Black Mirror (Fekete tükör) 1. évad összegzés

Nem értem, hogy lehettem olyan ostoba, hogy nem kezdtem el hamarabb ezt a sorozatot. Pedig sokan ajánlották korábban és húgom szintén sokáig győzködött, hogy kezdjek bele, mert tetszeni fog, de valahogy sosem sikerült meggyőzniük, hogy nekem ez kell. Most azonban mivel kezdek kifogyni a sorozataimból, egy unalmas pillanatomban gondoltam mégiscsak megpróbálkozok vele. Szerencsére találtam az első évadhoz feliratos linket, így felirattal kezdtem el nézni. (Mindenkinek ezt ajánlom, a magyart inkább el sem képzelem milyen lehet.)

A Black Mirror antológia sorozatnak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy minden egyes rész másról szól és teljesen más karakterek szerepelnek benne. A részeket csak annyi köti össze, hogy elvileg ugyanabban az elképzelt jövőben játszódnak, és elvileg később lesznek kisebb utalások egy-egy részben a másikra. Amúgy viszont teljesen elkülönülnek egymástól. A sorozat egyes részeinek fő témája mindig a modern technológiai társadalom egy akár veszélyessé is válható aspektusának kiemelése és kissé szatirikus, de mindenképp elgondolkodtató módon való tálalása. Mellette megjeleníti az emberek rossz tulajdonságait, így társadalmi kritikának is tekinthetjük. Mindig egy elképzelt jövőben járunk és a direkt eltúlzott, hatásvadász történet és fordulatok éppen arra szolgálnak, hogy elgondolkodtassanak az adott témáról. Szatíra ez, ha úgy vesszük. A cím innen ered, hisz "fekete tükröt" állít elénk, a mai modern társadalom problematikus részeit fontolgatja.

Az első évad csupán három részből áll, nem olyan hosszú egy rész sem, olyan 40-60 perc között mozognak, így látjátok, hogy igen gyorsan lehet haladni vele. Évadonként tervezek írni kritikát. Ha jól tudom az első két évad magyar szinkronnal is elérhető, de én mindenképp felirattal ajánlom. Mindegyik részről írok néhány szót, lássunk is neki!

1x01: Nemzeti himnusz (The National Anthem)

A közkedvelt brit hercegnőt elrabolták, és az elkövető azzal a követeléssel áll elő, hogy megöli a lányt, ha a brit miniszterelnök nem közösül egy disznóval élő adásban. Groteszk, nevetséges és ugyanakkor undorító követelésébe jobb bele nem gondolni, de nem ez a lényeg a dologban. Az első rész a ma már a hétköznapi életünk elengedhetetlen részévé vált internetet és annak hatásait helyezi a középpontba. Az elrabló a youtube-ra tölti fel a videót, így habár a miniszterek próbálják eltitkolni a krízist és a polgárok tudta nélkül megoldani a problémát, erre aztán nem marad lehetőségük.

Érdekes volt látni, ahogy kezdetben mindenki a miniszterelnök mellett állt, amíg az elrabló egy újabb erőszakosabb videója meg nem változtatta a véleményüket. Aztán szinte mindenki egyszerre "követelte" az elnöktől, hogy teljesítse az  ismeretlen követelését. Aztán a végén kapunk egy csavart, amitől még sokkolóbbá válik a történet, hisz mint kiderül, nem is kellett volna teljesíteni a követelést, így hiába hozott ekkora áldozatot. Az elrabló pontosan tudta, hogy mindenki a tévére fog tapadni és akármilyen szörnyűségről van szó, igenis nézni fogják az elnök megaláztatását, mert az ember már csak ilyen. Szeretünk röhögni, ítélkezni és szórakozni másokon.

1x02: Az egyetlen kiút (Fifteen Million Merits)

Ebben a világban az emberiség egy földalatti bunkerben él, ahol mindenkinek meg van a maga feladata. Nem tudjuk meg mi történt a világgal, hogy alakult ki ez a társadalom, de nem is ez a fontos. Bing a "taposók" közé tartozik, akiknek annyiból áll az életük, hogy napközben tekerik a biciklit gusztustalan, primitív és értelmetlen videókat nézve. Dolgoznak meritet keresve, hogy aztán azt ostobaságokra költsék. Aki nem bírja a tekerést, abból lesz a takarító. Van egy elit réteg, a vezetők akik a tehetséges embereknek kiutat ajánlhatnak ebből a sivár életből, persze rengeteg meritét cserébe. Hogy meg legyen a lehetőséged a kitörésre sok-sok ideig kell dolgoznod és akkor se biztos, hogy megkapod a lehetőséget a bizonyításra.

Bing éli unalmas és sivár életét, dolgozik, este a kiemelkedett "csillagok" műsorait és pornót néz, szar kajákat eszik, majd másnap újra megismétli ugyanezt. Az zökkenti ki ebből az állapotból, mikor megismeri Abit. A lány énektehetségét hallva, önzetlenül segít neki beteljesíteni az álmait, hogy ha ő maga nem is tud, legalább a lány kitörhessen és megszerezhesse a jobb életet, amiről mindannyian álmodnak. Aztán megdöbbenve látja Abi bukását, mert a lány a könnyű hírnév és élet reményében, rábeszélés hatására a könnyebb utat választja és éneklés helyett valami másba kezd.

Bing ekkor csalódik mindenben és mindenkiben, keményen beleveti magát a munkába és spórolni kezd, hogy újra összegyűljön a 15 millió merit és ő is bejuthasson a válogatásra, hogy aztán keményen megkritizálhassa a rendszert és annak minden egyes tagját. Aztán Bing sorsa se alakul másképp, holott látja mi a rossz és hogy tenni kellene ellene, de ő egymaga kevés ehhez és beáll a sorba. Annyira valósan mutatja meg mindez, hogy milyenek vagyunk mi emberek. Ha valaki könnyű életet szeretne és lehetősége van azt megkapni, a lelkét is eladná érte. A többség azonban csak robotol nap, mint nap, éli a szánalmas kis életét és ostobaságokra költi a nehezen megkeresett pénzét, amivel a kevés hatalmon lévőket segíti.

1x03: Az emlékchip (The Entire History of You)

Ebben a világban az embereknek lehetőségük van arra, hogy egy a fülük mögé beültetett emlékchip segítségével minden egyes emléküket elmenthessék, megőrizhessék és aztán később bármikor visszanézhessék, mint valami kis filmet. Jó dolognak hangzik, de nem az. Vannak jó és rossz emlékeink, és míg a jókra nem lenne gond örökké emlékezni pontosan úgy, ahogy az megtörtént, azért a rosszat jobb elfelejteni idővel, mert csak így tudunk továbblépni és túltenni magunkat rajta.

Liam és Fion boldog házasok, vagyis annak tűnnek. Liam féltékenysége akkor ébred fel, mikor meglátja a feleségét furcsán viselkedni egy Jonas nevű férfival. Nem képes elfelejteni, amit látott, már hogy is tudná, mikor újra és újra visszanézi az emléket, és elemezget minden egyes apró mozzanatot. Kezd egyre jobban féltékeny lenni, és kezd kivetkőzni önmagából. Értelemszerűen a féltékenység kérdésköre kerül itt középpontba, ami igen fájdalmas dolog lehet annak, aki valamiért nem tud bízni a partnerében.

Sokáig úgy tűnik, hogy Liam csak beképzeli magának a dolgokat, de aztán kiderül mégsem, így egy borzalmas összezördülés után a felesége elhagyja. Aztán már másból sem áll az élete, minthogy korábbi boldog emlékeiket nézi vissza újra és újra és szenved, aztán csakis arra tud gondolni, amit elvesztett és ami nem lehet már az övé. Csak úgy szabadulhat és felejthet, ha kivágja magából az emlékchipet. És megteszi a végén, mert valljuk be akármennyi jó ötletnek hangzik az emlékchip, végül mindenkinek eljönne az a pillanat az életében, amikor kivágná magából. Nem jó mindenre örökké emlékezni, a feledés egy hasznos és elengedhetetlen képessége az agyunknak, amire szükségünk van.

Ha kedvencet kellene választanom a három részből, akkor a második lenne az, és szerintem nem kell tovább magyaráznom, hogy miért. Mindent leírtam fentebb. Folytatom a második évaddal és már alig várom milyen részekkel szembesülök majd.

Értékelés: 10/10

Előzetes: