Kami Garcia, Margaret Stohl: Lenyűgöző teremtmények (Igéző Krónikák 1.)

Láttam a könyvből készült film előzetesét, megtetszett a történet, így gondoltam elolvasom a film megjelenése előtt magát a könyvet.

A történet:

„Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Volt egy átok. Volt egy lány. És a végén. Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét. Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.”

Valamiért az előzetes felkeltette az érdeklődésem (talán a Florence and the machine szám miatt, ki tudja) így mindenképpen el kellett olvasnom, és nem bántam meg. Ez az Igéző Krónikák első könyve, egy 4 részes sorozat kezdő darabja. Hogy miért nem trilógia, azt nem tudom… remélem a további könyvek is legalább ennyire jók lesznek. Tetszett a könyv több okból is, és most még jobban várom a filmet, ami elvileg jövő februárban kerül a mozikba. Az alaptörténet sablonos, a fiú és a lány találkozik… de hogy mégse legyen olyan unalmas csavartak egyet rajta. Most nem női narrátort kapunk, hanem fiút. Hiszen itt a fiú az átlagos, és a lány a különleges. És ezzel a könyvvel tovább bővült a férfi főszereplős, általam olvasott könyvek listája.

Nézzük elsőnek a szereplőket. Itt van a főszereplőnk Ethan Wate, aki olyan tipikus átlagos fiú, semmi bajom sincs vele, de nem lett a kedvencem, átlagos… az mégis tetszik benne ahogy a városához, Gatlin-hez viszonyul. Talán azért tudtam vele együtt érezni, mikor Gatlint cikizte, mert én szintén ilyen kisebb városból származom és pont azokat a dolgokat utálom a saját kis városomban, mint Ethan Gatlinben, hogy mindenki mindent tud mindenkiről, hogyan folyamatosan pletykálnak az öregasszonyok, hogy mindenki figyeli a másikat. Olyan jól leírták ezt az egész jelenséget az írőnők, hogy teljesen át tudtam érezni Ethan miért szeretne onnan mihamarabb eltűnni. (Én is így voltam ezzel).

Aztán ott van a másik főszereplőnk, Lena Duchannes, a rejtélyes új lány, aki mivel más mint a kis szőke cicababák a suliban, így azok egyből kiközösítik szegényként. Lena tetszett, mint karakter. Kicsit magamra ismertem benne, én se voltam valami népszerű a gimiben (mondjuk nem is akartam az lenni), nem voltam a társaság központja, engem nem utáltak nyíltan, de nem is én voltam a legnépszerűbb. Velem ellentétben Lena szeretné ha elfogadnák, és ha ebből a suliból nem utálnák ki, szeretne átlagos lenni… egyébként miért van az, ha valaki különleges az ilyen történetekben, akkor az mindig utálja a képességét és inkább átlagos életet élne? Mikor lesz már valahol egy olyan főszereplő, aki szeret különleges lenni és élvezi, hogy valamilyen hatalma van? Ethan nagyott nőtt a szememben, mikor nyíltan kiállt Lena mellett és csak azért sem foglalkozott a többiek véleményével… tisztelem az olyan embereket, akik nem követik birka módjára a tömeget, a divatot, vagy azt ami elvárt, hanem felvállalják a saját véleményüket, a saját gondolataikat.

Mellettük a többiek számomra eltörpültek, talán még csak két másik szereplőt emelnék ki. Az egyik Macon, Lena nagybátyja, akit megkedveltem, a másik meg Ridley, Lena unokatestvére, a Sötét Igéző, akinek bírtam a stílusát, és sajnáltam szegényt, hiszen nyilvánvalóan nem örül annak, ami lett belőle. De hát nem tehet semmit a sorsa ellen… elvileg nem tehet semmit.

Egyébként ezt az egész átok dolgot nem értettem. Ha egy Igéző eléri a 16. évét, akkor az átok következtében Fény vagy Sötét  Igéző (másképpen jó vagy rossz) lesz belőle. Nem tehetnek semmit, elvileg egyik napról a másikra megváltoznak, ha mondjuk valakiból Sötét Igéző lesz. Azt persze nem írták le nekünk, hogy mindez hogy történik meg, milyen folyamaton mennek keresztül, hogy mit is jelent pontosan. Talán csak ezért nem értem teljesen. Mellesleg szerintem ez hülyeség, hiszen mindenki maga dönti el, hogy jó vagy rossz ember lesz belőle, ez szimplán akarat kérdése. De talán a folytatásban választ kapok erre a kérdésemre.

A könyv szerintem kicsit hosszú lett, vannak benne felesleges részek, ami szerintem direkt csak időhúzásnak van belerakva, meg persze itt is eljátszák a szakítást, hogy „nem lehetek veled, mert csak kárt okozok benned”, amiből már kezd néha elegem lenni. Akkor a visszaemlékezéseket elég lett volna egyszer teljesen végigolvasni, nem értem minek kellett darabokra szedni, mikor azért nem olyan bonyolult, se szövevényes a sztori. (Mellesleg sejteni lehetett az egészet).

Aztán ott van a tipikus sablon megint, hogy a főszereplő egyik szülője a főgonosz, csak most nem épp az apa, hanem az anya. Ugyanis Lena anyja, a legerősebb és leggonoszabb Sötét Igéző, mindenáron maga mellett akarja tudni a lányát, ezért megtámadja és tönkreteszi az életét. Ezt az egészet se értettem teljesen, talán erre is választ kapok a folytatásban. A lényeg, hogy szerettem ezt a könyvet, megérte elolvasni és kíváncsi vagyok a további kötetekre is.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/kami-garcia-margaret-stohl-beautiful-creatures-lenyugozo-teremtmenyek 
5/4