. Egy nagy hatalmú vámpír, Gregor furakszik be az álmaiba, olvas a gondolataiban, s ami a legijesztőbb: azt állítja, Cat az ő felesége, s Bones elrabolta tőle.A vámpírtörvények rendkívül szigorúak. Ha egy házasság megköttetett, az immár felbonthatatlan. De hogyhogy Cat nem emlékszik semmire? Mi ez a nyomasztó őrület? Gregor hajthatatlan, és semmi sem tántoríthatja el, hogy visszaszerezze, ami az övé… Őrületes hajsza veszi kezdetét, s persze Cat nem tagadja meg önmagát – jó szándékú, ám gyakran hebehurgya akcióival végveszélybe sodorja mindkettejüket…
Nagy bánatomra elértem az utolsó magyarul megjelent Cat és Bones könyv végére, ami azt jelenti, hogy egy ideig nélkülöznöm kell majd a társaságukat. (Persze olvashatnám tovább angolul, de most egy kicsit pihentetni akarom ezt a sorozatot, egyrészt mert nem akarom, hogy ilyen hamar vége legyen, másrészt mert ez a negyedik kötet néha már a tűrőképességeimet feszegette). Igen, a negyedik kötet nem jött be annyira, mint az előző három és ki fogok térni ennek az okaira. Voltak benne olyan dolgok, amiken vagy hangosan morogtam olvasás közben, vagy pedig szívesen hozzávágtam volna a könyvet a falhoz. (Az utóbbit nem tettem meg). Épp ezért csalódtam ebben a kötetben és nem tudtam annyira élvezni, mint az előzőeket és teljesen meglepett, hogy ezt is Frost írta, akiben eddig mondhatni nem tudtam csalódni.
Na, de akkor nézzük mi nem tetszett:
1. Már a könyv alap történetével gondjaim akadtak. Ez az egész Gregor-os kavarás... ennél nagyobb baromságot az életben ki nem lehetett volna találni. Kicsit úgy érzem Frost már nem nagyon tudott mivel előrukkolni, ezért kitalált valamit, ami elvileg Cat-el történt a múltban.... de a lány erre nem emlékszik, mert elfelejtették vele. Ráadásul azt hittem Tate az idegesítő... DE NEM! Gregor még őt is felülmúlta a Cat iránti megszállottságával. Nem is értem mit hitt az a pasi, hogy mert azt mondja, hogy Cat a felesége és ráparancsol, hogy márpedig vele kell eztán lennie, akkor Cat fülét-farkát behúzva engedelmeskedik neki? Továbbá azt sem tudom felfogni miért jó neki az, ha egy olyan nő után fut, aki még a háta közepére se kívánja... vagyis Gregor nem lett a kedvencem, egyenesen rühelltem bármikor felbukkant és alig vártam már, hogy valaki végre beledöfje az ezüst karót. Az egész alap koncepciót leszámítva, mármint ezt a Gregor-os kavarást, a történet íve ugyanolyan szépen és alaposan lett kidolgozva, mint korábban. Voltak izgalmas harcolós, verekedős részek, veszekedések és nyugisabb pillanatok is. Ezen a téren nem kellett csalódnom.
2. Cat ebben a könyvben egy hisztis, nyivákoló kis liba volt, sajnálom de nem tudok más jelzőt használni rá. Míg korábban nagyon bírtam most egyszerűen képtelem voltam elviselni, amikor elkezdett hisztizni és nyavalyogni, hogy miért hagyják őt hátra, mikor tudna segíteni? Hát azért Cat mert miattad kerültek folyton bajba a többiek, és nem tudtál volna segíteni, így nem tehettek mást. Cat most egészen passzív szerepben tűnt fel, és mikor ezen kiakadt és elkezdett hisztizni, akkor vágtam a könyvet majdnem a falhoz.
3. Továbbá az egész félreértés dolog, amiért Cat és Bones egy ideig megharagudtak egymásra, azzal se tudtam hirtelen mit kezdeni. Korábban mindig őszinték voltak, így nem értettem most miért titkolóznak egymás előtt és miért nem bíznak meg a másikban. Persze Cat miatt talált rájuk folyton Gregor meg minden.... de Bones és Cat... jaj istenem.... itt rengetegszer az agyamra mentek.
4. És ami a legjobban szúrja a szemem az, hogy Cat ilyen váratlanul és ilyen hülye indok miatt vámpírrá vált. Abban bíztam, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert Cat épp ezért volt különleges, hogy sosem gondolt ezelőtt ilyesmire, és azt hittem ha ez mégis megtörténik, akkor annak valami nyomósabb oka lesz, mondjuk, hogy örökre Bones-al akar maradni, nem pedig az, hogy csak így győzhetik le Gregort. Tovább az is szúrja a szemem, hogy persze, hogy Cat nem normális vámpír lett, hanem valami irtó különleges hogy véletlenül se kelljen kivárnunk amíg az újszülött vámpír magához tér, hanem Frost ezt gyorsan lerendezte azzal, hogy Cat különleges vámpír lett és kész (Csak nekem olyan ismerős ez valahonnan?! Khm... Bella... khmmm.....).
Az általam felsorolt negatívumok nagyon idegesítettek olvasás közben, épp ezért ezt a könyvet nem élveztem annyira, mint az előzőket. Bár azért néhány dolog még mindig tetszett, és kijelenthetem, hogy új kedvencem van ebben a világban, aki pedig nem más, mint Vlad. Imádom azt a pasit, és az egyetlen pozitív dolog, ami jól jött ki szerintem ebben a kötetben a Vlad és Cat közt kialakuló barátság. Most egy ideig pihentetem ezt a sorozatot, bár még tervezem majd valamikor elolvasni a spin-off könyvet is, ami Denise-ről és Spádé-ról szól. Majd meglátom mikor.
UI: ÉS VÉGRE SIKERÜLT MEGTARTANI AZ EREDETI BORÍTÓT. Ez a legjobb az összes közül. :)
A könyvről:
5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése