A tökéletes trükk

Most egy újabb Christopher Nolan filmről szeretnék írni. Komolyan, ez a pasi szerintem egy valóságos zseni rendező, mindegyik filmje, amit idáig láttam nagyon tetszett, gondolok itt a Batman trilógiára, vagy akár a Memento-ra. Jelen alkalommal pedig A tökéletes trükkről szeretnék pár szót szólni.

A történet:
"A bűvészek a múlt századforduló Londonjának legnagyobb sztárjai. Két fiatal varázsló van feljövőben. A feltűnő és kifinomult Robert Angier a közönség kedvence. A kissé bárdolatlan, egyszerű Alfred Borden viszont igazi géniusz, de hiányzik belőle az a képesség, hogy lebilincselje nézőközönségét. Eleinte barátsággal és tisztelettel viseltetnek egymás iránt, de mikor a nagy mutatványuk rosszul sül el, egy életre ellenséggé válnak. Ettől kezdve legfőbb vágyuk, hogy legyőzzék a másikat. Minden trükk és minden fellépés egyre fokozza a gyilkos versenyt közöttük."

Komolyan ez a film szintén egy igazi remekmű. És hogy miért gondolom ezt? Ez a történet alaposan, a legkisebb részletekig ki van dolgozva, olyan szép íve van a sztorinak, és olyan rejtélyekkel van telerakva, amit még én is nehezen értettem meg néha. Elindul a történet egy ponton, aztán folyamatos visszaemlékezések vannak, van amikor Borden olvassa Angier naplóját, amibe ugye az van elmesélve, amit Angier megtudott Borden naplójából, így ugye megelevenednek előttünk a képek, és ha valaki nem figyel jól, vagy akár csak kimegy a szobából film közben, akkor nagyon összezavarodhat. Úgy ugrál ide-oda az időben, hogy nagyon figyelnünk kell, ha nem akarunk lemaradni. Ez az idősík ugrás megoldás egyébként nagyon jellemző a Nolan filmekre, megjelenik például a Batman filmekben is, bár ott nem ennyire szembetűnően. Lehet, hogy ez az egész nem is véletlen. Hisz a filmben a bűvészek folyton azt mondogatják, ha rá akarunk jönni egy trükk rejtélyére, akkor jól kell figyelnünk, és talán ezért ilyen csavaros a történet, hogy mi is rá legyünk kényszerítve a folyamatos ébrenlétre.

Nolan megszokott színészeivel dolgozik, hiszen az egyik főszereplőt Christian Bale alakítja, akit én még csak a Batman-ben láttam, de itt sem okozott számomra csalódást. Mellette itt van mág Micheal Caine, aki itt nem hagyott bennem mély nyomokat, csak egy mellékszereplőt játszik. Itt van a másik főszereplőnk Hugh Jackman, aki szintén meggyőzött, és ha mondhatok ilyet akkor szerintem az egész filmnek ő a sztárja. Olyan hitelesen és lenyűgözően alakítja a felesége halála után megkeseredett és mindenáron Borden-t legyőzni akaró Angier-t, hogy azonnal megvett magának. A film gyenge pontja a két női főszereplő. Míg Scarlett Johannson nem is annyira szörnyű, csak egy kicsit unalmas és vontatott Olivia szerepében, addig Rebecca Hall-t ki nem állhattam. Az a nő egyáltalán nem szép és a karaktere pedig számomra ütnivaló. Főleg mikor elkezd nyavalyogni Borden-nek, akkor csak fogtam a fejem.

És a vége... hát az valami eszméletlen. Nem tudom mit jelenthet és ha mondhatok ilyet, akkor szerintem senki sem tud rá adni egy normális és értelmes magyarázatot adni. Van egy feltevésem, hogy akkor tulajdonképpen mi történhetett, de ahogy olvastam ilyen filmes portálokon, mindenki mást szűrt le belőle.
A lényeg, hogy ez egy különleges és kivételes film, akinek tetszett a Batman trilógia vagy a Memento, annak ezt sem szabad kihagynia, mert Nolan egy újabb filmmel bizonyította be, hogy márpedig ő generációnk egyik legjobb feltörekvő rendezője. Reméljük a jövőben még számos ezekhez hasonló remekművekkel lep majd meg minket.
És a végére egy kis érdekesség. A film egyébként Christopher Priest azonos című könyve alapján készült. Nem olvastam, így nem tudom megmondani, mennyire lett könyvhű, de talán majd egyszer felkerül az olvasólistámra.
10/10
Trailer:

Alkonyat filmek

Már régen tervezem, hogy az Alkonyat filmekről írok kritikát, de eddig mindig valami más került előtérbe. Mivel nemrég néztem meg az utosló filmet a moziban, így gondoltam most jött el az ideje egy összegző véleményírásnak. Most nem akarok egyesével írni a filmekről, hanem egyben fogok írni az összesről és már előre szeretném kiemelni, hogy a könyvek történeteit nem fog újra leírni, se azt, hogy mi arról a véleményem, azt megtalálhatjátok az egyes könyves kritikáimban (Alkonyat, Újhold, Napfogyatkozás, Hajnalhasadás), most a megfilmesítésről és csakis a filmekről szeretnék néhány szót szólni.

Régen imádtam a Twilight könyveket, és igazából úgy szereztem róluk tudomást, hogy láttam az első film előzetesét, elolvastam a könyvet és aztán persze szinte kötelező volt megnézni a filmeket. Imádtam az első filmet, és szerintem még mindig az a legjobb az összes közül. Különleges, egyedi és sötét a hangulata és habár nem olyan izgalmas és sodró az esemény, ami mindenkinek tetszene, de nekem épp azért a kedvencem máig a sorozatból, mert sötét, romantikus, elmélkedő és egyedi.



És hogy mit gondolok a válaszott színészekről? Robert Pattinson számomra sosem lett az igazi Edward, se a külsejét, se a játékát tekintve, de a végére már megszoktam. Kristen Stewart külsőre tökéletes Bella és a karaktert is tudja hozni, se nem több, se nem kevesebb, éppen annyi, amennyinek lennie kell. Habár néha tényleg elég bamba képet tud vágni, de nekem soha nem volt vele semmi bajom. A Cullen család többi tagja elmegy, velük se volt gondom.

Habár az kicsit elég gáz rájuk nézve, hogy a Cullen család többi tagját alakító színészek nagy része a valóságban nem úgy néz ki, mint a filmben, vagyis ezalatt azt értem, hogy annyira látszik, hogy a felén paróka van, meg hát befestették a hajukat. Ja és a vámpírság megjelenítése se sikeredett túl jól, hiszen az irreálisan fehérre festett arc, a rúzsos száj meg miegymás... nem tudom miért, de már túl mesterkélt lett számomra (Az első részben még nem annyira, a többiben annál inkább).

Aztán a vámpírokon túl ejtsünk néhány szót a farkasokról, kezdjük Jacob-bal. Nem a kedvenc karakterem, viszont Taylor Lautner-rel semmi bajom és nagyon csodálom azért, amit képes volt megtenni, hogy megtarthassa a szerepet. Ilyen fiatalon kigyúrta magát és eléggé megemberesedett az 1. rész után, és tényleg hihető volt Jacob átváltozása. Taylor nagyon jól tudta, hogy nem szabad elvesztenie ezt a szerepet, hisz nagy potenciál van benne, és milyen igaza lett.

Aztán ott vannak a farkasok... mármint tényleg maguk a farkasok. A számítógépes, feltúrbozótt gigalények, akik sokkal inkább furcsa medvék, mint farkasok. Ezt sem bírom a Twilight filmekben, a túl sok CGI-t, a túl sok számítógépes trükköt, meg ezeket, annyira rosszul néznek ki a képernyőn... és ez is csak a 2. résztől lett szembetűnő. Az első részben nem volt olyan sok akció, így ott a harcjeleneteket kaszkadőrökkel oldották meg, ami nekem jobban tetszett.

Aztán ejtsünk pár szót a "gonoszokról" is. Mivel az egész Alkonyat sorozatban csak mondvacsinált veszélynek vannak kitéve a főszereplők, így igazi gonoszokról vagy veszélyről sem beszélhetünk. Szerettem az első könyvben James-t és Victoria-t, az egyik szinte rögtön meghalt, a másik meg hamarosan követte a társát... Egyébként azt elfelejtettem, hogy a két színész, aki James-t és Victoria-t játszotta, nekem nagyon tetszett, ők tényleg olyanok voltak, mintha csak a könyvből léptek volna elő.

Aztán rajtuk kívül ott a másik nagy ellenfél, vagyis a Volturik, a vámpírok uralkodó családja, a filmben megjelenített Volturi testvéreknek közük sincs a könyvbélihez (mármint kinézetüket tekintve), és a háromból inkább csak Aro van kiemelve, a másik kettő csak statisztának van mellette. Szegény Dakota Fanning se tud remekelni Jane szerepében, hisz az amúgy is kevés szerepet, amit a karakter a könyvekben kapott, a filmekben még jobban megkurtították. Viszont Micheal Sheen számomra szimpatikus Aro lett, bírtam a stílusát, és Caius szintén elment volna, ha még ennél is agresszívabbra csinálják meg, a könyvben sokkal jobban pattog és okoskodik. A filmben ő is háttérbe van szorítva, dehát mit lehet tenni, a film nem ad arra lehetőséget, hogy minden egyes karakter ki tudjon bontakozni.

És végül nem hagyhatom ki az utolsó film középpontját, a kicsi Reneesme-t. A kislány szerintem tökéletes, hasonlít Edward-ra és Bella-ra, ő is mintha csak a könyvekből lépett volna elő. (Viszont a kisebb változatai eléggé borzalmasak lettek, azok a kisbabák és a számítógépes trükkök, amiket rajtuk alkalmaztak... hát inkább nem mondok rá semmi csúnyát.)

Összességében azt lehet megállapítani, hogy az Alkonyat filmek, ha a könyvekhez viszonyítjuk őket, eléggé borzalmasak lettek, ha azt vesszük figyelembe, hogy a 2. film rendezőváltásától kezdve vészesen elkedzett süllyedni a színvonal. Egyre rosszabbak lett a sminkek és a színészek külső megjelenése, a rengeteg számítógépes trükk engem csak idegesített és legfőképp akkor borultam ki mikor megtudtam, hogy az utolsó könyvet két részben forgatták le és két külön filmként adták el, amire körülbelül csak annyi indokuk volt, hogy minél több pénzt akartak kihúzni a rajongók zsebéből. A Hajnalhasadás első része borzalmasan unalmas lett, semmi nem történt benne, és én nem bánkódtam volna, ha nem csinálnak abból két külön filmet.

A lényeg, hogy nekem még mindig az első film a kedvencem, a 2.-at utálom, a 3. szintén tetszett a pörgős akciók miatt, a 4. ahogy már írtam egy nagy borzalom és most láttam múlt héten az 5. befejező részt, ami szintén tetszett. A Saga lezárázásának tökéletes, habár azért itt is voltak hiányosságok.

És most, hogy lezárult a nagy Twilight Saga korszaka jöhetnek az újabb könyves adaptációk (több elindul már a következő évben), amelyek remélhetőleg ennél jobban fognak sikerülni. Itt van elsőnek például Az éhezők viadala trilógia, melynek első filmje nekem tetszett, és remélem a 2. is tartja a színvonalat. Aztán 2013-ban jön A lenyűgöző teremtmények film, a Csontváros film, meg még miegymás.
10/3

Alkonyat előzetes:

Kami Garcia, Margaret Stohl: Lenyűgöző teremtmények (Igéző Krónikák 1.)

Láttam a könyvből készült film előzetesét, megtetszett a történet, így gondoltam elolvasom a film megjelenése előtt magát a könyvet.

A történet:

„Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Volt egy átok. Volt egy lány. És a végén. Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét. Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.”

Valamiért az előzetes felkeltette az érdeklődésem (talán a Florence and the machine szám miatt, ki tudja) így mindenképpen el kellett olvasnom, és nem bántam meg. Ez az Igéző Krónikák első könyve, egy 4 részes sorozat kezdő darabja. Hogy miért nem trilógia, azt nem tudom… remélem a további könyvek is legalább ennyire jók lesznek. Tetszett a könyv több okból is, és most még jobban várom a filmet, ami elvileg jövő februárban kerül a mozikba. Az alaptörténet sablonos, a fiú és a lány találkozik… de hogy mégse legyen olyan unalmas csavartak egyet rajta. Most nem női narrátort kapunk, hanem fiút. Hiszen itt a fiú az átlagos, és a lány a különleges. És ezzel a könyvvel tovább bővült a férfi főszereplős, általam olvasott könyvek listája.

Nézzük elsőnek a szereplőket. Itt van a főszereplőnk Ethan Wate, aki olyan tipikus átlagos fiú, semmi bajom sincs vele, de nem lett a kedvencem, átlagos… az mégis tetszik benne ahogy a városához, Gatlin-hez viszonyul. Talán azért tudtam vele együtt érezni, mikor Gatlint cikizte, mert én szintén ilyen kisebb városból származom és pont azokat a dolgokat utálom a saját kis városomban, mint Ethan Gatlinben, hogy mindenki mindent tud mindenkiről, hogyan folyamatosan pletykálnak az öregasszonyok, hogy mindenki figyeli a másikat. Olyan jól leírták ezt az egész jelenséget az írőnők, hogy teljesen át tudtam érezni Ethan miért szeretne onnan mihamarabb eltűnni. (Én is így voltam ezzel).

Aztán ott van a másik főszereplőnk, Lena Duchannes, a rejtélyes új lány, aki mivel más mint a kis szőke cicababák a suliban, így azok egyből kiközösítik szegényként. Lena tetszett, mint karakter. Kicsit magamra ismertem benne, én se voltam valami népszerű a gimiben (mondjuk nem is akartam az lenni), nem voltam a társaság központja, engem nem utáltak nyíltan, de nem is én voltam a legnépszerűbb. Velem ellentétben Lena szeretné ha elfogadnák, és ha ebből a suliból nem utálnák ki, szeretne átlagos lenni… egyébként miért van az, ha valaki különleges az ilyen történetekben, akkor az mindig utálja a képességét és inkább átlagos életet élne? Mikor lesz már valahol egy olyan főszereplő, aki szeret különleges lenni és élvezi, hogy valamilyen hatalma van? Ethan nagyott nőtt a szememben, mikor nyíltan kiállt Lena mellett és csak azért sem foglalkozott a többiek véleményével… tisztelem az olyan embereket, akik nem követik birka módjára a tömeget, a divatot, vagy azt ami elvárt, hanem felvállalják a saját véleményüket, a saját gondolataikat.

Mellettük a többiek számomra eltörpültek, talán még csak két másik szereplőt emelnék ki. Az egyik Macon, Lena nagybátyja, akit megkedveltem, a másik meg Ridley, Lena unokatestvére, a Sötét Igéző, akinek bírtam a stílusát, és sajnáltam szegényt, hiszen nyilvánvalóan nem örül annak, ami lett belőle. De hát nem tehet semmit a sorsa ellen… elvileg nem tehet semmit.

Egyébként ezt az egész átok dolgot nem értettem. Ha egy Igéző eléri a 16. évét, akkor az átok következtében Fény vagy Sötét  Igéző (másképpen jó vagy rossz) lesz belőle. Nem tehetnek semmit, elvileg egyik napról a másikra megváltoznak, ha mondjuk valakiból Sötét Igéző lesz. Azt persze nem írták le nekünk, hogy mindez hogy történik meg, milyen folyamaton mennek keresztül, hogy mit is jelent pontosan. Talán csak ezért nem értem teljesen. Mellesleg szerintem ez hülyeség, hiszen mindenki maga dönti el, hogy jó vagy rossz ember lesz belőle, ez szimplán akarat kérdése. De talán a folytatásban választ kapok erre a kérdésemre.

A könyv szerintem kicsit hosszú lett, vannak benne felesleges részek, ami szerintem direkt csak időhúzásnak van belerakva, meg persze itt is eljátszák a szakítást, hogy „nem lehetek veled, mert csak kárt okozok benned”, amiből már kezd néha elegem lenni. Akkor a visszaemlékezéseket elég lett volna egyszer teljesen végigolvasni, nem értem minek kellett darabokra szedni, mikor azért nem olyan bonyolult, se szövevényes a sztori. (Mellesleg sejteni lehetett az egészet).

Aztán ott van a tipikus sablon megint, hogy a főszereplő egyik szülője a főgonosz, csak most nem épp az apa, hanem az anya. Ugyanis Lena anyja, a legerősebb és leggonoszabb Sötét Igéző, mindenáron maga mellett akarja tudni a lányát, ezért megtámadja és tönkreteszi az életét. Ezt az egészet se értettem teljesen, talán erre is választ kapok a folytatásban. A lényeg, hogy szerettem ezt a könyvet, megérte elolvasni és kíváncsi vagyok a további kötetekre is.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/kami-garcia-margaret-stohl-beautiful-creatures-lenyugozo-teremtmenyek 
5/4

Misfits: Kívülállók

Újabb sorozatajánló következik. Most egy angol sorozatról fogok nektek írni, amiről csak egy véletlen folytán szereztem tudomást. Egyik este unatkoztam, és kapcsolgatni kezdtem a tévét, aztán megláttam ezt a Viasat6-on, és belenéztem, megtetszett és végül a kedvencemmé vált. Hogy miről is szól?

A történet: Egy angol kisvárosban 5 fiatal (Nathan, Simon, Kelly, Alisha és Curtis) elkezdi a rá kötelezően kiszabott közösségi munka ledolgozását, egyikük se egy "mintagyerek" és mindegyiküket közmunkára ítélték. Aztán már az első napon valami nagyon furcsa történik, egy hatalmas vihar jelenik meg az égen, és mindannyiukba belecsap a villám.... aminek következtében emberfeletti képességekre tesznek szert. Ez persze nem egy tipikus szuperhősös történet, hiszen "hőseink" nem a világ megmentésével vannak elfoglalva, hanem személyes kis piti ügyeikkel... elsőnek meg kell magukat védeniük a kissé megkergült felügyelőjüktől... és mindez még csak a kezdet. Újabb és újabb emberfeletti képességekkel gazdagodott emberek bukkannak fel... ki ártó, ki segítő szándékkal...

A sorozat most tart a 4. évadnál Angliában, az első három évad egy szép kerek történet, aztán az eredeti cast nagy része (csak egy régi szereplő marad) eltűnik, és helyettük 3 új szereplő érkezik. Így mondhatjuk, hogy a 4. évad a nagy vízválasztó vonal és innen vesz egy újabb fordulatot a történet. Magyarországon a Viasat6-on vetítik (borzalmas a magyar szinkron, így aki teheti inkább feliratosan nézze), asszem most járnak a 2. évadnál. Az első évad 6 részes, a 2. évad 7 részes, a 3. évad 8 részes, és ha jól tudom akkor a 4. évad is annyi lesz, tehát ezt inkább minisorozatnak nevezném. Mindegyik rész kb. 40-45 perces.

És hogy miért szerettem meg annyira? Mert nem az a tipikus amerikai sorozat, érződik rajta, hogy angol, alacsonyabb költségvetésből készült, az elején még ismeretlenebb színészekkel, de mégis minden megvan benne, amiért szeretni  lehet. Egyedi karakterek, rengeteg poén, érdekes történetek, kíváló színészek, természetfeletti... és a szokatlannál jóval több káromkodás... igen, rengeteget káromkodnak a fiatalok, így aki angol káromkodást szeretne tanulni, annak nyugodtan ajánlom. És persze van benne elég sok szex is, akinek ez lenne a fontos.
Mellesleg ennek van az egyik legötletesebb kezdése, nagyon jó a főcímdalnak választott szám, meg az animáció meg minden, meg ahogyan a képességeiket megjelenítik. (Már akinél meg lehet azt jeleníteni)
Nézzétek csak:

Két kedvenc karakterem van, volt és lesz. Ők pedig Nathan és Simon. (Nathan: Robert Sheehan, Simon: Iwan Rheon)

Teljesen mások, de mégis mindketten szerethetőek, Nathan a vicces fiú, akinek beszólásai és poénkodásai mindent visznek, Simon meg kezdetben csendes és fura, de az évadok során rengeteget változik, és a kedvenc karakteremmé növi ki magát. (Mellesleg mindketten írtó helyesek, ezt se hagyjuk figyelmen kívül).

Aztán a 3. évadban Nathan már nem szerepel, ekkor bomlik meg elsőnek a nagy csapat, helyette érkezik az első új szereplő, Rudy, aki jellemre hasonlít Nathan-hez (gondolom kellett egy újabb vicces srác), de őt nem ezért bírom, hanem a képessége miatt.

És a 4. évadra újabb 3 szereplő távozik (Simon, Alisha és Kelly), az eredeti castból csak Curtis marad, meg Rudy, +2 új karakter mutatkozik be, Jessica és Finn. A 4. évad kb. 3 hete indult Angliában, így erről még nem tudok véleményt mondani, majd ha már az egész évadot láttam, akkor talán írok róla. Mindenesetre szerintem nem olyan nagy gond, hogy az eredeti cast nagy része elment, hisz bárkit lehet pótolni, kíváncsi vagyok az új karakterekre és várom mi fog történni velük. Adok nekik egy esélyt, aztán majd meglátjuk.

10/9

És akkor a végén a szokásos előzetesek következnek:

1. évad előzetes:

4. évad előzetes:



Csontváros hivatalos trailer (Avagy hol van Magnus???)

És a hivatalos poszterrel egyidőben meg kaptuk az első hivatalos előzetest is a filmhez. Elsőnek azt akarom megjegyezni, hogy imádom az összes TMI színészt, a stábot és a készítőket, annyira szeretik a rajongókat, annyira kedvesek és közvetlenek velük, amit én még sehol máshol nem tapasztaltam. És alig egy-két héttel a forgatás befejezése után már egy igazi trailer-el leptek meg minket... amire szintén nem láttam még ezelőtt sehol sem példát.

Íme a Csontváros első hivatalos előzetese: (ezen a linken meg tudjátok nézni, egyébként eredetileg az MTV honlapján található, reméljük a youtube linket nem törlik le hamar).
http://www.youtube.com/watch?v=rReQWQ1Nzzo

FRISSÍTVE!
Már elkészült a magyar feliratos verzió, amit itt nézhettek meg:

Gondolataim az előzetessel kapcsolatban:
IMÁDOM!!!!!!!
Minden van benne amit egy jó előzetesnek tartalmaznia kell, szépen bevezetik a történetet, felkeltik az érdeklődést, kapunk itt akciót, rejtélyt, (majdnem) minden egyes szereplő feltűnik a képernyőn, ha csak egy rövid kis időre, de akkor is... hatásfokozó zene megy alatta... tényleg minden rendben van. És akárki akármit mond Jamie nagyszerű Jace lesz... már az előzetesből egyértelműen látszik.
Csak egy szívfájdalmam van... HOL A FENÉBEN VAN MAGNUS? Őt miért nem lehetett legalább egy gyors képkockában bemutatni? Rajta kívül mindenki szerepel, csak ő nem... tuti, hogy szándékosan húzzák az idegeinket (vagyis legalább az enyémet), hiszen Magnus az egyik legkedveltebb karakter a könyvben, és gondolom még nem akarják nekünk megmutatni milyen lett Magnus a filmben. Magnus nekem az abszolút kedvencem A végzet ereklyéi könyvekben, így rá voltam a legjobban kíváncsi... így emiatt kicsit csalódott vagyok, de remélem a következő előzetesben már benne lesz.

Mikor lesz már augusztus 23.-a?

Csontváros első HIVATALOS poszter!!!

És íme megérkezett tegnap a Csontváros filmhez az első hivatalos poszter... nekem tetszik, hogy New York és a Csontváros tükörképei egymásnak, meg a felirat is nagyon szép lett, és ha jobban megnézitek akkor az egyik betűt egy rúna helyettesíti. Egyszóval szép lett a poszter, bár én azért jobban várom a karakterposztereket. Reméljük azok is hamar érkeznek.

És akkor íme a Csontváros első hivatalos posztere. Kinek hogy tetszik?

Benina: A boszorka fénye (Bíborhajú 1.)

Már régóta érdekelt ez a könyv, de valahogy mindig valami más került a kezembe, vagy épp elfeledkeztem róla, de már régóta halogattam, és megkaptam kölcsönbe, így rászántam magam és elolvastam. Egy magyar írónő első könyve, épp ezért érdekelt annyira.

A történet:

"Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?  A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny… Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.”

Őszintén be kell vallanom tetszett, persze nem volt tökéletes, de mégis megnyert magának. És az a fura, hogy egy magyar írónő írta, méghozzá ez az első könyve és ennek ellenére a stílusa, a fogalmazás, meg minden olyan mintha csak például egy amerikai könyvet olvasnék. Sőt, vannak olyan világhírű bestsellerek, amelyeket szerintem egyértelműen túlszárnyal. Elsőnek nézzük a történetet. Nem valami bonyolult, de mégis találó. Fiatalabb koromban oda voltam a boszorkányokért (a Bűbájos boszorkák sorozat volt a kedvencem) aztán jött a nagy vámpírláz és a boszik a háttérbe kerültek. Mégis Benina előhozakodik velük, és ráadásul ötletes módon. Tisztavérűek, Zsoldosok, Démonok, Üldözők meg miegymás… nagyon tetszettek ezek az elnevezések. Habár amint már írtam nem volt valami csavaros a történet, és szinte mindent előre tudtam, de mégis élveztem.

Akkor aztán térjünk át a szereplőkre. Claire nem lett a kedvencem (nekem soha nem a főhősök tetszenek), de valahogy mégis együtt tudtam vele érezni. A külseje alapján hasonlít hozzám és a jellemét tekintve is, talán ez ennek az oka. Aztán ott van Kellan a fél démon, fél boszorkány, aki ugyanígy nem hagyott bennem mély nyomot. Nem is tudom miért… valami hiányzott belőle… a külsejét leszámítva, nem volt nagyszám… egy kicsit érzelgős, egy kicsit védelmező… olyan egyhangú volt a karaktere, se nem volt rejtélyes, se nem vicces, nem tudom miért nem kedveltem meg. Talán a különlegesség hiányzott belőle, nekem mindig a különleges pasik jönnek be, akikben van valami egyedi (vagy a külsejükben vagy a személyiségükben).

Aztán van itt még a többi szereplő, Lin például, és bírtam, amikor az elején mindig veszekedtek Kellan-nal… aztán ahogy Kellan megjelenik, Lin a háttérbe szorul… David semmi nagyszám, aztán ott van Cameron és Jorja… Cameron olyan kis aranyos volt, nekem jobban bejött, mint Kellan, de talán az egész könyvben Jorja-t bírtam a legjobban. Teljesen el tudtam képzelni, ahogyan gyilkos tekintettel mered folyton Claire-re, mindig megmosolyogtam magamban, amikor ilyen történt. Ja és aki az elejétől a végéig idegesített az Maxine… húú az a csaj… Meg hát az egészet nem értem, mikor szinte mindenki azt mondja, hogy Maxine-nek rossz szándékai vannak, erre Claire mit csinál? Tovább barátkozik vele, pedig szinte mindenki óva inti tőle. Aztán meg persze a végén ő van megdöbbenve, mikor a lány elárulja őt. Oké, hogy barátnak hitte és bízott benne meg minden, de könyörgöm, ha minden egyes ismerőse azt mondogatja, hogy ne bízzon meg Maxine-ban, akkor hallgasson már rájuk… az még semmit nem jelent, hogy barátok voltak… hiszen megeshet, hogy valaki csak érdekből barátkozik velünk.

Ennyit akartam röviden, várom a folytatást, igyekszem azt is hamarosan beszerezni valahonnan.

Ui: a borító nagyon ötletes, egyszerű mégis nagyszerű, főleg a „Bíborhajú” felirat stílusa tetszik, nagyon szép az a betűstílus.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/benina-a-boszorka-fenye      
5/4             

Stephenie Meyer: Hajnalhasadás (Twilight 4.)

És akkor végeztem a Twilight Saga 4. kötetével… vagyis befejeztem az egész történetet. Most erről következik a kritikám.

A történet:

„Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára: tündérmese és rémálom keveréke. Mivel érzései két irányba rángatják – szenvedélyesen szerelmes Edward Cullen-be, ugyanakkor mély barátság fűzi Jacob Blackhez, a vérfarkashoz –, viharos, küzdelmekkel és lemondásokkal teli évet tudhat maga mögött, míg végre eljut a végső fordulópontig. Rövid időn belül döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete is múlik. Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele. Amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek. Lehetséges, hogy most, amikor Bella élete szövetének különböző szálai – amelyeket először az Alkonyatban követhettünk, majd az Újholdban és a Napfogyatkozásban kísérhettük figyelemmel szétbomlásukat és elszakadásukat –, úgy tűnik, készek újra egyesülni, éppen most fognak megsemmisülni… végleg?”

Az Alkonyatot imádtam, az Újhold kiakasztott, a Napfogyatkozásban meg a szerelmi háromszög irritált (de nagyon). A 2. és a 3. könyv nem annyira jött be… ennek ellenére a 4. könyv még mindig tetszik. Érdekes, hogy az 1. és az utolsó könyv tetszik csak a sorozatból. Elsőnek azt akarom leírni, hogy mi tetszett ebben a 760 oldalas könyvben… igen jól olvastátok. 760 oldalas, a sorozat leghosszabb kötete. És nemcsak a terjedelme nagy, hanem a története is tartalmasabb, mint az előző könyveké.

Három szerkezeti felépítésre lehet bontani.

• 1. rész: Hát ebben nagyon nem történik semmi, Bella és Edward az esküvőre készülődnek, persze ezt Jacob nehezen akarja elfogadni, rengeteg nyál és nyavalygás… aztán egy csodaszép esküvő, nászút… meg miegymás. Aztán beüt a krakk… ki tudja hogyan, de Edward teherbe ejti Bella-t… ez az egész Twilight Saga legnagyobb baromsága… Meyer korábban többször kiemelte, hogy Rosalie-nak nem lehet gyermeke, és végül kiderül, hogy Eddy-nek pedig igen… hát ezt nagyon „jól” kitalálta az írónő. Hogy lehet az, hogy az egyik vámpír képes gyereket csinálni, míg a másik nem? Hol itt a logika? Szerintem ezt még Meyer sem gondolta át igazán… és ezzel éppen saját magának mondott ellent.
• 2. rész: Itt nézőpontot váltunk és Jacob lesz a narrátor, nem tudom erre mi szükség volt, talán csak nem akarta Meyer leírni a terhesség időszakát, mert az még a korábbinál is unalmasabb lett volna… alapból azt sem értem, hogy ha eddig nem volt váltott nézőpont, akkor most minek kellett berakni… elég lett volna, ha simán eltelik pár hónap és a szülésnél folytatják. Szerintem mínusz 200 oldal meglehetősen javított volna a könyv minőségén. Sokan azt mondták, hogy a Jacob nézőpont miatt jobban megkedvelték a fiút, hát ez az én esetemben nem így volt.
• 3. rész: Bella életet ad Nessy-nek, aztán mielőtt még belehalna a szülésbe Edward vámpírrá változtatja… és innentől lesz igazán jó a könyv… végre láthatjuk milyen egy újszülött vámpír, habár ha jobban belegondolok, akkor mégsem… hiszen Bella ebben is különleges… ő ugyanis könnyen kontrollálja magát, nem úgy, mint a többi újszülött. A vámpír Bella már nem az a kis csetlő-botló lányka, akit megismertünk, hanem erős és magabiztos személy lesz belőle. Persze nem élhetnek boldogan, mert egy félreértés következtében a Volturi (élükön Aro-val és Caius-al) meg akarják ölni Nessy-t és az egész Cullen klánt, mivel elvileg tilos halhatatlan gyermek létrehozása. Ők nem tudják, hogy Reneesme milyen különleges… újabb harca kell felkészülniük Bella-éknak, így vámpírokat kutatnak fel, akik melléjük állnak… sok új szereplő jelenik meg, nekem mindegyik egyforma és sablonos volt, kevertem a neveiket, egyik se hagyott bennem mély nyomot. Készülnek a harcra… és aztán eljön a nagy „összecsapás” ideje… ami annyira nevetségesre sikeredett, hogy csak fogtam a fejem. Meyer kissé jobban megerőltethette volna magát.

Ja és ami még kicsit idegesített, hogy Jacob pont Nessy-be vésődik be, így Jacob végül is a családjuk része lesz (ha már Bella-val ugye nem jött össze a dolog). Újabb írói erőltetés, hogy Jacob velük maradhasson, ami kicsit szúrja a szemem… de ha jobban belegondolok, akkor mégis tetszik… Jacob és Nessy szerintem aranyosak lesznek együtt a jövőben. Meg hát mégiscsak jobb, hogy Jacob végre leszállt Bella-ról és nem lohol utána.

Összességében az utolsó könyv elment, de nekem akkor is az első a favoritom, ha választani kellene.

Megtaláltam az 5. könyvet az interneten. Mert igen… ennek elvileg készült volna folytatása. Az 5. könyv címe: Midnight Sun (Éjféli Nap). Eztán azt olvasom és akkor majd részletesebben leírom, hogy mi is az pontosan, miért nem jelent meg magyarul és hogy mi a véleményem róla.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/stephenie-meyer-breaking-dawn-hajnalhasadas
5/3

Novemberi várva várt könyvek

Ez a november most igen kecsegtető hónap lesz számomra, hiszen két általam nagyon várt könyv jelenik meg, ráaásul mindkettő egy ugyanazon nap, vagyis pontosabban november 20.-án.
Az egyik a Rémálmok lánya (Geopen kiadó), a másik meg A herceg (Könyvmolyképző kiadó). Mindkettőhöz csatoltam a könyves előzeteseket, nekem mindkettő tetszik, mások nagyon, de mégis jók lettek...
És hogy miért is várom annyira ezt a két könyvet....

Cassandra Clare: A herceg

A pokoli szerkezetek trilógia második kötete, amit már régen olvasni szeretnék, de mégis voltam annyira türelmes, hogy megvártam a magyar megjelenést. Kíváncsi vagyok mi minden történik majd Tessa-val és Jem-el, meg persze Will-el is (annak ellenére, hogy én abszolút Jem párti vagyok). Nagyon szeretem a könyv előzetesét, ami habár sok Will történetet ígér, de remélem Jem se szorul nagyon a háttérbe. Kíváncsi vagyok mit akar a Magister... meg hát úgy általában az egész könyvre. Ez biztosan ott lesz hamar a polcomon.

Kendare Blake: A rémálmok lánya

Nagy szerencsém volt, hogy nemrégen olvastam a Vérbe öltözött Annát, így nem kellett sokat várnom a folytatásra (mert ha így lett volna akkor esküszöm belehalok a várakozásba!!!) A Vérbe öltözött Anna az egyik kedvenc könyvem lett, imádom Cas-t és Annát, kíváncsi vagyok mi minden fog még velük történni és valahol azt olvastam, hogy a 2. kötet állítólag még az elsőnél is jobb. Hát remélem igaz a hír és nem fogok csalódni. És ez is minden bizonnyal a polcomra kerül.

Már csak a november 20.-áig kell várni, ami alig három hét... és aztán végre a kezemben tarthatom mind a két könyvet.