Alig egy hét telt el a villában tett sokkoló felfedezés óta, és Avery semmivel sem jutott közelebb a megfejtéshez, hogy miért hagyta rá az öreg milliárdos, Tobias Hawthorne a vagyonát. A DNS-teszt bebizonyította, hogy a lány nem vérrokon, a jelek mégis arra utalnak, hogy sokkal szorosabb szálak fűzik a rejtélyes családhoz, mint hitte.
Avery próbál kizárólag a rejtély megoldására összpontosítani, de nem könnyű tiszta fejjel gondolkodni, amikor a két szívdöglesztő Hawthorne testvér, Grayson és Jameson egyre jobban beférkőzik a bizalmába, és ez talán kockázatosabb, mint a folyamatosan rá leselkedő veszélyek.
Annyira magával ragadott az első rész, amit nemrég olvastam, hogy nem akartam sokat várni a folytatással, hanem rögtön a kezembe vettem a következő részt. Sok mindenre nem kaptunk választ az első rész végén és mivel elég nagy függővéggel ért véget, így nagyon kíváncsi voltam a folytatásra. Vártam, hogy mi fog kisülni ebből és hogy milyen irányba mozdul majd a történet és azt kell mondanom, nagyjából beigazolódtak az előérzéseim. Hogy ez jó vagy rossz dolog, az hamarosan kiderül.
Magával a fő történetszállal továbbra sincs semmi gondom, ugyanúgy élveztem a folytatást. Kaptunk újabb feladványokat és rejtvényeket, folytatódott a „kincskeresés”, újabb múltbéli titkok lepleződtek le, miközben végre megkaptuk a nagy kérdésre a választ és jobban megismerhettük Avery múltját és származását. A fő történetszál tehát nem veszített lendületéből, ha valaki azt hitte, hogy eztán lapossá válik a történet, az nagyot tévedett. Tobias Hawthrone újabb játékot hagyott a családja tagjaira és Avery-re.
Grayson, Jameson és Avery
A karakterek hozták, amit korábban megszoktunk tőlük, ezen a téren se tudok panaszkodni, viszont azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy annak jobban örültem volna, ha hanyagoljuk ezt a szerelmi háromszöget dolgot, amit az írónő csak beleerőltetett a második részbe. Őszintén nem értem mi szükség volt erre és miért kellett ennyire erőltetetten behozni ezt a szerelemi háromszöget Avery, Jameson és Grayson között. Avery egyik pillanatban még Jameson iránt rajong, aztán azon pironkodik, hogy Grayson szépen néz rá és mond valami kedveset. Döntsd már el te lány, hogy kit akarsz és kész! Azt pedig végképp nem értem, hogy Grayson még mindig Emily-t gyászolja, amire ugyebár több utalást kaptunk, akkor mi a fenét akart Avery-től. Teljesen erőltetettnek és feleslegesnek érzem ezt a szerelmi háromszöget.
Persze a másik szerelmi háromszögből nem lett semmi, az Alexander, Thea és Rebecca dolog talán csak az én fejemben létezett, pedig ez sokkal jobban érdekelt volna. És ha már szóba kerültek az egyéb karaktereink, vártam volna, hogy ők is nagyobb hangsúlyt kapnak a folytatásra, vagy hogy jobban belevesznek a fő nyomozásba és rejtélyek kutatásába. Próbálkozik ezzel az írónő, az elején tényleg próbálta Xandert, Thea-t és Rebecca-t bevonni a játékba, de nem sokkal a kezdés után alig szerepelnek és megint csak a fő trió, Avery, Jameson és Grayson kapja meg a reflektorfényt. Igen, értem, hogy kvázi ők a főszereplők, de minek lett megírva annyi mellékkarakter, ha egyikkel se kezdünk érdemben semmit, és csak biodíszletnek vannak a főszereplők mellett? Ha csak akkor szedjük őket elő, mert épp kellenek valamelyik rejtély vagy feladvány megoldásához.
Szegény negyedik testvér, Nash pedig mintha nem is létezett volna Avery nővérével Libby-vel együtt, alig jelentek meg néhányszor ebben a könyvben, pedig róluk is szívesen olvastam volna többet. Van egy dolog, aminek nagyon örültem, félig megoldódott a rejtély, hogy kik a négy Hawthrone fiú apái. Megtudtuk ki Nash apja, és megismertük Grayson apját, aki egy szánalmas rohadék, bár ez már az első felbukkanásakor teljesen nyilvánvaló volt mindenkinek. A fiúk anyja, Sky úgy tűnik sosem jól választott, bár nem mintha annyira nagyon megválogatta volna valaha, hogy kivel fekszik össze. Sky talán a valaha létező legborzalmasabb anya a világon, akit könyvekben olvastam.
Avery és a Hawthorne fiúk
Két problémám van ezzel a könyvvel, amit mindjárt el is mondok. Az első hogy az írónő annyira próbált csavaros és fordulatos lenni, hogy a végére már teljesen össze lehetett zavarodni, hogy most akkor ki kicsoda valójában és kinek a kije. Kiderült, hogy bizonyos karakterek rokonok, mások, akik eddig azt hitték, hogy azok, igazából nem, én meg csak kapkodtam össze – vissza a fejem, hogy mi a fene van már. Aztán felbukkant két új karakter, az egyik új testőr, Eli meg a nővére, akinek a nevére nem is emlékszem, ennyire hagyott bennem „mély nyomokat”, akik szintén belekavarnak itt a rokoni szálakba. Minek kellettek ők ide, kérem szépen? Volt elég karakterünk, velük kellett volna érdemben kezdeni valamit, nem új egyébként abszolút felesleges mellékszálakat behozni. Kezdett kicsit szappanoperás lenni a végén hangulat, ezzel „én vagyok az apád”, aztán meg „nem én vagyok az apád”, meg minden ehhez hasonló miatt. Ki kinek a szülője, testvére, gyermeke, rokona… kezdtem összezavarodni.
A másik amit nem tudok hova tenni az ifjabbik Toby Hawthrone rejtélye. Mert igen, a könyv fő történetszála, hogy meg kell találni a valójában még mindig életben lévő Toby-t. Emellett rá kell jönni, hogy mi történt akkor 20 éve a szigeten, mikor minden elégett és eltűnt a fiú, és hogy azóta hol volt és miért nem került elő. Igen, értem a nagy magyarázatot és annak örültem, hogy Toby múltja össze lett kötve Avery múltjával és így már teljesen világos, hogy került Avery a képbe, csak azt nem értem, hogy Toby miért nem tért vissza a végén. Persze gyötri a bűntudat azért amit tett a múltban és ki nem állhatja a családját, de mióta az apja meghalt, nyugodtan visszatérhetett volna. Ha annyira utálta a családot és azt ahogy mentek ott a dolgok, akkor miért nem tért vissza és kezdett el dolgozni azon, hogy rendbe hozzon mindent és rendbe szedje a családot? Hisz valójában ő az igazi Hawthrone örökös, ha nagyon akarta volna, meg tudta volna tenni. Ehelyett inkább gyáván bujdosik tovább és hagyja tovább káoszban a családot. Nem értem. Nem tudom mi lesz vele a folytatásban, de ha ezek után csak eltűnik és kész, akkor az nagyon béna lesz szerintem.
Alapjáraton tetszett a trilógia második része és itt már mondhatni minden rejtélyre és titokra fény derült, kalandos és izgalmas volt az egész csakúgy, mint az első rész esetében. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy a szerintem teljesen felesleges szerelmi háromszög kimaradhatott volna, mert azt nem szerettem, valamint tudom, hogy az írónő nagyon csavaros és eszes akart lenni, de a végére annyira megkavarta a rokoni szálakat és hogy ki kinek a kicsodája, hogy kezdett eléggé szappanoperás beütése lenni a dolognak. A kevesebb néha több és itt örültem volna kevesebb leleplezésnek. Teljesen lezárás hangulat van a végén, így ötletem sincs mi lesz majd a folytatásban, de van még egy harmadik rész, amit kíváncsian várok.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése