A tökéletes trükk

Most egy újabb Christopher Nolan filmről szeretnék írni. Komolyan, ez a pasi szerintem egy valóságos zseni rendező, mindegyik filmje, amit idáig láttam nagyon tetszett, gondolok itt a Batman trilógiára, vagy akár a Memento-ra. Jelen alkalommal pedig A tökéletes trükkről szeretnék pár szót szólni.

A történet:
"A bűvészek a múlt századforduló Londonjának legnagyobb sztárjai. Két fiatal varázsló van feljövőben. A feltűnő és kifinomult Robert Angier a közönség kedvence. A kissé bárdolatlan, egyszerű Alfred Borden viszont igazi géniusz, de hiányzik belőle az a képesség, hogy lebilincselje nézőközönségét. Eleinte barátsággal és tisztelettel viseltetnek egymás iránt, de mikor a nagy mutatványuk rosszul sül el, egy életre ellenséggé válnak. Ettől kezdve legfőbb vágyuk, hogy legyőzzék a másikat. Minden trükk és minden fellépés egyre fokozza a gyilkos versenyt közöttük."

Komolyan ez a film szintén egy igazi remekmű. És hogy miért gondolom ezt? Ez a történet alaposan, a legkisebb részletekig ki van dolgozva, olyan szép íve van a sztorinak, és olyan rejtélyekkel van telerakva, amit még én is nehezen értettem meg néha. Elindul a történet egy ponton, aztán folyamatos visszaemlékezések vannak, van amikor Borden olvassa Angier naplóját, amibe ugye az van elmesélve, amit Angier megtudott Borden naplójából, így ugye megelevenednek előttünk a képek, és ha valaki nem figyel jól, vagy akár csak kimegy a szobából film közben, akkor nagyon összezavarodhat. Úgy ugrál ide-oda az időben, hogy nagyon figyelnünk kell, ha nem akarunk lemaradni. Ez az idősík ugrás megoldás egyébként nagyon jellemző a Nolan filmekre, megjelenik például a Batman filmekben is, bár ott nem ennyire szembetűnően. Lehet, hogy ez az egész nem is véletlen. Hisz a filmben a bűvészek folyton azt mondogatják, ha rá akarunk jönni egy trükk rejtélyére, akkor jól kell figyelnünk, és talán ezért ilyen csavaros a történet, hogy mi is rá legyünk kényszerítve a folyamatos ébrenlétre.

Nolan megszokott színészeivel dolgozik, hiszen az egyik főszereplőt Christian Bale alakítja, akit én még csak a Batman-ben láttam, de itt sem okozott számomra csalódást. Mellette itt van mág Micheal Caine, aki itt nem hagyott bennem mély nyomokat, csak egy mellékszereplőt játszik. Itt van a másik főszereplőnk Hugh Jackman, aki szintén meggyőzött, és ha mondhatok ilyet akkor szerintem az egész filmnek ő a sztárja. Olyan hitelesen és lenyűgözően alakítja a felesége halála után megkeseredett és mindenáron Borden-t legyőzni akaró Angier-t, hogy azonnal megvett magának. A film gyenge pontja a két női főszereplő. Míg Scarlett Johannson nem is annyira szörnyű, csak egy kicsit unalmas és vontatott Olivia szerepében, addig Rebecca Hall-t ki nem állhattam. Az a nő egyáltalán nem szép és a karaktere pedig számomra ütnivaló. Főleg mikor elkezd nyavalyogni Borden-nek, akkor csak fogtam a fejem.

És a vége... hát az valami eszméletlen. Nem tudom mit jelenthet és ha mondhatok ilyet, akkor szerintem senki sem tud rá adni egy normális és értelmes magyarázatot adni. Van egy feltevésem, hogy akkor tulajdonképpen mi történhetett, de ahogy olvastam ilyen filmes portálokon, mindenki mást szűrt le belőle.
A lényeg, hogy ez egy különleges és kivételes film, akinek tetszett a Batman trilógia vagy a Memento, annak ezt sem szabad kihagynia, mert Nolan egy újabb filmmel bizonyította be, hogy márpedig ő generációnk egyik legjobb feltörekvő rendezője. Reméljük a jövőben még számos ezekhez hasonló remekművekkel lep majd meg minket.
És a végére egy kis érdekesség. A film egyébként Christopher Priest azonos című könyve alapján készült. Nem olvastam, így nem tudom megmondani, mennyire lett könyvhű, de talán majd egyszer felkerül az olvasólistámra.
10/10
Trailer: