A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik. Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik. Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?
Tisztán emlékszem rá mennyire odavoltam az első részért, az Angyalok bukásáért, mikor elsőnek olvastam. Angyalos témában azelőtt nem találtam még olyan könyvet, ami igazán tetszett volna, így örültem annak, hogy végre itt van ez a trilógia, és hogy végre sikerült megtörnöm az addigi balszerencsémet. Szerintem ez a legjobb angyalos könyv, ami idáig a kezembe akadt, és habár nem voltak nagy elvárásaim anno, mégis teljesen lekötött és elszórakoztatott. Nem volt kérdés, hogy olvasni fogom a folytatást, és most lám itt is van a Túlélők világa.
A történet ott veszi fel a fonalat ahol az előző rész befejeződött és rögtön pörögnek tovább az események. A második rész eleje tetszett, aztán mikor Penryn elindul (megint) a húga után, akkor kissé belassultak az események. Sajnos ez a könyv nem sodort el magával annyira, mint az első rész, több olyan dolog volt benne, ami nem tetszett, és ezeket mind ki is fogom fejteni. Kissé csalódva fejeztem be, mert végig azt éreztem rajta, ami a trilógiák középső részének "tipikus hibája" szokott lenni. Mintha minden csak egy rohadt nagy időhúzás lenne a végső nagy összecsapás előtt. Emellett sok volt az ismétlés, ami elsőre még érdekes és izgalmas volt, de másodjára ugyanazt végig olvasni, már nem okozott akkora katarzist.
Kezdjük azzal, hogy mi nem tetszett. Utaltam már rá, és akkor elsőnek a sok ismétlést mondanám. Kicsit úgy érzem, mintha a második könyv az első másolata lenne, mintha az írónő nem tudott volna valami épkézláb történetet kigondolni, így fogta magát és leírta még egyszer ugyanazt. Penryn megint a húga keresésére indul, tulajdonképpen megint őt keresi az egész könyvön át. Megint be kell törnie az angyalok fészkébe és a végén megint hatalmas bajba keveri magát. A fő történetszál megint ugyanaz, ami nekem kicsit szúrta a szemem, mert én azt vártam volna, hogy az Ellenállásról tudunk meg többet, vagy hogy ez a rész a felkelők összefogásáról, összekovácsolódásáról és terveik szövögetéséről fog szólni. Ehelyett az Ellenállás irtó keveset szerepelt az elején, aztán nem is hallunk felőlük.
A másik, ami nem tetszett maga Penryn. Míg az első részben kedveltem a lányt, és tulajdonképpen jelenleg is kedvelem (mármint nagyjából), most mégis csinált olyan baromságokat, hogy csak fogtam a fejem. Nagyon nehéz volt számomra, hogy ne pakoljam át az "irritáló főszereplők" csoportjába, mert gyakorlatilag ugyanazokat a hibákat követte el újra, amiket már korábban egyszer. Az volt a legnagyobb baromság, mikor tök egyedül beszambázik az angyalok fészkébe, hogy megmentse a húgát, mikor korábban még Rafi mellett is majdnem belehalt, mikor ugyanezzel próbálkozott. Könyörgöm! Ha egyszer nem sikerült és majdnem bele is halt, akkor ne kövesse már el ugyanazt a hibát! Ha nem lett volna ismét Rafi, akkor ott hal meg. Irtó nagy véletlen, hogy ő is pont ott bukkant fel és hogy pont kiszúrta a lányt, így meg tudta menteni. Olyan nagy véletlen, hogy szinte már erőltetett írói túlzásnak éreztem.
És ha már áttértünk Rafi-ra, akkor a harmadik dolog, ami nem tetszett, hogy a férfi főszereplőnk nagyon keveset szerepelt. Egészen a könyv utolsó harmadáig színét se lehetett látni, és nem csak Penryn hiányolta őt, hanem én is. Vártam volna, hogy ebben a részben közelebb kerülnek egymáshoz, és bíztam abban, hogy nem túl nyálasan, de azért kezd valami alakulni köztük, erre semmi ilyesmi nem történt. Félreértés ne essék, nem a túlzottan rózsaszín tini romantika hiányzott, mert kettejük között sosem volt ilyesmi, hanem az a roppant bájos és még aranyos dinamika, amit annyira szerettem közöttük az első részben. Szívesen megtudtam volna többet Rafi-ról, mert azon túl, hogy arkangyal, nem sokat lehet róla tudni. Persze ott volt az a néhány emlék, amit a kard mutatott Penrynnek, de engem a korábbi élete több részlete jobban érdekelt volna.
Hogy pozitívan fejezzem be ezt a kritikát, mindenképp meg kell említenem, hogy mi fogott meg leginkább a könyvben. Imádtam a Penryn és húga, Paige közötti fura kapcsolatot. Paige átváltozott valamiféle "szörnyeteggé", és ez teljesen tönkretette az eddig remek testvéri kapcsolatukat. Penryn nem tehet róla, sajnálja és segíteni akar a húgán, de egyszerűen képtelen másnak látni, mint aminek kinéz. Egy furcsa szörnynek, aki emberhúst eszik, és aki egy vérszomjas kis "állattá" változott. Penryn nehezen emészti meg, és nehezen tudja elfogadni a helyzetet, önmagát okolja a történtekért, és ezért birkózik meg nehezen a feladattal. Megértettem őt, és szomorú volt végignézni azt az utat, amit ők ketten megtettek, hogy újra visszataláljanak egymáshoz.
Kissé csalódottan fejeztem be a trilógia második részét, mert nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Nem tetszett, hogy tulajdonképpen ugyanazt olvastam el még egyszer, mint az első részben, és nem tetszett az sem, hogy Penryn ugyanazokat a hibákat követte el még egyszer. A könyv nagy részében hiányoltam Rafi-t, és a közte és Penryn közötti remek dinamikát. Sajnálom a dolgot, mert nagy reményekkel vettem kezembe a könyvet. Már csak abban bízok, hogy a befejező rész ütni fog és akkor elfelejthetjük ezt a húzó részt, mintha meg sem történt volna.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/susan-ee-world-after-tulelok-vilaga
Értékelés: 5/4
A történet ott veszi fel a fonalat ahol az előző rész befejeződött és rögtön pörögnek tovább az események. A második rész eleje tetszett, aztán mikor Penryn elindul (
Kezdjük azzal, hogy mi nem tetszett. Utaltam már rá, és akkor elsőnek a sok ismétlést mondanám. Kicsit úgy érzem, mintha a második könyv az első másolata lenne, mintha az írónő nem tudott volna valami épkézláb történetet kigondolni, így fogta magát és leírta még egyszer ugyanazt. Penryn megint a húga keresésére indul, tulajdonképpen megint őt keresi az egész könyvön át. Megint be kell törnie az angyalok fészkébe és a végén megint hatalmas bajba keveri magát. A fő történetszál megint ugyanaz, ami nekem kicsit szúrta a szemem, mert én azt vártam volna, hogy az Ellenállásról tudunk meg többet, vagy hogy ez a rész a felkelők összefogásáról, összekovácsolódásáról és terveik szövögetéséről fog szólni. Ehelyett az Ellenállás irtó keveset szerepelt az elején, aztán nem is hallunk felőlük.
A másik, ami nem tetszett maga Penryn. Míg az első részben kedveltem a lányt, és tulajdonképpen jelenleg is kedvelem (mármint nagyjából), most mégis csinált olyan baromságokat, hogy csak fogtam a fejem. Nagyon nehéz volt számomra, hogy ne pakoljam át az "irritáló főszereplők" csoportjába, mert gyakorlatilag ugyanazokat a hibákat követte el újra, amiket már korábban egyszer. Az volt a legnagyobb baromság, mikor tök egyedül beszambázik az angyalok fészkébe, hogy megmentse a húgát, mikor korábban még Rafi mellett is majdnem belehalt, mikor ugyanezzel próbálkozott. Könyörgöm! Ha egyszer nem sikerült és majdnem bele is halt, akkor ne kövesse már el ugyanazt a hibát! Ha nem lett volna ismét Rafi, akkor ott hal meg. Irtó nagy véletlen, hogy ő is pont ott bukkant fel és hogy pont kiszúrta a lányt, így meg tudta menteni. Olyan nagy véletlen, hogy szinte már erőltetett írói túlzásnak éreztem.
És ha már áttértünk Rafi-ra, akkor a harmadik dolog, ami nem tetszett, hogy a férfi főszereplőnk nagyon keveset szerepelt. Egészen a könyv utolsó harmadáig színét se lehetett látni, és nem csak Penryn hiányolta őt, hanem én is. Vártam volna, hogy ebben a részben közelebb kerülnek egymáshoz, és bíztam abban, hogy nem túl nyálasan, de azért kezd valami alakulni köztük, erre semmi ilyesmi nem történt. Félreértés ne essék, nem a túlzottan rózsaszín tini romantika hiányzott, mert kettejük között sosem volt ilyesmi, hanem az a roppant bájos és még aranyos dinamika, amit annyira szerettem közöttük az első részben. Szívesen megtudtam volna többet Rafi-ról, mert azon túl, hogy arkangyal, nem sokat lehet róla tudni. Persze ott volt az a néhány emlék, amit a kard mutatott Penrynnek, de engem a korábbi élete több részlete jobban érdekelt volna.
Hogy pozitívan fejezzem be ezt a kritikát, mindenképp meg kell említenem, hogy mi fogott meg leginkább a könyvben. Imádtam a Penryn és húga, Paige közötti fura kapcsolatot. Paige átváltozott valamiféle "szörnyeteggé", és ez teljesen tönkretette az eddig remek testvéri kapcsolatukat. Penryn nem tehet róla, sajnálja és segíteni akar a húgán, de egyszerűen képtelen másnak látni, mint aminek kinéz. Egy furcsa szörnynek, aki emberhúst eszik, és aki egy vérszomjas kis "állattá" változott. Penryn nehezen emészti meg, és nehezen tudja elfogadni a helyzetet, önmagát okolja a történtekért, és ezért birkózik meg nehezen a feladattal. Megértettem őt, és szomorú volt végignézni azt az utat, amit ők ketten megtettek, hogy újra visszataláljanak egymáshoz.
Kissé csalódottan fejeztem be a trilógia második részét, mert nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Nem tetszett, hogy tulajdonképpen ugyanazt olvastam el még egyszer, mint az első részben, és nem tetszett az sem, hogy Penryn ugyanazokat a hibákat követte el még egyszer. A könyv nagy részében hiányoltam Rafi-t, és a közte és Penryn közötti remek dinamikát. Sajnálom a dolgot, mert nagy reményekkel vettem kezembe a könyvet. Már csak abban bízok, hogy a befejező rész ütni fog és akkor elfelejthetjük ezt a húzó részt, mintha meg sem történt volna.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/susan-ee-world-after-tulelok-vilaga
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése