Fülszöveg:
Egy gyönyörű és előkelő család. Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.
A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el! És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!
Tipikusan olyan könyv ez, amiről csakis szuper pozitív kritikákat lehetett olvasni mindenhol. Mindenki azt ecsetelte, hogy milyen megható, milyen elgondolkodtató és milyen remek ez a történet, és hogy csakis úgy szabad belekezdeni, hogy semmit se tudsz róla, mert akkor fog igazán nagyot ütni. Mivel engem nem szoktak zavarni a spoilerek, így nehezemre esett nem utána olvasni a történetnek, de végül megálljt parancsoltam magamnak és én is minden infó nélkül kezdtem neki a könyvnek. Nem bántam meg, hogy elolvastam... sőt! Imádtam! Elöljáróban annyit, hogy én is azt javasolom, hogy kerüljétek a spoilereket, és úgy kezdjetek neki. Én se árulok most el spoilert, mert senkinek sem akarom elrontani az élményt.
A hazudósok nem egy kalandregény, senki ne várjon adrenalint és tetőfokára hágó izgalmas hangulatot. Ez nem erről szól. Itt a főszereplő érzelmi világa, zavaros elméje és a nagy titok alkotják a könyv legfontosabb elemeit, ezek alkotják azt a szentháromságot, ami miatt annyira remek ez a regény. Az író jól választotta meg az elbeszélési módot. E/1. személyben, a főszereplő Cady meséli el nekünk a történetet, és azért jó ez az írásmód, mert így át tudjuk élni azt, amin a lány ment keresztül. Tökéletesen átérezhetjük az érzéseit, a zavarodottságát, a kétségbeesettségét, a haragját és minden egyes érzelmét. Vele indulunk útnak, és vele göngyölítjük fel a tizenötös nyár eseményeit. Vele találjuk meg a titkot, amit mindenki rejteget előlünk. Szeretem az ilyen megoldást, amikor a főszereplővel együtt én is úgy érzem, hogy részese vagyok a történetnek.
Cady egy zavarodott lány. A jelenben indul a történet, ahol éppen lábadozik a balesetből, amit elszenvedett két évvel ezelőtt. Nem emlékszik arra, pontosan mi történt a tizenötös nyáron a családja magánszigetén, csak arra, hogy valamiféle balesetet szenvedett és hogy a barátai, a Hazudósok eltűntek az életéből. Nem válaszolnak a leveleire, nem írnak neki, és nem foglalkoznak vele. Cady családja persze semmit nem árul el a lánynak, az orvosok szerint az a legjobb, ha Cady a maga idejében és módján emlékszik vissza. Folyamatosan visszaemlékezésekkel meséli el nekünk azt a keveset, ami rémlik neki arról a nyárról, és kis történetekkel mutatja be a barátait és a családját, így őket is közelebb hozva hozzánk.
Cady, Mirren, Johnny és Gat, ők a Hazudósok, egy igen kiváltságos és elkényeztetett négyes, akik legjobb barátok, és akik minden nyarat együtt töltenek a Sinclair család magánszigetén. Élik a gazdag családok gyerekeinek gondtalan életét, és figyelik a szüleik és családjuk képmutatását, önzőségét és kétszínű összetartását, ahol mindent és mindenkit csakis egy dolog mozgat... a pénz. A Sinclair vagyon a legfontosabb, mindenki arra ácsingózik, csak ők nem. Gazdag gyerekek révén, lázadnak a szüleik szerintük sanyarú és romlott élete ellen, lenézik őket, és szeretnének mások lenni, ha felnőnek, miközben már ekkor éppen olyanok egy kicsit, mint a szüleik. Hisz ők is lubickolnak a pénzben, ők is természetesnek veszik a luxust, ami körülveszi őket és ők se kezdenek semmit az életükkel. Valamilyen szinten ugyanolyan képmutatóak, mint a családjuk többi tagja, hiába próbálnak másnak tűnni. Gat az egyetlen, aki kilóg közülük, hisz ő nem is része igaziból a családnak. Ő a józanság képviselője, ő a normális emberek szimbóluma Cady szemében.
Az író őszintén mutatja be a gazdag családok életét és világát a Sinclair családon keresztül. Mindent a pénz mozgat, mindenkinek az körül forog minden egyes gondolata. Cady anyját és annak nővéreit az édesanyjuk halála után is csak az foglalkoztatja, hogy kié legyen a sok ékszer, az ingatlanok és a többi holmi, miközben nem is érdekli őket az édesanyjuk halála és az édesapjuk, aki valamilyen szinten belerokkant a felesége elvesztésébe. Mindenki képmutató és jégszívű. Mindenük a látszat és az, hogy a tökéletes, fehér amerikai család képét mutassák kifelé. Soha nem mutatják ki az érzéseiket, már ha egyáltalán vannak nekik, nem! Az megalázó lenne számukra. Botrányt botrányra halmoznak, de mindent eltusolnak, mert az ártana a család jó hírnevének. Elitisták, sznobok, ítélkezőek, kapzsik, rasszisták és csakis az anyagi javak érdeklik őket. Ez a Sinclair család. Romlottak és gonoszak, nem is csoda, hogy Cady-éknek olyan nehéz, vagy szinte lehetetlen volt mássá válni, mint a szüleik. Pedig tényleg próbálkoztak. Tetszett a társadalomkritika, ami megjelent a könyvben.
A másik, ami nagyon tetszett, maga a történet alakulása, a nagy titok a végén és a remek felépítés. Lassan indulnak be az események, és az író fokozatosan csöpögteti el számunkra az információkat, Cady lassan emlékszik vissza arra, hogy mi is történt vele tulajdonképpen a tizenötös nyáron. Egyre jobban fokozódik a feszültség, mely aztán a nagy titok kiderülésekor robban. Számomra akkorát ütött az a bizonyos történeti csavar, hogy azt el sem tudom mondani, és emiatt tetszett annyira a könyv. Mert bármire számítottam volna, csak erre nem. Az író tökéletes pontossággal építette fel Cady zavarodott lelkivilágát és fura gondolatait, és a végén visszagondolva az elejére, tényleg voltak apró kis jelek, melyek arra utaltak, ami kiderült aztán a végén. Átértékelve az egész történetet, még zseniálisabbnak gondolom a végén lévő csavar miatt.
Megérdemli a rengeteg pozitív kritikát, mert A hazudósok egy tényleg iszonyatosan remek könyv. Az író művi pontossággal építette fel a történetet, adagolta a kis információkat és vezetett el végül a nagy végkifejlethez, amitől aztán leesett az állam. Cady zavarodott és megtört lelki világát a lány gondolatainak csapongása, a fura fogalmazási mód, amit használt és az időben történő ugrálás tökéletesen átadta és szimbolizálta, amitől meg tudtam őt érteni, amitől együtt tudtam vele érezni. Igazi élmény volt ez a könyv, imádtam az elejétől a végéig. Mindenkinek szívből ajánlom.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése