Mivel az Egy különc srác feljegyzései tetszett (inkább a film, mint a könyv, de ezt most inkább hagyjuk), és a könyv úgy hirdette magát, mint az idézem "modern Zabhegyező", így valahogy nagy késztetést éreztem, hogy nekem a Zabhegyezőt el kell olvasnom. Hogy ez jó döntés volt-e vagy sem... hát nem is tudom.A történet:
"A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el."
Nos, tényleg igaz, hogy a Zabhegyező és az Egy különc srác feljegyzései sok mindenben hasonlítanak egymásra, egyik sem egy kalandregény, vagyis ezalatt azt értem, hogy aki izgalmas és fordulatos történetet vár tőlük, az bele se kezdjen az olvasásba. Ez itt se volt másképp. A könyv néha egy kicsit unalmas lett és voltak olyan perceim mikor halálosan elegem lett Holden-ből. Inkább a lélektani dolgokon, a filozofálgatáson van a hangsúly, na meg persze folyamatos a káromkodás, a piálás és a cigizés.
Ha már nem kapunk izgalmas történetet, akkor ugyebár a karakterábrázolásnak kellene vinnie a regényt a hátán, és mivel Holden a narrátorunk, a főszereplőnk, így természetesen ő van kiemelve, a többi szereplőről szinte semmit se lehet tudni, csak annyit esetleg, amit Holden elmesél róluk. Abban meg ugyebár nem nagyon lehet megbízni, nem nagyon lehet a fiú szavait hitelesnek venni, hiszen Holden olyan amilyen.
Vagyis nem maradt más amiről beszélhetnék, mint Holden Caulfield. Adott nekünk egy fiatal fiú, akivel gondok vannak, ez már az elejétől világos, hiszen egy elmegyógyintézetben meséli el nekünk ezt a történetet, vagyis tudjuk, hogy nem alakulnak jól a dolgai. Én személy szerint azt hittem valami nagy dráma történik vele vagy a szeretteivel, hogy bekattan vagy valami, így felkészültem, hogy egy nagy drámáról fogok olvasni. Ehelyet valami egészen mást kaptam.
Holden egy tipikus, elkényeztetett, középosztálybeli, gazdag szülők gyereke, aki mivel olyan jó élete van, már nem tud magával mit kezdeni. Mindent és mindekit unalmasnak, bénának vagy nevetségesnek talál, semmiben nem leli kedvét, semmi nem érdekli. Lenézi az embereket, magát föléjük helyezi, nem találja meg senkivel sem a hangot három napos bolyongása során, és nem akarok érzéketlen lenni, de az, hogy nem tudott kapcsolatokat kialakítani csakis a saját önön hibájából alakult így, hiszen egy embert se volt képes maga mellett megtűrni pár percnél tovább. Kiábrándult és életunt, nem érdekli az iskola, a szülei, semmi. Egy tipikus elzüllött kamasz, aki azt hiszi ő a világ közepe. Nekem egyáltalán nem lett szimpatikus, utálom a hozzá hasonló embereket.
Persze érdekes a könyv egyik fő üzenete, hogy Holden képtelen beilleszkedni a normális emberek közé, mindenkit hazugnak hisz, nem akar a többiek mögé beállni a sorba, nem akar felnőni és normális életet élni, mint a szülei. Egy kicsit gyerekes is, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy csak a kishúgával képes megérteni magát, csak vele tud normálisan beszélgetni. Talán tényleg ilyen a kamaszok nagy része, de hát a regényből lehet látni, hogy mi lesz a Holden Caulfield-ek sorsa. Akármennyire nem tetszik, sajnos be kell illeszkednünk a társadalomba, élnünk kell az életünket, nem lehet örökké lázadni és gyereknek maradni.
Nem lett a kedvencem a könyv, bár azért egyszer érdekes volt elolvasni.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/j-d-salinger-zabhegyezo
5/3
Tipikus elzüllött kamasz Holden? :). Azt hisz, ő a világ közepe? A gyerekességét bizonyítja, hogy a húgával érti meg a legjobban magát, igen? Arról van szó, hogy van egy 17 éves gyerek, aki érzékenyebb és normálisabb, mint az átlag ember és maradt benne gyermeki ártatlanság, ezért nem tud beilleszkedni a felnőttek közé. Persze, pont ilyen volt és ilyen most is a kamaszok nagy része,h zavarja a képmutatás és a hazug emberek világa:).
VálaszTörlés"Én személy szerint azt hittem valami nagy dráma történik vele vagy a szeretteivel, hogy bekattan vagy valami, így felkészültem, hogy egy nagy drámáról fogok olvasni."
Aha. Tehát valami "nagy" dolognak kell történnie, különben nem is lehet nagy dráma. Az a baj,h bár lehet szeretni, nem szeretni a könyvet, a megértéséhez kell némi érzelmi intelligencia és "sima" intelligencia is, nem akarok személyeskedni, de mondjuk akinek a kedvenc filmjei között a Bosszúállók és a Batman filmek vannak, attól nem is várom el, hogy megértse a Zabhegyezőt.
Köszönöm a hozzászólást, habár az elején nem személyeskedőn indult, de a végére végül mégis az lett. De nem baj, nem várom, hogy egyetérts velem. Gondolom neked a Zabhegyező a kedvenc könyved, vagy legalábbis nagyon szereted. Hát nekem nem jött be annyira, ilyen a világ, nem mindenkinek tetszik minden. :)
TörlésAnna, ne haragudj, nem bántásból,de tényleg nagYon tévúton vagy értelmezés terén és ezek nem "relatív " dolgok...Egy kis magyarázat a látásmódhoz mert valami fura dolog van az érzelmi intelligenciáddal:
TörlésA Zabhegyezőt általában a hatvanas évek amerikai beatirodalmának sodrához szokták sorolni. Kétségtelen, hogy Salinger is ehhez a nemzedékhez tartozott, de az irányzathoz nem sok köze van. Bár a regény hőse, Holden Caulfield, ennek ellentmondhat, hiszen lázad. Legalábbis látszólag. Elszökik a gimnáziumból, pár napig csavarog a városban, végül intézetbe kerül, ebből a pozícióból mondja el történetét, mint a regény elbeszélője. A Zabhegyező ma nem más, mint a kamaszlázadás, a szülőkkel, az iskolával, a világgal és a társadalommal való szembenállás korszakalkotó prózája. Nem állítom, hogy nem erről szól a regény, hiszen ez a cselekménye. Hanem az a bajom, hogy innen mintha nem jutottunk volna tovább, ennél mélyebbre. Nem véletlen, hogy a Zabhegyező szinte semmilyen érdeklődést nem képes kelteni a mostani fiatalokban. Többször tapasztaltam, milyen az, amikor ezt a könyvet az ember egy mai kamasz kezébe adja. Szinte alig van hatással rá a szöveg, legfeljebb hümmög, hogy igen, hát nem rossz, de még inkább az a válasz, hogy unalmas. Vajon miért? Szerintem azért, mert a könyvről rosszul beszélünk. A hazai befogadástörténet egyik nagy bűne, hogy a Zabhegyezőt kamaszregénnyé redukálta. Holden Caulfield ugyanis nem egy átlagos tini a suliból, aki megszemélyesíti a tipikus tinédzser problémáit, hanem minimum filozófus vagy próféta. Nem tudok jobb kifejezést ezeknél, de így van. Ezért egy mai serdülő, hacsak nem rendelkezik kifinomult irodalmi antennákkal, nem tud azonosulni Holden hangjával.
Nem is a fordítással van gond, mert Gyepes Judit átültetése ugyan szerintem kissé megkopott, akadnak benne elavult, az akkori hangnemet, a szlenget megragadni hivatott kifejezések, de alapvetően nagyszerű átültetése a regénynek. Keményen kopognak benne Salinger mondatai, ahogy kell és magán hordozza keletkezési idejének atmoszféráját. Persze, abban a világban, ahol Holden él, nincs mobiltelefon és internet. De azért nincs olyan messze sem tőlünk, mint mondjuk Mikszáth falvai és kisvárosai. Magyarán: a közeggel és a hőssel lehetne azonosulni. A gond inkább az, hogy a Zabhegyező nem ifjúsági fejlődésregény, hanem filozófiai mű, de erről egy kamaszt, akinek ifjúsági irodalomként adjuk kezébe a könyvet, nehéz meggyőzni. Holott Salinger épp azt a bravúrt követi el, mint minden kortalan remekmű: a cselekményt, a nyelvet és a jelentést, illetve a mű esztétikai igazságát olyan természetes módon sűríti egy srác torkába, olyan lazán hangol össze formát és tartalmat, hogy a határok láthatatlanok maradnak. (Persze, a látszólag könnyed hang mögött rengeteg munka van, tudjuk, hogy sokat dolgozott rajta.)
Holden ugyanis nem egyszerű fiú, hanem kiválasztott. Az ő nézőpontja, narrációja olyannak mutatja meg a világot, amilyen valójában. Miközben különféle emberekkel kerül kapcsolatba és szemléli a körülötte zajló életet, miközben beszél, ítélkezik, szinte átvilágít a tekintetével minket. Meglátja a hazugságainkat, a gyengeségeinket, megmutatja, hogy ez a hely, ahol és ahogyan élünk, mennyire szánalmasan kisszerű, sekélyes, átláthatatlan és élhetetlen. Salinger hőse pontosan úgy képes látni a világunkat, ahogyan az van. De nem merül ki ennyiben a dolga, hiszen érzi, hogy ennek a tudásnak a birtokában felelősséggel tartozik az emberekért. Ezt mutatja meg annak a fikciónak a leírása, melyből az eredeti cím, The Catcher in the Rye, ered és amely a regény meghatározó kulcsmozzanata lesz. Vigyázni akar a gyerekekre. Ennek a szinte prófétikus küldetéstudatnak felemelő kifejeződése a húga iránti gyengédsége. Holden végül csupán azért tér vissza a mi világunkba, mert szereti a húgát és tudja, vigyáznia kell rá. Illetve, az összes gyerekre, azaz ránk, mindenkire.
Többé kevésbé ez a lényeg...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
TörlésKétszer küldted el, az egyiket töröltem.
TörlésA kommentedre válaszolva pedig... örülök, hogy neked tetszett a könyv, és hogy ilyen mélyreható elemzést tudsz róla írni. És ezt komolyan mondom, nem csak ironizálok.
Sajnos rám nem tett ilyen mély benyomást a könyv és a mondanivalója, egyszerűen nem nekem való. Abban viszont egyetértek veled, hogy ez a könyv a ma fiatalság számára már "ósdinak és unalmasnak" tűnik. Ezért se szeretem annyira a klasszikus irodalmat, mert akármilyen művészi vagy mélyreható a régi nyelvezete és a túlontúl filozofálga stílusa miatt képtelen megfogni a mai fiatalokat. Ne csodálkozzunk épp ezért, hogy a nagy többség utálja a kötelező olvasmányokat.
Az a gond, hogy egy fiataltól nem várhatjuk el, hogy megértse ezeket a dolgokat és gondolatokat és azt sem, hogy szeresse azt, amit egyszerűen képtelen megérteni. Lehet én sem jókor olvastam a könyvet, és azért se tetszett annyira, lehet még én se vagyok elég "érett" hozzá. Majd pár év múlva újraolvasom és meglátjuk, hogy változik a véleményem.
Mindenesetre köszönöm a kommented és további szép napot! :)
Itt talán érthetővé teszik, hogy miért is van jelentősége egy ilyen regénynek is:
VálaszTörléshttp://ki.oszk.hu/3k/2012/09/a-pszichopatias-szemelyiseg-bemutatasa-salinger-zabhegyezo-cimu-muven-keresztul/
Állítólag sok merénylőt és sorozatgyilkost inspirált a Zabhegyező, például John Lennon merénylője egyenesen kijelentette, hogy a könyv sarkallta a tettére. De persze ezt senki nem tudja bizonyítani, az tény, hogy sok "őrült" lakásán megtalálták a könyvet, de az nem biztos, hogy el is olvasták.
És vajon mi az érdekesebb, ha másképp látjuk a világot és az embereket mint Holden, vagy éppen ugyanúgy?
errol a konyvrol nem nagyon erdemes beszelgetni:DD szerintem borzaszto volt es folyamatosan felcseszett ezzel a buval baszott hangulattal es pesszimizmussal..
VálaszTörlésEz a könyv arrol szól hogy egy fiu leírja a saját nyomorát és mivel kizárólag csak magáról beszél ezért a könyv nagyon unalmas és bosszantó. Senki másról szinte semmit nem tudunk csak és kiválólag róla tudunk mindent. Ez egy nagyon idegesítő és unalmas könyv.
TörlésHat ez unalmas volt es neha nem értettem. Aki szereti az unalmat az elolvashatja de aki az ishalmas könyveket szereti annak nem igazán ajánlom.
VálaszTörlés