Fülszöveg:
Hogy változik a világ. Anita Blake egykoron minden vámpír esküdt ellensége volt, most azonban társa Jean-Claude-nak, a vámpírúrnak és Micah-nak, az alakváltó leopárdnak. A szerelmi élete azonban nem áll meg itt. Nem is állhat. Anitát ugyanis – aki már korántsem annyira emberi, mint régen – egyszerre emészti a vámpírok vágya és a vérleopárdok éhsége. A vágyakat pedig ki kell elégíteni. Újra és újra. Most viszont Jean-Claude-nak van szüksége rá. Legősibb leszármazottja elküldte gonosz és hatalmas követét St. Louis-ba, így Jean-Claude-nak és a klánjának védekeznie kell. Anita nem tudja, hogyan viszonyuljon a betolakodóhoz, ám hamarosan olyan próbákat kell kiállnia, amilyenekről nem is álmodott. Szenvedélye minden sötét erejére szüksége van ahhoz, hogy megmentse azokat, akiket szeret.
Az Anita Blake könyvek számomra olyanok, mint egy remek kis csemege, amit bármikor előkaphatok, amikor elvesztem a hitem a könyvekben. Egy végtelenített sorozat ez, ami sosem ér véget, és amit örökké olvasni lehet, mert úgy tűnik az írónő nem nagyon akar pontot tenni a történet végére. Nem is baj ez, én nem rovóm a szemére, írjon jó sokat, hisz olyan bő és széles ez a világ, hogy mindig van mit róla mesélni. Időnként előkapom az újabb Anita Blake könyvet, és tudom, hogy ilyenkor mindig jó kis szórakozás vár rám.
Most nem teljesen kaptam azt az élményt, amire vártam. Nem azt mondom, hogy rossz ez a könyv, mert nem az, legalábbis szerintem nem, hanem azt, hogy kissé laposabbra sikeredett az előzőekhez képest. Alig volt benne akció, a gyilkosságok ellenére a nyomozási szál totál felesleges és irreleváns volt számomra, arról nem is beszélve, hogy a szex és az erotika vette át a hangsúlyt a történetben az izgalmas kalandok helyett. Persze tudom én, hogy elértem az Anita Blake könyvek paradigmaváltásának határvonalához, és tudtam is, hogy ez be fog előbb-utóbb következni, de azért reménykedik az ember, hogy mégis tetszeni fog neki, amit olvas.
Ismétlem, nem volt ez rossz, csak fura, hogy éppen a nyomozási szál volt az, ami teljesen felesleges volt a történetben, holott korábban mindig az tetszett a legjobban. Két szálon futnak az események. Egyrészt látogatóba érkezik Jean-Claude teremtőjének és vérvonalának fejének, Belle Morte-nak egyik küldötte, Musette és társasága, így Anita és a többiek megint a vámpír politika kereszttüzébe kerülnek. Ahogy sejteni lehet, Belle Morte nem éppen jó szándékkal indította útnak kompániáját, hanem azért, hogy bajt keverjenek. Másrészt ott vannak a rejtélyes gyilkosságok, amit Anita-nak kellene kinyomoznia, és ami ismétlem teljesen felesleges volt a történetbe.
Kicsit úgy éreztem, mintha csak erőszakkal tette volna bele az írónő azt a szálat, hogy azért ne csak a szexről szóljon minden, hanem legyen benne egy kis akció is, miközben nem nagyon fáradozott azon, hogy érdekessé vagy épp izgalmassá tegye a könyvnek azt a részét. Mert hát Anita nyomozó, és milyen lenne már egy könyv nyomozás nélkül? Valami ilyesmi járhatott a fejében, így beleerőltette ezt a szálat, mégsem kezdett vele semmihez. A vége megoldás is olyan volt, hogy paff... ennél azért valamivel összetettebb magyarázatot is kitalálhatott volna hozzá.
Remélem azért a folytatásban nem ehhez hasonló lesz a helyzet, és a sok erotika nem fogja elnyomni az izgalmas nyomozásokat. Nem mintha bajom lenne az erotikával, mert itt legalább van rá normális magyarázat és valamilyen szinten érthető, hogy miért szexel Anita össze-vissza mindenkivel. Anita nem az a nő, akit 10 résszel ezelőtt megismertünk, ez tény, és nincs is ezzel baj, hisz mindenki változik és fejlődik az évek előrehaladtával és a sok minden miatt, ami vele történik. Nekem nincs problémám Anita karakterének fejlődésével, mert igaz, hogy már sokkal természetesebben veszi a sok erotikát és azon sem problémázik, ha egyszerre több pasival kell csinálnia, de azért ő még mindig az az Anita, akit megszerettem... csak hát most már többet szexel és kész.
Ahogy halad előre a történet nem csak Anita karaktere változik, hanem a többiek is. Jean-Claude még mindig nagy kedvenc és imádom a párosukat Anita-val. Örültem annak, hogy ebben a észben Asher nagyobb szerepet kapott, és hogy kicsit jobban megismerhettem, mert mindig is kíváncsi voltam rá. Örülnék annak is, ha többet megtudhatnék Jean-Claude és Asher közös múltjáról. Belle Morte érdekesen veszélyes, az a tipikusan, már bocsánat a nyers kifejezésért "rohadt ribanc", aki csak kavarja a bajt és akinek senki és semmi nem fontos csak önmaga és a saját vágyai. Remélem hamarosan megindul St. Louis-ba és akkor összecsapnak Anita-val. Lesz itt még kavarás az biztos, és én nagyon várom.
Egy újabb Anita Blake könyv és egy újabb kaland, amit végigizgulhattunk Anita-val együtt. A nyomozási szál elég gyenguszra sikeredett és annyira érdektelen volt számomra, hogy akár ki is lehetett volna hagyni és maradhatott volna csak szimplán a vámpír politika és annak zűrzavara. Nem lehet tagadni, a könyvek stílusváltáson estek át, és az erotika ma már hangsúlyos szerepet kap. Biztos vannak olyanok, akik ennek örülnek, és olyanok is, akik nem, engem egyelőre még nem zavar. Kissé átlagos volt ez a történet az előzőekhez képest, így nem tudom egy közepesnél jobbra értékelni, de bizakodom, hogy a folytatás azért jobb lesz.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése