Fülszöveg:
Hat hónap telt el azóta, hogy Anita utoljára találkozott Richarddal és Jean Claude-dal. Hat hónap férfiak nélkül. Hat hónap döntések nélkül. Hat hónap tele veszéllyel. Mert Anita a testén viseli mind a vámpír, mind a vérfarkas jelét, és amíg a triumvirátus újra össze nem áll, addig mindhárman sebezhetők. De aztán egy emberrabló olyan ártatlanokat vesz célba, akiknek védelmére Anita felesküdött, így a vámpírvadásznak minden segítségre szüksége lesz, hogy megküzdjön vele. A triumvirátus tehát újra eggyé válik, és Anita képes lesz használni Richard és Jean-Claude emberfeletti erejét. Hallja a szívdobbanásukat… ismeri a gondolataikat… érzi az éhségüket… Anitának most a saját testében lakozó szörnyeteggel is fel kell vennie a harcot, mert nem engedheti, hogy a mindennél erősebb vérszomj és vágy birtokba vegye az elméjét, eleméssze a lelkét.
Az utolsó hetekben feltornyosuló sok tanulnivaló és több ZH miatt, kicsit vissza kellett vennem az olvasásból, de most hogy lassan vége a félévnek és jönnek az ünnepek, majd a vizsgaidőszak, újra lesz több időm olvasni. Rögtön az egyik kedvenc könyvsorozatom következő részét szedtem elő, mert már hiányzott Anita, így került a kezembe a sorozat 10. része, a Leláncolt Nárcisszusz.
Elsőnek azon döbbenten meg, hogy két részes a könyv, vagyis csaknem 700 oldalas, és ezzel az eddigi (meg, ha jól tudom talán az egyetlen) ilyen hosszú könyv az egész sorozatban. Ötletem se volt, mi fog itt történni 700 oldalon keresztül, én kis naiv valami roppant pörgős, kalandos, rejtélyes és rengeteg fordulattal teli izgalmas történetet vártam és hát… csak részben kaptam meg, amire vártam. Értem már miért mondják sokan, hogy a 10. könyv a vízválasztó a sorozatban, és értem már miért nőtt meg a fanyalgók száma a következő részekkel párhuzamosan. Hamilton tényleg éles váltást vitt a könyvek történetébe, és ha jól hallottam, akkor így is fogja tovább folytatni.
Anita nem a régi, hirtelen majdnem ezer fordulatos fokot vett, de nem csak ő váltott, hanem maga az írónő is. Hamilton előszedte az erotikát, és gondolt egyet, ha eddig nem lett volna elég belőle, akkor most tesz róla, hogy az legyen. Épp azt szerettem a korábbi könyvekben, hogy mondhatni tökéletes egyvelegét alkották az erős karaktereknek, az izgalmas és rejtélyes történetnek, némi erotikának és az elengedhetetlen humornak. Itt valahogy megbomlott ez a tökéletes arány, és a rengeteg szex átvette az irányítást. De komolyan! Ha kihúznánk a szex jeleneteket, akkor a könyv legalább a felére csökkenne, és higgyetek nekem, nem túlzok. Semmi bajom az erotikával, de mikor indokolatlan és totál felesleges, akkor csakis idegesíteni szokott. És ezzel sajnos most is így voltam. A könyv remek stílusa így vesztett egy kicsit az értékéből, legalábbis az én szememben.
Ez a koncepcióváltás a főszereplő karakterére szintén nagyban rányomta a bélyegét, és Anita karaktere ugyanolyan hirtelen és indokolatlanul változott, aminek ugyancsak nem örültem. Mindig is azt szerettem benne, hogy egy tökös, eltökélt, kemény, okos, és mégis esendő, lelkiismeretes és gondoskodó fiatal nő. Voltak elvei, voltak erkölcsei, amikhez ragaszkodott minden erővel, és amiben senki se tudta őt megingatni. Most mégis önmagához nem méltón összefekszik minden férfival maga körül, de komolyan mindenkivel, sőt még egy olyan férfival is, akivel aznap találkozott elsőnek. Értem én, hogy az ardeur miatt van meg minden, és hogy nem tehet róla, nem tudja magát visszafogni, de számomra ez az egész magyarázat annyira erőltetettnek hatott, hogy nem tudtam komolyan venni.
Mintha Hamilton csak kitalált volna valami mondvacsinált indokot arra, hogy írhasson egy csomó szex jelenetet, mert éppen most ahhoz volt kedve. Kicsit nevetségesnek hatott számomra, mikor mentek megmenteni valakit, és ahelyett, hogy Anita azon dolgozott volna, hogy megmentse azt, akit kellett volna, ő inkább folyamatosan begerjedt mindenre és mindenkire. Volt, hogy több numerát is lefolytatott azelőtt, mielőtt végül elindult volna az embere megmentésére. Nem értem Hamilton miért vett egy ilyen éles kanyart, nem értem mi szükség volt a váltásra, mikor a korábbi könyvek olyan remek „receptből” készültek. Az erotika korábbi szintje éppen elegendő lett volna továbbra is.
Annak viszont örültem, hogy a fordítás még mindig remek, és hogy a fogalmazás választékos és mégis egyedi, amit csak kevés könyvben lehet látni. Anita még mindig oltári dumát nyom, még mindig vicces, még mindig fennkölt és még mindig okos, ahol kell, itt nincs semmilyen hiba szerencsére. Jókat nevettem magamban az apró kis poénokon és a humoros fogalmazáson. A másik, aminek örültem, hogy végre újra itt volt Jean-Claude, akit már hiányoltam. Bírom őt nagyon, és ahogy egyre többet és többet tudok meg róla és a múltjáról, úgy kerül közelebb a szívemhez. Nem olyan gonosz ő, mint amilyennek látszik és nem olyan rideg és veszedelmes, mint amilyennek Anita korábban hitte.
Richard most vágta el végleg magát nálam. Folyamatosan duzzog és hajtogatja az elveit, aztán meg ő dühöng és sértődik meg, ha Anita továbblép és nem sír utána. Jobb is, hogy Richard kikerült a képből, bár nem mintha Micah érdekesebbnek tűnne helyette. Őt még szoknom kell, még többet meg kell tudnom róla, és akkor nyilvánítok véleményt. Most még olyan semleges karakternek számít. Tetszett, ahogy Richard és Anita között felvázolta az írónő a tökéletes párhuzamot, hogy mennyire mások és mennyire egymás ellentétei. Szeretik egymást, az nem vitás, de ha két ember ennyire máshogy látja a világot és benne az embereket, azt azért nem lehet örökké figyelmen kívül hagyni. Richard az örök idealista, aki sose mocskolná be a lelkiismeretét, és aki mindig mindent helyesen akar csinálni. És Anita, aki ismeri a világ sötét oldalát, aki kegyetlenül praktikus, és teszi, amit kell, aki átlátja a dolgokat és nem fél megtenni azokat a szörnyűségeket sem, amiket mások rossz szemmel néznek. Tény, hogy Anita némi szociopata jelleget mutat, de ugyanakkor törődik azokkal, akiket szeret, és akiket védelmez, velük foglalkozik csak igazán.
Kissé csalódtam ebben a részben, és többekhez hasonlóan én se értem, miért kellett ilyen váratlanul ezt a tömény sok és totál felesleges erotikát beleerőltetni ebbe a történetbe. Szerintem a korábbi „recept” is remekül működött, és nem is értem Hamilton mit gondolt, mikor kitalálta ezt a sok szexet. Remélem azért Anita életét eztán nem csak a szex fogja meghatározni, hanem visszatér a jó kis nyomozásokhoz és izgalmas kalandokhoz.
További információk a könyvről:
5/3
szervusz!
VálaszTörlésPróbálok rájönni, melyik kötetet olvastam még/ már a sorozatból, és nekem dereng a vérhattyú, aki két társával együtt foglyul ejtette Anitát, Richardot és még valakit. Micah nem dereng. Tudnál segíteni, hogy ebben a kötetben a sok szexen kívül mi a lényegi esemény?:D
Az megvan, hogy Ash-t megmenti Anita, és valami viking beállítottságú fickó is odáig lesz a lányért. El vagyok veszve, és sajnos a leírásod alapján nem lettem okosabb:(