Ker Dukey - K. Webster: Elveszett babácskák (Csinos játékbabák 2.)

Fülszöveg:

Ragadtad ​már meg más lelkét valaha a saját lényeddel, magadba szívva őt, hogy a részeddé váljon? Én igen. Végre elkezdtem élni, érezni és szerelembe esni – ebben a nagy káoszban, ami körülvesz. Kibújtam a védőpáncélomból, és beengedtem valakit a szívembe. Nyitva hagytam a lelkemet. Nyitva hagytam a szívemet. Nyitva hagytam az ajtót. Ő pedig elrabolt. Dillon… sajnálom.

Bennynek volt egy beteg babácskája, hajjajaj.

Aki pont úgy vágyott a sötétségre, mint ő maga, hajjajaj.

Úgyhogy közösen gyötörtek, vadásztak, játszadoztak, hajjajaj.

Bűneik halálos eleggyé összeálltak, ajjajaj.

Ám Bennynek hiányozni kezdett az elveszett babája, hajjajaj.

Bármi áron meg kellett találnia, hogy szerethesse, hajjajaj.

Nem akart kettesben maradni a beteg babájával, hajjajaj.

Terveket szőtt, hogy hazahozza a mocskos babácskáját, ajjajaj.

A Csinos játékbabák könyvsorozat első része a szokatlan és kissé keményebb téma miatt keltette fel anno az érdeklődésemet. Persze az első részben nem teljesen azt kaptam, amit vártam, de összességében tetszett és mindenképp érdekelt a folytatás. Vártam, hogy megismerjük Benny múltját, vártam, hogy az immár felnőtt nyomozó Jade hogyan intézi el a pszichopata férfit és vártam a Macy "nézőpontot". Tudni szerettem volna, hogy mi történt Macy-vel miután Jade hátrahagyta és hogy lett belőle Benny kvázi mondhatni pszichopata párja.

Sajnos ugyanazzal kezdeném a második rész kritikáját, mint anno az első részét. Most se azt kaptam teljesen, mint amit vártam és ezért kissé csalódottan írom most e sorokat. Igazából több problémám volt a könyvvel, amit mind ki fogok nektek fejteni, de mielőtt jobban belemennénk az általam kifogásolt dolgokba, azt mindenképp szeretném elmondani, hogy ez a könyv beteg. Beteg és túlzó és irreális és néha már sok. Túl sok, mert ha komolyan vesszük, ami benne van, akkor nem mondhatok rá mást, minthogy ez a könyv szimplán undorító. Így inkább ne vegyük komolyan, hanem csakis könyvként, egy szimpla történetként próbálom most értékelni nektek az egészet.

Míg az első részben a jelen és a múlt futott egymás mellett Jade szemszögéből, az ő mesélésében ismerhettük meg a történetét, most váltunk egy kicsit. Itt több nézőpontot kapunk, nevezetesen hármat, csak épp nem azt a hármat, amit én szerettem volna. Jade marad az egyik mesélőnek és hozzá csatlakozik Benny és Dillon. Benny-t értem, mert épp ideje volt, hogy megkapjuk Benny múltját, épp ideje volt, hogy megtudjuk hogy lett olyan, amilyen. De hogy Dillon minek kellett ide, kérdem én?

Valamilyen szinten értem, hogy Dillon történetszála miért kellett, mert ha ő nem lett volna, akkor végig negatív és "érfelvágós" dolgokat olvashattunk volna. Dillon jelképezte a pozitív oldalt, a hőst, aki Jade megmentésére siet és aki valamennyi reményt ad arra, hogy a végén talán jóra fordulhatnak a dolgok. Viszont annyira nem illett bele a történetbe és annyira kilógott Jade és Benny története mellől, hogy felőlem akár nyugodtan ki lehetett volna hagyni.

Tudom milyen fejet vágtok most, de én sokkal szívesebben olvastam volna egy Macy nézőpontot, és akkor talán jobban megismerhettem volna Macy történetét. Véleményem szerint erre igen nagy szükség lett volna, mert Macy-ről nem csak a nővére, Jade feledkezett meg, hanem a könyv szerzőpárosa szintén. Olyan jó lett volna látni hogy merült el Macy az őrületben és hogy vesztette el fokozatosan önmagát és a gyermeki ártatlanságát, mert ezzel érdekes kontrasztot alkothatott volna Jade-el. Macy-ből egy sokkal összetettebb és érdekesebb karaktert lehetett volna kihozni, ha beletekinthettünk volna a fejébe és nem csak Jade vagy épp Benny szemén keresztül láthattuk volna őt. Szerintem ez talán a legnagyobb kihagyott ziccer és Dillon helyett én ezerszer szívesebben olvastam volna Macy szemszögét.

Macy-vel ellentétben Benny nem titok többé számunkra és megismerhetjük a múltját. Mondjuk sejteni lehetett hogy valami hasonló történt vele gyerekkorában, mint ami, mert hát senki se születik egy őrült pszichopatának, hanem a vele történtek hatására válik azzá. Benny gyerekkora szörnyű és borzalmas volt, így nem csoda, hogy az lett belőle, ami, de ez persze nem menti fel az alól, amit aztán később felnőttként elkövetett Jade, Macy és a rengeteg más fiatal lány ellen. Tragikus a múltja, de ennek ellenére ugyanaz a pszichopata gyilkos, aki korábban volt és aki sosem érdemel semmilyen megváltást, csakis a kegyetlen bosszút, amit Jade ígért neki valamikor.

Volt a könyvben egy csavar, mit egyszerűen nem tudtam hova tenni és amit máig nem értek, hogy ez minek kellett ide. Elsőnek azt hittem, csak rosszul olvasom, vagy valamit félreértek, de aztán rájöttem, hogy sajnos nem, és akkor nem futotta tőlem más reakcióra, csak egy megfáradt sóhajra. Mint kiderült, Jade és Dillon rendőrfőnöke nem más, mint Benny kissé pedofil és erőszaktevő apja. Öhm... csak két gondolat. Az egyik: az egész egy hirtelen vett és minden előjel nélkül bedobott ötletnek tűnik, mert javítsatok ki, ha netán tévedek, de erre ezelőtt semmilyen utalást nem kaptunk. A másik: logikátlan az egész. Benny apja végig tudta, hogy Jade az a lány, aki elszökött a fiától és nem csinált emiatt semmit? Csak ült a babérjain és kész. Miért nem tett semmit? Mire várt? Miért nem segített Jade-nek valahogy, hogy az hamarabb elkaphassa Benny-t és akkor legalább megszabadult volna a fiától? Vagy miért nem vezette Benny-t hamarabb Jade-hez, ha mondjuk inkább a fiának akart volna kedvezni?

Nem látom ennek a történetszálnak az értelmét, mert számomra úgy tűnik, hogy azért lett mindez így utólag belerakva, hogy Jade és Dillon könnyebben megtalálhassák Benny-t és hogy így egyszerűen megmagyarázzák az írók, hogy Benny eddig miért nem bukhatott le. De ha már itt tartunk. Benny apja miért is védte idáig a fiát, amikor ki nem állhatták egymást? Azt még értem, hogy Benny azért nem ölte meg az apját, mert jól jött neki a segítsége, de hogy Benny apja miért nem dobta fel vagy végzett a fiával, az egy hatalmast rejtély számomra. Sajnálom, de nem értem miért kellett ez a történetszál, mert egyszerűen nem illett ide.

Kicsit úgy érzem, hogy az írók szerettek volna egy még meghökkentőbb és még sokkolóbb folytatást összerakni, de közben nem gondolták át normálisan milyen irányba kellene vinniük a sztorit. Persze kaptunk megint durva halálokat, rengeteg nemi erőszakot, vért és könnyeket, brutalitásban és undorban nem szenvedhettünk hiányt. De a rosszul megválasztott nézőpontok, a kicsit (vagy inkább nagyon) katyvasz történet és a váratlan magyarázatok, amik nem állják meg kellőképpen a helyüket, felemássá tették a könyvet. Kihagyott ziccernek érzem, hogy Macy nézőpont helyett Dillonéval kellett megelégednünk, és talán ez a legnagyobb szívfájdalmam az egészben.

Mindenesetre nem ért véget a történet, mert van még két könyv a sorozatban és szerintem senkinek nem okozok meglepetést azzal, hogy Benny-t sem kell eztán nélkülöznünk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban, és remélem ott jobban átgondolt történetet kapunk.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/ker-dukey-k-webster-pretty-lost-dolls-elveszett-babacskak

Értékelés: 5/3

Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere (Éden 2.)

Fülszöveg:

"Allison Sekemoto megtette az elképzelhetetlent: meghalt, hogy élhessen.

Miután száműzték Édenből, ahol el kellett válnia a szeretett fiútól, Allie a vér szavát követve elindul, hogy megmentse átváltoztatóját, Kanint az őrült Sarren karmai közül. A nyomok Allie szülővárosába, Új-Covingtonba vezetnek, ahol olyasmiről értesül, ami az egész világ pusztulásához vezethet.

Új vírus ütötte fel a fejét, a Vörös Tüdő mutációja – amely generációkkal ezelőtt az emberiség tömeges pusztulásához vezetett –, és ez az új nem kíméli sem az embereket, sem a vámpírokat. A Kanin által őrzött titkok rejthetik az ellenszer kulcsát, ezért Allie-nek minél előbb meg kell találnia átváltoztatóját.

A halhatatlanságot veszély fenyegeti, az emberek és a szörnyetegek közti határ elmosódik. Vajon Allison képes lesz jó döntéseket hozni ebben a helyzetben?

Kövesd fordulatos történetét!"

Visszanézve döbbenetes belegondolni, hogy csaknem egy év telt el az utolsó könyves kritikám óta, ami két dolgot jelent. Egyrészt iszonyatosan gyorsan telik az idő, másrészt pedig az utóbbi egy évben a könyvek helyett inkább a filmek és sorozatok vették át a döntő szerepet az életemben. Utóbbiakról se írtam valami sok kritikát, ahogy azt látni lehet az oldalamon. Félreértés ne essék, olvastam én közben elég sokat, de inkább a régi kedvencek kerültek újra a kezeim közé, az új könyvek valahogy nem hoztak lázba és nem érdekeltek eléggé. Most viszont összegyűjtöttem néhány új könyvet, amit érdemes lenne elolvasni szépen sorban egymás után és valahogy a kritika íráshoz is megjött a kedvem, így újra itt vagyok.

Mi mással kezdhettem volna, mint nagy kedvenceimmel, a vámpírokkal? Nem volt kérdés, hogy egy vámpíros történettel indítok, így került elő Julie Kagawa Éden trilógiájának általam régóta várt második része, A halhatatlanság ellenszere. Vissza kellett olvasnom, mit írtam majdnem 5 évvel ezelőtt az első részről és ahogy átolvastam az akkori kritikámat, rögvest eszembe jutott mi tetszett és mi nem benne. Bevallom már nem nagyon emlékeztem a történet részleteire, de a kritikám átolvasásával minden az eszembe jutott. Nem értem miért kellett ilyen sok idő a második rész megjelenéséhez, mert azt már most nyugodtan kijelenthetjük, hogy a második rész kenterbe veri az elsőt.

Semmit nem tudtam a folytatásról, csak annyit, amennyit a fülszöveg elárul nekünk, de szerencsére egy remek könyvet kaptam. Nem több és nem kevesebb, mint amit műfaján belül elvárhatunk tőle, hisz végtére mégis csak egy ifjúsági könyvről van szó. Annak viszont teljesen jó lett, engem lekötött az elejétől a végéig és minden a helyén volt, amit elvárok egy ilyen könyvben.

Allie

A történet íve szépen felépített és logikusan halad előre, két részre lehet felosztani. A könyv első felében láthatjuk hogyan áll össze a csapat Kanin megmentése érdekében. Allie egyedül indul útnak teremtője után, hogy rátaláljon és segítsen neki, de nagy meglepetésére elsőnek Sakálba botlik bele, majd pedig Zeke-be, hogy végül hárman folytassák útjukat. Sakál persze nem puszta szívjóságból segít a "húgának", de azért mégis vele tart, hogy megmentsék "apjukat". Zeke pedig csak nem tud szabadulni Allie iránti érzéseitől, így otthagyva Édent a lány keresésére indul, miközben azért meg vannak a saját titkos kis tervei is. Aztán ahogy rátalálnak Kaninra és sikerül megmenteniük, négyen folytatják tovább útjukat, hogy megtalálják az új vírus elleni ellenszert, mielőtt abba mindenki belepusztul, ember és vámpír egyaránt. A történetre tehát nem lehet panasz, izgalmas, logikus és kalandos, a történet íve szinte művi pontossággal lett megírva.

De nem csak a történetet szerettem, hanem maguk a karakterek és a karakterfejlődésük sem alakulhatott volna jobban. Az első rész alapján kicsit féltem, hogy a későbbiekben valamiféle szerelmi háromszöget építenek Allie, Kanin és Zeke köré, de szerencsére ez nem így történt. Utólag már nem értem miért gondoltam, hogy Allie és Kanin között történhet bármi ilyesmi, de most világossá vált, hogy Kanin mindig is inkább valamiféle "apa" figuraként funkcionált Allie életében. Persze Zeke sosem lett a kedvencem és kicsit sajnálom, hogy egy ilyen egyszerű karakter lett Allie "nagy szerelme", mert nála ezerszer érdekesebb figurát ki lehetett volna találni mellé. Ő a leggyengébb karakter, ez nem vitás, de talán a folytatásban sikerül érdekesebbé tenni. Hisz lássuk be érdekes helyzetet teremthet az, ami a könyv végén történt vele.

Allie tökéletes főszereplő és egy erős női karakter, aki az első részben fejlődött sokat. Most már kiforrott jellemmel láthatjuk, aki tudja mit akar és nem fél küzdeni a céljaiért és azokért, akikkel törődik. Kicsit olyan, mintha tényleg Kanin lánya lenne, mert nagyon sok mindenben hasonlítanak egymásra, de persze Allie tud lazább és közvetlenebb lenni, ami ugyebár Kaninról nem igen mondható el. Persze Kanin egy megtört karakter, akinek nem sok oka van az életben a boldogságra és az örömre, így valamilyen szinten érthető a folyamatos komolysága és merevsége, amivel tényleg mintha egy begyöpösödött apafiguraként jelent volna meg a csapat élén. Kellett is a komolysága és a gyakorlatiassága, mert a többieket néha meg kellett regulázni.

Kanin, Allie, Zeke és Sakál

Aztán Sakált se felejtettem el, mert hogyan tehetném meg, mikor ő a "Kanin család" talán legszórakoztatóbb harmadik tagja? Persze az első részben inkább ellenségként indult, de miután Allie megtudta, hogy Sakálnak ugyanúgy Kanin a teremtője és ezzel gyakorlatilag a vértestvére, nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni. Imádtam az Allie és Sakál közötti bátyó és húg kapcsolatot, mert habár igazából nem voltak testvérek, de a vér útján mégis azokká váltak, és így tipikusan olyan kapcsolat alakult ki közöttük, mint ahogy az ellenkező nemű testvérek között szokott kialakulni általában. Szinte végig veszekedtek közös útjukon, Sakál mindig próbálta rossz útra terelni Allie-t, összekaptak majd kibékültek. Habár Sakál nem épp önzetlen célokkal állt neki az útnak, de ahogy jobban megismerte a húgát és újra összehozta a sors őket Kaninnal, csak megmutatta segítőkészebb oldalát és azt az énjét, amiből eddig nem sokat láthattunk. És ezáltal sokkal komplexebb és szerethetőbb karakter lett belőle, aminek én csak örülni tudok.

Szerencsére a trilógia második része pozitív csalódás volt és sikerült felülmúlnia az első részt. A történet logikusan felépített és izgalmas, engem végig lekötött, egy pillanatig sem unatkoztam rajta. A karaktereket imádtam, főleg a "Kanin családot", mert mindhárman érdekesek a maguk módján. Egyedül a halandó Zeke lógott ki némileg a csapatból, de talán a folytatásban sikerül némi csavart vinni a karakterébe, legalábbis ebben bízok. Nekem még mindig Allie és Sakál a kedvenceim, és a könyv talán legjobb része a testvéri kapcsolatuk ábrázolása, amitől csak még szerethetőbbé váltak számomra. Mindenesetre most nagyon szívesen egyből olvastam volna a harmadik részt, de sajnos még nem jelent meg. Remélem ezt a hibát mihamarabb orvosolni fogja a kiadó, és nem kell újabb 4 évet várnunk a harmadik részre.

UI: Örülök, hogy sikerült találni egy távol keleti modellt a második könyv borítójára, mert az elsőnél mindig idegesített, hogy nem egy ázsiai modell van rajta.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/julie-kagawa-a-halhatatlansag-ellenszere

Értékelés: 5/5