Oldalak

2015. nov. 18.

Kim Harrington: A tisztánlátó (Clarity 1.)

Fülszöveg:
Ne hunyd be a szemed. Kivéve akkor, ha a sötét valóságot már nem tudod elviselni.
Cape Cod turisták által kedvelt városában, Eastportban él egy csodabogár família. Az én családom. Én tisztánlátó vagyok. A bátyám médium. Anyánk telepatikus képességekkel bír. Míg a turisták odáig vannak értünk, a városban az emberek inkább lesajnálnak minket. Bár egy impozáns viktoriánus házban élünk, házi kísértetünk még sincs, és otthonunk földszintjén rendeztük be spirituális vállalkozásunkat: családi jósdánkat.

Leginkább a borító fogott meg a könyvben és csakis amiatt éreztem némi késztetést arra, hogy el szeretném olvasni. Nem tudtam róla szinte semmit, fogalmam sem volt, hogy mire számítsak majd benne, csak annyit sejtettem, hogy ez is egy szokásos YA könyv lesz. Épp ezért felvérteztem magam a műfaj annyira irritált hibái és kliséi ellen és eldöntöttem, hogy erős leszek és ha beledöglök, akkor is végig fogom olvasni. Képzeljétek el mekkorát csodálkoztam, mikor olvasás közben leesett, hogy ez nem is olyan rossz. Kellemesen csalódtam.

Egy fantasy köntösbe csomagolt nyomozási történetet követhetünk végig, amiben a főszereplővel együtt próbáljuk megfejteni a rejtélyes gyilkosságot, ami felbolygatta a kisváros életét. Megöltek egy fiatal lányt, és senki nem tudja ki lehetett a tettes. Új rendőrfőnök érkezik a városba jóképű fiával, akik Clarity és családja segítségét kérik a nyomozásban, holott nem is hisznek a természetfelettiben, sem abban, amit a lány és a családja csinál a megélhetésükért. Clare bátyja is belekeveredik az ügybe, így Clare személyes ügynek tekinti a dolgot, és teljes erővel veti bele magát a nyomozásba.

Kellemes és aranyos történet volt ez, magam sem tudnám megmondani miért, de egész jól szórakoztam rajta. Könnyed és olvasmányos volt a stílus, kedvelhető a főszereplő és csavaros a nyomozási szál. De tényleg! Még én se láttam előre, hogy ki lehetett a gyilkos, ami nagy szó, mert általában mindig ki szoktam az ilyet előre találni. Most viszont az írónő egészen félrevezetett, és éppen az lett a hunyó a végén, akire életemben nem gondoltam volna. Sőt, a gyilkosság oka is éppen olyan lett, amire szintén nem számítottam volna. Mondtam volna én bármit, de azt biztos nem, ami végül lett. Ezért pedig jár a hatalmas plusz pont, mert éppen ez tartotta fent az érdeklődésemet és talán épp ez volt a fő oka annak, hogy lekötött a könyv és nem a műfaj kliséivel foglalkoztam.

Talán csak a legnagyobbat említeném meg, ami bizonyára sejtitek mi lesz. Egyik nagy vesszőparipám a szerelmi háromszög, amit egyszerűen képtelen vagyok elviselni. De nem csak itt, hanem bármilyen könyvben. Komolyan! Kész felüdülés találni olyan könyvet (főleg a YA kínálatban) ahol nincs szerelmi háromszög. Itt is végigszenvedtünk egyet, ami azért bevallom lehetett volna sokkal idegesítőbb is, így hála az írónőnek, hogy azért visszafogta magát. Egyik fiút se kedveltem meg, de Clarity viszont szimpatikus volt. Okos, talpraesett, kitartó és imádja a családját. Jó volt olvasni a családi összetartásukról, és igazán éreztem, hogy ők hárman, Clarity, a bátyja és az anyjuk tényleg szeretik egymást és bármit megtennének egymásért.

Tetszett a könyv, egyszeri olvasmánynak tökéletes volt és mindenképp kiemelkedik a műfajon belül egyedi hangulatával, és az izgalmas nyomozási szállal. Clarity-t sikerült megkedvelnem, szerintem igenis szerethető főhős, ha figyelmen kívül hagyjuk a pasis ügyeit. Leginkább a Clarity családjánál megfigyelhető szeretet és összetartás fogott meg, jó volt egy ennyire remek családot látni ifjúsági könyvben. Nem tudom miről szólhat a folytatás, de egyszer biztos sort kerítek rá. Reméljük, az ennél csak még jobb és akkor nem lesz semmi gond.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése