Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…
Végre sikerült hozzájutnom az Időtlen szerelem trilógia befejező kötetéhez. Szeretem ezeket a könyveket, olyan kis vicces, kellemes a sztori, szerethetőek a karakterek és habár a rejtélyek kissé kiszámíthatóak, mégis az időutazásos téma miatt érdekes az egész, hiszen időutazásról igen kevés könyv szól. (Vagy csak én nem ismerek egyet sem). Mit vár el az ember egy trilógia záró kötetétől? Hogy méltón zárja le az egész sorozatot, varrjon el minden szálat és vagy boldogan vagy pedig szomorkodva tudjuk befejezni a könyvet. Ezeknek a kritériumoknak a Smaragzöld teljesen megfelel.
Mint egy könyvsorozat befejező kötete tökéletesen megállja a helyét, ugyanolyan stílusban folytatódik a történet, mint ahol abbamaradt, visszatérnek kedvenc karaktereink, fény derül a nagy titkokra és rejtélyekre. Még mindig tele van poénokkal a könyv, a poénforrást egyrészt a kedvelhető és meglepően szimpatikus főhősünk, Gwen, barátai és a kis vízköpő démon, Xemerius szolgáltatják. Habár Gwen az elején "kicsit" az agyamra ment, mikor ott bőgött Gideon után, mint egy ötéves, de szerencsére hamar összeszedte magát, és aztán könnyebb volt elviselni és visszatért a szerethető énje. Itt van az első icipici negatívum: Gwen nagy szerelmi összeomlását valahogy nem tudtam átérezni, hiszen ő és Gideon kb. ha 3 hete ismerik egymást, akkor sokat mondtam. Épp ezért kicsit hiteltelen volt számomra ez a nagy tragikus szerelmi csavar, és az, hogy Gwen ennyire belezúgott a fiúba ilyen hamar, hogy ilyen mértékben megviselje, amit Gideon tett. (És az sem javított eztán a megítélésemen, mikor kiderült, hogy Gideon mindezt azért tette, hogy megvédje a lányt, vagyis egy borzalmas klisével szúrta ki a szemünk az írónő).
Gideon és Gwendolyn a Rubinvörös filmben
A kezdeti kis idegesítő dolgok ellenére, és mikor Gwen végre összeszedi magát a bőgésből és újra a rejtélyek megoldására koncentrál, onnastól ismét beindul a vicces kis történet. Kiderül, hogy hova tűnt el az eredeti kronográf, amit még korábban Lucy és Paul ellopott, aztán megtudjuk mi volt végig a gróf igazi célja, és persze felfedi magát az áruló is. Itt egy hatalmas plusz pont az írónőnek. SOHA nem gondoltam volna, hogy Mr. Whitman maga a gróf. Én azt hittem már az elejétől kezdve, hogy Mr.George a hunyó, túl kedves és segítőkész volt, azt hittem valami nem stimmel vele, de úgy tűnik most engem is sikerült félrevezetni. Abban persze igazam lett, hogy Paul és Lucy Gwen igazi szülei, ez teljesen egyértelmű volt, hisz egy csomó utalást elénk böktek ezzel kapcsolatban az előző két kötetben.
Kedves és vicces kis könyv ez, teljesen megértem miért szeretik annyian, és nálam is felkerült már régen a kedvencek közé. Az egész trilógia szépen, alaposan és logikusan lett felépítve, minden a helyén van, a végére minden szál el van varrva, és a túl boldogságos vég (mi más vége lehetett volna egy ilyen tini könyvnek?) se zavart annyira. Ide pont ez kellett.
A trilógia első részéből, a Rubinvörösből, idén filmet készítettek. Nagyon vártam, hogy láthassam, de sajnos Magyarországon nem adták a mozikban, de sebaj, megvárom a DVD megjelenést. (Vagy amíg lesz hozzá valahol magyar felirat. Apropó aki tud hozzá, az nyugodtan jelezheti nekem itt kommentben, előre is köszönöm!)
A könyvről:
5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése