Charlotte Bronté: A lowoodi árva + Jane Eyre (a film)

A történet:
A regény címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, amikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is, de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre…

Habár nem nagyon szoktam lányregényeket, se klasszikusokat olvasni (az utóbbit a gimiben megutáltatták velem, mikor kötelezőket kellett olvasni!), mégis ez a könyv nagyon tetszett. Bár csak minden klasszikus ehhez hasonlóan könnyen olvasható, érdekes és szívszorító lenne, akkor biztosan sokkal többen olvasnának ilyeneket. A könyv egy nagyon szimpatikus és szerethető kislány, majd pedig egy okos, erős fiatal nő történetét mutatja be, aki ugyebár a legalsó társadalmi ranglétráról és elég rossz körülmények közül indul, nincsen családja, a rokonai akiknél élnie kell csak terrorizálják és megvetik, végül pedig elpasszolják a lowoodi árvaházba. És Jane élete akkor terelődik végül a helyes útra. Ott végre először barátokra lel, majd nevelőnő lesz belőle és elszegődik egy igen érdekes és furcsa kastélyba dolgozni...

A történetet nem akarom teljesen leírni, szerintem a legtöbb embernek ismerős, csak talán én voltam egyedül azon kevesek egyike, aki még nem olvasta ezt a könyvet, de végre sikerült bepótolnom. Bronté olyan szépen és kifejezően ír, ahogy csak a nagy klasszikus írók tudnak, mégse annyira bonyolultan és tele idegen kifejezésekkel, hasonlatokkal és szóképekkel, hogy az unalmas legyen a mai modernebb könyvekhez szokott generáció számára, én nem untam magam olvasás közben. Ehhez természetesen a remek írói stílus mellett a szerethető főszereplő és egyéb érdekes karakterek is hozzájárultak. Jane-t nem lehet nem szeretni, gyerekkorában sajnáltam őt, aztán meg csodáltam, és habár néha eléggé temperamentumos vagy hiszékeny volt, mégsem idegesített. Aztán a másik két férfi főszereplő is nagyon szerethető, főleg Mr. Rochester, de nekem még St. John is szimpatikus volt, mindkettőt más miatt lehet kedvelni.

Nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, igazán kár, hogy eddig kimaradt az életemből, és ha nem veszem figyelembe azokat a szappanoperákba való történeti csavarokat, miszerint a végére Jane hirtelen meggazdagszik, hogy PONT a rég eltűnt rokonaihoz talál el, mikor már senki mástól nem tud segítséget kérni és nagy bajban van, és aztán a végére minden happy end lesz, akkor ezt egy igazán remek könyvnek mondanám. A kedvenc jelenetem a vége, mikor Jane és Mr. Rochester újra találkoznak, az annyira megindító lett, hogy azt el sem tudom mondani. :)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/charlotte-bronte-a-lowoodi-arva

5/4

Jane Eyre (a film)

És direkt a könyv elolvasása után meg akartam nézni a filmet, hogy össze tudjam a kettőt hasonlítani. Nos, mivel kifejezetten Micheal Fassbender fanatikus rajongó vagyok, így a legutóbbi adaptációt, a 2011-est választottam, ebben sem kellett csalódnom. Ez eddig a legjobb könyves adaptáció, amit valaha láttam (legalábbis szerintem). A film végig hűen követi a könyvet, szinte a könyvből kivett párbeszédekkel dolgoznak, csak az nem tetszett, hogy a történet mesélési időrendjén csavartak egyet és visszaemlékezéssel mesélik el az elejét.

Nagyszerű színészek és alakítások vannak benne, és a film pontosan olyan nyomasztó és szomorú légkörben mutatja be a történetet, mint a könyv. Persze vannak a filmben kisebb változtatások és egyszerűsítések, de ezek nem zavaróak, a történet lényegére nincsenek befolyással, ezek olyan változtatások, amik inkább előnyére váltak a filmnek.

Mia Wasikowska és Micheal Fassbender tündököl a két főszerepben, mindketten remekül alakítanak, Micheal Fassbender kitűnően megragadta Mr. Rochester bonyolult karakterét. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy Micheal Fassbender szerintem túl helyes és sármos erre a szerepre, mikor elvileg Mr. Rochester a könyvekben nem egy, hogy is mondjam finoman, szép ember... (De ez legyen a legkisebb gond.)

Csak az zavart egy kicsit, hogy a végét mintha összecsapták volna, és a "vége nagy újra találkozás" nem lett olyan intenzív és megható, mint a könyvben, sőt még a helyszínt is megváltoztatták.

Majdnem tökéletes adaptáció, így megérdemli a 10/9 pontszámot.

Előzetes: