Ragadtad már meg más lelkét valaha a saját lényeddel, magadba szívva őt, hogy a részeddé váljon? Én igen. Végre elkezdtem élni, érezni és szerelembe esni – ebben a nagy káoszban, ami körülvesz. Kibújtam a védőpáncélomból, és beengedtem valakit a szívembe. Nyitva hagytam a lelkemet. Nyitva hagytam a szívemet. Nyitva hagytam az ajtót. Ő pedig elrabolt. Dillon… sajnálom.
Bennynek volt egy beteg babácskája, hajjajaj.
Aki pont úgy vágyott a sötétségre, mint ő maga, hajjajaj.
Úgyhogy közösen gyötörtek, vadásztak, játszadoztak, hajjajaj.
Bűneik halálos eleggyé összeálltak, ajjajaj.
Ám Bennynek hiányozni kezdett az elveszett babája, hajjajaj.
Bármi áron meg kellett találnia, hogy szerethesse, hajjajaj.
Nem akart kettesben maradni a beteg babájával, hajjajaj.
Terveket szőtt, hogy hazahozza a mocskos babácskáját, ajjajaj.
A Csinos játékbabák könyvsorozat első része a szokatlan és kissé keményebb téma miatt keltette fel anno az érdeklődésemet. Persze az első részben nem teljesen azt kaptam, amit vártam, de összességében tetszett és mindenképp érdekelt a folytatás. Vártam, hogy megismerjük Benny múltját, vártam, hogy az immár felnőtt nyomozó Jade hogyan intézi el a pszichopata férfit és vártam a Macy "nézőpontot". Tudni szerettem volna, hogy mi történt Macy-vel miután Jade hátrahagyta és hogy lett belőle Benny kvázi mondhatni pszichopata párja.
Sajnos ugyanazzal kezdeném a második rész kritikáját, mint anno az első részét. Most se azt kaptam teljesen, mint amit vártam és ezért kissé csalódottan írom most e sorokat. Igazából több problémám volt a könyvvel, amit mind ki fogok nektek fejteni, de mielőtt jobban belemennénk az általam kifogásolt dolgokba, azt mindenképp szeretném elmondani, hogy ez a könyv beteg. Beteg és túlzó és irreális és néha már sok. Túl sok, mert ha komolyan vesszük, ami benne van, akkor nem mondhatok rá mást, minthogy ez a könyv szimplán undorító. Így inkább ne vegyük komolyan, hanem csakis könyvként, egy szimpla történetként próbálom most értékelni nektek az egészet.
Míg az első részben a jelen és a múlt futott egymás mellett Jade szemszögéből, az ő mesélésében ismerhettük meg a történetét, most váltunk egy kicsit. Itt több nézőpontot kapunk, nevezetesen hármat, csak épp nem azt a hármat, amit én szerettem volna. Jade marad az egyik mesélőnek és hozzá csatlakozik Benny és Dillon. Benny-t értem, mert épp ideje volt, hogy megkapjuk Benny múltját, épp ideje volt, hogy megtudjuk hogy lett olyan, amilyen. De hogy Dillon minek kellett ide, kérdem én?
Valamilyen szinten értem, hogy Dillon történetszála miért kellett, mert ha ő nem lett volna, akkor végig negatív és "érfelvágós" dolgokat olvashattunk volna. Dillon jelképezte a pozitív oldalt, a hőst, aki Jade megmentésére siet és aki valamennyi reményt ad arra, hogy a végén talán jóra fordulhatnak a dolgok. Viszont annyira nem illett bele a történetbe és annyira kilógott Jade és Benny története mellől, hogy felőlem akár nyugodtan ki lehetett volna hagyni.
Tudom milyen fejet vágtok most, de én sokkal szívesebben olvastam volna egy Macy nézőpontot, és akkor talán jobban megismerhettem volna Macy történetét. Véleményem szerint erre igen nagy szükség lett volna, mert Macy-ről nem csak a nővére, Jade feledkezett meg, hanem a könyv szerzőpárosa szintén. Olyan jó lett volna látni hogy merült el Macy az őrületben és hogy vesztette el fokozatosan önmagát és a gyermeki ártatlanságát, mert ezzel érdekes kontrasztot alkothatott volna Jade-el. Macy-ből egy sokkal összetettebb és érdekesebb karaktert lehetett volna kihozni, ha beletekinthettünk volna a fejébe és nem csak Jade vagy épp Benny szemén keresztül láthattuk volna őt. Szerintem ez talán a legnagyobb kihagyott ziccer és Dillon helyett én ezerszer szívesebben olvastam volna Macy szemszögét.
Macy-vel ellentétben Benny nem titok többé számunkra és megismerhetjük a múltját. Mondjuk sejteni lehetett hogy valami hasonló történt vele gyerekkorában, mint ami, mert hát senki se születik egy őrült pszichopatának, hanem a vele történtek hatására válik azzá. Benny gyerekkora szörnyű és borzalmas volt, így nem csoda, hogy az lett belőle, ami, de ez persze nem menti fel az alól, amit aztán később felnőttként elkövetett Jade, Macy és a rengeteg más fiatal lány ellen. Tragikus a múltja, de ennek ellenére ugyanaz a pszichopata gyilkos, aki korábban volt és aki sosem érdemel semmilyen megváltást, csakis a kegyetlen bosszút, amit Jade ígért neki valamikor.
Volt a könyvben egy csavar, mit egyszerűen nem tudtam hova tenni és amit máig nem értek, hogy ez minek kellett ide. Elsőnek azt hittem, csak rosszul olvasom, vagy valamit félreértek, de aztán rájöttem, hogy sajnos nem, és akkor nem futotta tőlem más reakcióra, csak egy megfáradt sóhajra. Mint kiderült, Jade és Dillon rendőrfőnöke nem más, mint Benny kissé pedofil és erőszaktevő apja. Öhm... csak két gondolat. Az egyik: az egész egy hirtelen vett és minden előjel nélkül bedobott ötletnek tűnik, mert javítsatok ki, ha netán tévedek, de erre ezelőtt semmilyen utalást nem kaptunk. A másik: logikátlan az egész. Benny apja végig tudta, hogy Jade az a lány, aki elszökött a fiától és nem csinált emiatt semmit? Csak ült a babérjain és kész. Miért nem tett semmit? Mire várt? Miért nem segített Jade-nek valahogy, hogy az hamarabb elkaphassa Benny-t és akkor legalább megszabadult volna a fiától? Vagy miért nem vezette Benny-t hamarabb Jade-hez, ha mondjuk inkább a fiának akart volna kedvezni?
Nem látom ennek a történetszálnak az értelmét, mert számomra úgy tűnik, hogy azért lett mindez így utólag belerakva, hogy Jade és Dillon könnyebben megtalálhassák Benny-t és hogy így egyszerűen megmagyarázzák az írók, hogy Benny eddig miért nem bukhatott le. De ha már itt tartunk. Benny apja miért is védte idáig a fiát, amikor ki nem állhatták egymást? Azt még értem, hogy Benny azért nem ölte meg az apját, mert jól jött neki a segítsége, de hogy Benny apja miért nem dobta fel vagy végzett a fiával, az egy hatalmast rejtély számomra. Sajnálom, de nem értem miért kellett ez a történetszál, mert egyszerűen nem illett ide.
Kicsit úgy érzem, hogy az írók szerettek volna egy még meghökkentőbb és még sokkolóbb folytatást összerakni, de közben nem gondolták át normálisan milyen irányba kellene vinniük a sztorit. Persze kaptunk megint durva halálokat, rengeteg nemi erőszakot, vért és könnyeket, brutalitásban és undorban nem szenvedhettünk hiányt. De a rosszul megválasztott nézőpontok, a kicsit (vagy inkább nagyon) katyvasz történet és a váratlan magyarázatok, amik nem állják meg kellőképpen a helyüket, felemássá tették a könyvet. Kihagyott ziccernek érzem, hogy Macy nézőpont helyett Dillonéval kellett megelégednünk, és talán ez a legnagyobb szívfájdalmam az egészben.
Mindenesetre nem ért véget a történet, mert van még két könyv a sorozatban és szerintem senkinek nem okozok meglepetést azzal, hogy Benny-t sem kell eztán nélkülöznünk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban, és remélem ott jobban átgondolt történetet kapunk.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése