Papírvárosok (film)

A történet:

Ki nem volt még szerelmes a szomszéd lányba? Quentin (Nat Wolff) óvodás kora óta odavan a környékükön lakó csajért, és természetesnek veszi, hogy ő tudomást sem vesz róla. Ezért lepődik meg igazán, amikor Margo (Cara Delevingne) egy éjjel bemászik a szobájába - méghozzá teljes nindzsa felszerelésben. Q és M együtt vág neki az éjszakának, hogy bosszút álljanak mindazokon, akik bántották őket. Nyomukban kompromittáló fényképek, vazelinnel bekent kilincsek és leborotvált szemöldökök maradnak. Valamint mindenütt egy nagy, falra festett M betű. Ezzel az éjszakával kezdődik egy gimis srác életének legnagyobb kalandja. Sok izgalom, félelem, váratlan tapasztalat és nagy öröm fér bele a történetbe: az átlagos fiú próbál megszokni, megszeretni majd megmenteni egy nagyon különleges lányt. (Forrás: port.hu)

Örülök annak, hogy Hollywood felfedezte magának John Green könyveit, és hogy egyiket a másik után kezdték el megfilmesíteni. Én eddig három könyvét olvastam és mindegyiket szerettem, így nem is kérdés, hogy a belőlük készült filmet is meg szerettem volna nézni. Némelyiket előbb sikerült, némelyiket csak utóbb, de a lényeg, hogy ki nem hagytam volna egyiket sem. Persze azért mindannyian tudjuk, hogy a könyvek ezerszer jobbak, mint a filmek valaha lehetnek, és sosem lehet átadni teljesen ugyanazt az érzést és üzenetet egy filmben, mint egy könyvben, így ennek megfelelően kell kezelni mindkét műfajt.

Azért tartottam fontosnak megjegyezni ezt, mert habár tudom, hogy nem kellene összehasonlítanom a két különböző műfajt, én mégsem tudok elvonatkoztatni a könyvtől. Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, de azért szerettem volna ha átjön az az üzenet, az a néhány remek gondolat, ami annyira megfogott magában a könyvben. Ezek egy része sajnos nem jött át a filmben, és pont azok nem, amiket én annyira értékeltem olvasás közben. Szerencsére a legfontosabb üzenet ott van, ami ugyebár a barátság és a felnőtté válás fontossága és jelentősége egy fiatal életében. Q és a csapat közti barátságot remekül áthozták a filmben is, és öröm volt őket így együtt látni. Kicsit persze mindenki megváltozott karakterileg, mármint nem teljesen olyanok voltak, mint a könyvben, de a lényeg ott  volt, így ebbe nem tudok belekötni.

 

Ami engem zavart, hogy éppen a főszereplő, vagyis Q karakterfejlődése hagyott némi kívánnivalót maga után. Nem azt mondom, hogy rossz volt, mert nem, csak valahogy a könyvben jobban átjött az egész. Lehet, hogy azért éreztem így, mert a könyvben benne lehettem a fejében, és a film erre nem adott lehetőséget. Talán ez volt a gond forrása, nem tudom. Mindenesetre hiányoltam a filmben azt, ahogy egyre erősebb és magabiztosabb személyiséggé válik, ahogy lassan átveszi Margo szerepét az iskolában, ahogy rájön, hogy nem is szerelem az, amit Margo iránt érzett. A filmben még a végére se esik le neki, hogy nem szerelem volt az, vagy legalábbis nem mondja ezt így ki hangosan. A filmben inkább mintha az lenne a fő üzenet, hogy a barátság a legfontosabb, sőt még a szerelemnél is fontosabbnak kell lennie.

Nem csak Q karakterfejlődését hiányoltam, hanem valahogy Margo rejtélyes és komplex karaktere se jött át annyira, mint azt szerettem volna. Nem mintha hittem volna abban, hogy sikerül átadnia a filmnek a lány bonyolult személyiségét, valahogy sejtettem, hogy erre nem lesz képes, de azért reménykedtem, így kissé csalódott voltam. Nem is Cara Delevingne hibája ami történt, mert jól hozta a karaktert, már amennyire teret adtak neki a kibontakozásra, hanem valami más hiányzott innen. Talán megint csak Q gondolatainak a hiánya a probléma fő okozója, nem is tudom.

Amiért viszont nagyon gratulálni tudok, hogy egész jó kis szereplőgárdát hoztak össze a filmben. Többnyire fiatal, ismeretlen, de azért elég jó színészeket választottak a szerepre, és mindenki illett a saját karakterére. Q nem valami egyedi fiú, így bármelyik átlagos fiatal színész jó lett volna a szerepre, és a többi karakternél is többnyire ez a helyzet. Abszolút hihetőek a karakterek, tényleg elhiszem róluk, hogy 18 évesek, amit külön azért emelek ki, mert az ifjúsági filmekben általában minden tizenévest harminc felé járó színészek játsszanak. Nem tudom ezek a színészek hány évesek, de fiatalnak néznek ki, és ez a lényeg.

Talán kicsit Cara Delevingne lóg ki a sorból, de nála pedig azért megbocsátható mindez, mert Margo a könyvben amúgy is idősebbnek és érettebbnek van leírva a koránál. (Mellesleg el sem hiszem, hogy mennyire különleges szépség ez a Cara. Nem is csoda, hogy ő manapság az egyik legfelkapottabb fiatal topmodell.) És nagyon örültem az Ansel Elgort cameo jelenetnek. Abszolút nem számítottam rá, így elhihetitek mennyire meglepődtem, mikor megláttam a benzinkutas jelenetben.

Tisztességesen összerakták ezt a filmet, és egy egész jó szereplőgárdát sikerült találni, akikről tényleg elhiszem, hogy tizenévesek lennének. Jók voltak a zenék, meg volt a történet fő üzenete, de mégsem tudta teljesen átadni azt az érzést, ami a könyv olvasása közben kerített hatalmába. Nem lett annyira jó film, mint a Csillagainkban a hiba volt tavaly, de azért önmagában igenis értékelhető, főleg, ha valaki nem olvasta még a könyvet. Mégis, nem tett rám mély benyomást, és nem is érzem azt a késztetést, hogy még egyszer meg szeretném azonnal nézni. Egy közepesen kellemes film, semmi több. De azért John Green rajongóknak kötelező.

Értékelés: 10/6

Előzetes: