Fülszöveg:
Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.
Őszintén bevallom, nem sokra emlékszem az első részből, de annyi még rémlik, hogy nagyjából tetszett a könyv minden hibája ellenére. Annyira azért mégsem tett rám olyan mély benyomást, hogy mikor kijön a következő rész rögtön szaladjak a folytatásért, és ezért is tartott olyan sokáig, hogy végre eljussak oda, hogy a második rész a kezem ügyébe kerüljön. Nem tudtam róla semmit, nem olvastam utána, így abszolút előítélet mentesen vágtam neki.
Nem tudom mi volt most velem, de az elején nagyon nehezen rázódtam bele a világba és a karakterek fejébe. Kellett az az első 100 oldal, hogy felvegyem a ritmust, hogy felelevenítsem a korábban történteket és hogy megszokjam a karaktereket, de szerencsére az elején újra minden le lett írva, így jól jött ez a kis "ismétlés". Aztán ahogy felvettem a fonalat és kezdett beindulni a történet, úgy vált egyre izgalmasabbá a sztori. A történet ott folytatódik, ahol az első rész végén abbamaradt.
Pippa és Ruben sikeresen megérkeztek a Kolóniára és most meg kell tanulniuk beilleszkedni a város rendszerébe. Pippa a nagybátyja családjához kerül, Ruben pedig az újonnan előkerült bátyjával, Gage-el próbál új életet kezdeni. Közben valaki a városból szervezkedik, hogy elpusztítsa azt, miközben mindenki más a saját kis drámájával van elfoglalva. A fő történetszál nem volt olyan nagy jelentőségű, inkább a személyes drámák, a magánéleti gondok nyomták rá erre a könyvre a bélyeget. Rögtön itt az első negatív pont. Jobban örültem volna egy kicsivel több akciónak, valamivel komplikáltabb és érdekfeszítőbb fő történetszálnak, mert ez így elég gyenguszra sikeredett. Nem azt mondom, hogy a magánéleti drámák unalmasak voltak, mert a nagy részük nem volt, de azért egy kicsivel több adrenalin jobb lett volna. (És nem! Az nem elég, ami a végén volt!)
Mivel a fő történetszál nem valami bonyolult és valljuk be, nem ezen volt igazából a hangsúly, így inkább a karakterekről és azok privát kis történetszálairól beszélnék. Elsőnek ott van Pippa és Ruben, akik kapcsolatát eléggé megsínyli, hogy Pippa valamiféle félig sápadt hibriddé változott. (Jó, nem teljesen az, de értitek, mire gondolok.) Ruben nem képes ugyanúgy nézni a lányra és elfordul tőle, amit Pippa persze nehezményez, és ez rögtön betesz a kapcsolatuknak. Nekem nagyon tetszett, hogy véget ért a kapcsolatuk, mert teljesen reálisan volt ábrázolva az egész. Általában nem bírom a szerelmi nyűglődéseket, de itt olyan szépen volt levezetve az egész folyamat, hogy csak dicsérni tudom. Tetszett az üzenet is, amit hozott magával. Hogy az első szerelem nem mindig tart örökké, sőt a legtöbb esetben az első szerelmekből hosszútávon semmi nem lesz.
A másik, ami tetszett, hogy előkerült Ruben bátyja, Gage. Persze kissé erőltetett volt ez a "mégis élek, pedig ti már régóta halottnak hisztek" dolog, de legalább érdekes karakter, így megbocsátom a totálisan klisés "feltámasztását". Gage tényleg Ruben sötétebb verziója és sokkal megtörtebb, mint az öccse. Itt azt hiányoltam, hogy több testvéri kapocs legyen közöttük, mert korábban mindig arról volt szó, hogy milyen jó testvérek meg minden, itt meg szinte mindig teljesen máshol voltak és alig beszéltek egymással.
A korábbi két nézőpont helyett ebben a könyvben kapunk egy újat is. Pippa és Ruben mellett megismerhetjük Mya-t, aki a Kolóniában nőtt fel és ott ismerkednek vele a többiek. Mya örökölte a családja speciális képességét, így a jövőbe lát, de szegény lány annyira el van nyomva és annyira meg van felemlítve, hogy senkinek se mer beszélni a képességeiről, ha pedig mégis, akkor nem hisznek neki. Pedig ha hallgattak volna rá, akkor talán elkerülhető lett volna a tragédia. Habár hasznos volt a karakter a történetben, azt mégsem értem, minek kellett fő karakterré tenni és minek kellett neki nézőpontot adni. Szerintem elég lett volna, ha mellékszereplőként segíti az eseményeket.
Kicsit egy helyben toporgott a történet és nem is volt olyan izgalmas, mint az első rész, de ez azért lehetett így, mert az írónő inkább a személyes drámákra és a karakterek saját kis "privát harcaira" helyezte a hangsúlyt. Voltak dolgok, amik tetszettek, és voltak, amik nem, de összességében egy kicsit gyengébbnek érzem, mint az első részt. Mindenesetre kíváncsi vagyok a befejezésre és hogy mi minden fog még történni, így ha már idáig eljutottam, akkor az se fog kimaradni az életemből.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése