A burok (film)

Ez egy újabb film, amit vártam, és végül mégsem olvastam el előtte a könyvet, ami alapján készült. Talán jobb is így, hiszen nem hasonlítottam minden egyes jelenetet és karaktert a könyvben lévőhöz, hanem egy teljesen független filmként tudtam kezelni.

A történet:
"A Földet békés idegenek, a Lelkek foglalják el. A Lelkek átveszik az irányítást a legtöbb ember elméje fölött, testüket azonban érintetlenül hagyják, és beleköltözve buroknak használják. A kevés emberi ellenálló egyikét, Melanie-t elfogja a Hajtók egyike, akik az utolsó emberektől védik az új fajt. Kétségbeesett csata után Melanie testébe beleoperálnak egy Vándor nevű Lelket. Vándort figyelmeztetik, hogy a heves érzelmek, a szenvedély és az élénk emlékek miatt nem könnyű egy emberben élni, ám van valami, amire nem számított: teste korábbi lakója nem hajlandó átadni az elméje fölötti uralmat."

Habár nem olvastam a könyvet, de ismertem a történetet, így nagyjából tudtam mivel fogok szembe kerülni. Sokkal rosszabbra számítottam és ezért kellemes meglepetés ért. Persze nem azt mondom, hogy ez a film tökéletes, de szerintem igenis egyszer nézhető fajta, és abból is a jobbak közé tartozik. Kezdjük a pozitívumokkal. Érdekes a történet alap koncepciója, és a fő konfliktust szerintem nagyszerűen oldották meg. Ezalatt értem Melanie és Vándor kettősségét, a két lélek kapcsolatát, akiknek egy testen kell egy ideig osztozniuk. Ők ketten a főszereplők és nekem mindkettő nagyon szimpatikus lett. Melanie bátor, erős és mindent megtenne a szeretteiért, még önmagát is feláldozta értük. Nem hagyja magát mikor a teste fölött a Vándor átveszi az uralmat, küzd, ellenáll, visszaveszi az irányítást... nem hódol be neki.

Aztán ott van a Vándor, vagyis Vanda, akiről a végére kiderül, hogy nem olyan, mint a többi Lélek, együttérző, kedves és segítőkész, megsajnálja a lányt, akinek a testében él, és Melanie emlékei miatt megszereti a lány ismerőseit, szimpatizálni kezd az emberekkel, és végül segít nekik. A két karakter kettősségét jól eltalálták véleményem szerint, ahogy az elején folyamatosan veszekednek, aztán pedig megszeretik egymást. Ezt nagyon nehéz lehetett eljátszani, de remek színésznőt találtak a szerepre, Saoirse Ronan kitűnő választás volt.

Szintén tetszett, hogy az elején rögtön belevágtunk a történet közepébe, elkapják Melanie-t, a testébe ültetik a Vándort, és aztán visszaemlékezésekben láthatjuk, hogy kicsoda tulajdonképpen a lány és honnan jött, ahogy Vándor kutat az emlékeiben, vele együtt ismerjük meg Melanie-t. A történet nem annyira izgalmas és kalandos mint vártam, nincsen semmilyen harci jelenet a Lelkek és az ellenállók között, pedig nagyon azzal reklámozták, inkább azon van a hangsúly, hogyan illeszkedik be Vanda az emberek közé, hogyan fogadtatja el magát velük és hogyan bizonyítja be számukra, hogy a Lelkek sem akarnak rosszat és lehet békében élni.

Na, de mivel ez egy tinikönyvből készült, így természetesen van benne szerelmi szál, ami elég lagymatagra sikeredett szerintem, ezt mindkét páros esetében el lehet mondani. Van elsőnek Melanie és Jared, akik körülbelül csak azért jöttek össze - legalábbis a filmből nekem az jön le - mert azt hitték ők az utolsó két ember a Földön. Bár ők még nem is voltak olyan rosszak, ha jobban belegondolok.

Rajtuk kívül ott van Vanda és Ian, akik fogalmam sincs hogy jöttek össze és miért, mikor és hogyan szerettek egymásba... egyik jelenetben Ian még meg akarja ölni Vanda-t, aztán meg már omladozik utána, túl hirtelen és minden különösebb ok nélkül történt a pálfordulása, lehet ez a könyvben meg van magyarázva, ki tudja, de itt érthetetlen volt számomra. A többi karakter olyan semmilyen se volt, talán még csak a Hajtót emelném ki, de ő se annyira érdekes és erős ellenfél, akit szeretni lehet. És akkor a végén következzenek a kis hibák. Két nagy baki van szerintem a történetben, az egyik, hogy mikor az emberek a barlangon kívül mászkálnak, akkor szemüveget viselnek, és ezért nem gyanakszik rájuk senki, ami nagy baromság, hiszen a Lelkek által megszállt emberek sosem viselnek szemüveget, nem takargatják a szemüket, és ha már valaki szemüvegben mászkál a városban, akkor egyből vágniuk kellene, hogy ez azért van, mert takargatni akarja a szemét, vagyis ő még ember, és senki nem szállta meg.

A másik meg nem is baki, hanem inkább egy nagy kérdőjel a történetben, túl valószerűtlen, ez pedig maga a barlang, az emberek menedékhelye. Igaz, hogy meg van magyarázva, hogyan csinálnak ott bent fényt, hol van a víz, meg minden, sőt még búzát is tudnak termeszteni, mi több még kis szobáik is vannak a barlangban bútorokkal meg kanapéval (amit megjegyzem nem tudom hogy a francba hurcoltak ide le minden feltűnés nélkül, de mindegy), de az egész már túl erőltetett és meseszerű lett. Hát ezeknek a felkelőknek nincs semmiben se hiányuk? Ha olyan jól megvannak ott lent, akkor nem értem minek akarnak egyáltalán feljönni... azért nem kellett volna minden kényelmet alájuk pakolni, mert hát elég hihetetlen lett számomra, hogy a barlangban mindenük van szinte.

Összességében szerintem nézhető film volt, annak ellenére, hogy néha kissé unalmassá vált, mégis elszórakoztatott egyszer. Nem lett túl hosszú sem, ezt is a film javára tudom írni. Annyira mondjuk nem keltette fel az érdeklődésemet, hogy mihamarabb olvassam a könyvet, de talán majd valamikor időt szakítok rá, ha már nem lesz nagyon más, amit olvasni akarok. És a végén azt majdnem elfelejtettem, hogy a szinkron nem volt olyan rossz, mint lenni szokott, de azért jobb lett volna ha felirattal van a moziban, legalábbis nekem akkor jobban bejött volna.

10/7

Előzetes: