Fülszöveg:
Ezernyi halálos szörny. Három harcoló félisten.
Egy halálos döntés.
Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen.
Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?
Gyerekkönyv révén ennek a sorozatnak nem épp én vagyok a célközönsége, de mivel Riordan Percy Jackson és az Olimposziak sorozatát szerettem, így annak befejeztével gondoltam adok egy esélyt a spin-off sorozatnak is. Az Olimposz hősei könyveknek nem sikerült annyira belopniuk magukat a szívembe, mint az előzőeknek, de ha már elkezdtem, akkor úgy vagyok vele, hogy csak befejezem. Most érkeztem el a negyedik részhez, a Hádész házához.
Én naiv módon a címből kiindulva azt hittem, hogy végre a történet az alvilágban fog játszódni és/vagy Hádész gyerekeiről fog szólni, vagy legalábbis nagyobb szerepet kapnak, mint korábban. Ez részben így lett, de mellette kaptunk egyéb történeti szálakat, amik most annyira nem kötötték le a figyelmemet. Két szálon futott az esemény, az előző rész végén történtek utóhatásait láthattuk. Percy és Annabeth az alvilágban került, de szerencsére túlélték a zuhanást. (Nem mintha másra számítottam volna egyébként.) Összeszedve minden megmaradt erejüket meg kell találniuk a kiutat onnan. A csapat másik fele tovább hajózik a céljuk felé, hogy megakadályozzák a jóslat megvalósulását, de persze az útjuk további meglepetéseket és nehézségeket tartogat.
Balról: Leo, Piper, Jászon, Annabeth, Percy, Hazel és Frank
A negyedik rész ugyanazt hozta, mint a korábbiak és sajnos ezt negatív értelemben mondom. Bíztam benne, hogy a történet végéhez közeledvén kissé felpörögnek az események, vagy hogy kapunk több izgalmat, de ismét csak azt a pontosan adagolt Riordan sztorit kaptuk, mint mindig. Némi csavar, némi szörny, némi titok, sok-sok humor és minden, ami eddig volt. Persze ez nem akkora gond, ha jobban belegondolunk, mert ugyanazt hozza ez a rész is, mint a korábbiak, de azért valami újdonságnak, valami a korábbiaktól eltérő izgalomnak nagyon örültem volna.
Korábban szintén megjegyeztem már, hogy az a legnagyobb problémám Az Olimposz hőseivel, hogy az új karakterek nem nagyon tudták belopni magukat a szívembe. És nem csak azért, mert Percy és Annabeth még mindig visznek mindent, hanem azért, mert az újak egysíkú, unalmas és mondjuk ki lapos karakterek. Nem azt mondom, hogy nincs egy-két jó pillanatuk, de ha a korábbi karakterekhez viszonyítjuk őket, akkor csúnyán alulmaradnak velük szemben. Magukban egyikük se állja meg a helyét, inkább csak másokkal együtt, egy másik karakterrel való kapcsolódásuk révén tartogatnak némi izgalmat.
Jászon Percy ellentétpárosa, Percy egy "jobbik" verziója a római táborból, és csakis emiatt a kapcsolódásuk miatt lehet érdekes. Hazel Nico féltestvére és vele kapcsolatban engem például csakis az érdekelt, hogy Nico-val hogy szoktak össze és hogy Nico hogy fogadta el őt új nővérének a korábbi annyira szeretett Bianca után. Piper egy totálisan semmilyen karakter és egyetlen szerepe, hogy Jászon barátnője legyen. Frank és Leo pedig Hazelen marakodnak, aminek szerencsére végre vége, mert ennyi éppen elég volt ebből a szerelmi háromszögből. Mivel egy gyerekkönyvben nem kaphatunk olyan igazi izgalmas és összetett történetet, így csakis a karakterek és a humor győzhet meg arról, hogy nekem tovább kell olvasnom. A humor megvan, ezzel sosem volt gond Riordan könyveiben, de sajnos az új főszereplők nem lettek olyan összetett és/vagy érdekes karakterek, mint akik a korábbi könyveiben szerepeltek.
Jászon és Nico
Sosem titkoltam, hogy nekem Percy és Annabeth mellett Nico a harmadik kedvencem, és végre elértünk oda, hogy nem csak egy-két helyen bukkan fel a srác, hanem itt már nagyobb szerepet kapott a sztori alakulásában. Nico most Jászonék csapatával tart, hogy együtt folytassák útjukat és hogy segítsenek kijutni Percy-éknek az alvilágból. Ha eddig csak simán szerettem Nico-t, akkor ezek után abszolút kedvenc lett. Bírtam, ahogy lassan mindenki elfogadta és a csapat részese lett, bírtam, ahogy a többiek viszonyultak hozzá, és ami kiderült róla, azzal csak még szerethetőbb karakterré vált. Kíváncsi vagyok ezzel mihez kezdenek a folytatásban.
Szerencsére ez a könyvsorozat negyedik része és a következő már a zárás lesz. Kissé túlnyújtottnak érzem ezt a történetet és sokszor úgy tűnt számomra, hogy felesleges mellékszálak felé kalandoztunk el, mintha kötelező lett volna az öt könyvet megírni. Nyugodtan elég lett volna három könyv, és kevesebb főszereplő, és akkor egy lényegretörőbb sztorit és talán jobban kidolgozott karaktereket kaptunk volna. A negyedik rész hozta azt, amit az első három és ezek után mindenképp be fogom fejezni, nem fogom kihagyni az utolsó könyvet még akkor sem, ha most épp nem érzek nagy késztetést a folytatásra. Valamikor biztos kézbe veszem az utolsó részt, de hogy mikor, azt majd meglátjuk.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése