Philippa Gregory újabb bestsellere VIII. Henrik első feleségének, Aragóniai Katalinnak a történetét tárja az olvasó elé, vagyis a neves angol szerző legnagyobb sikerkönyve, A másik Boleyn lány eseményeinek előzményét meséli el.
Catalina, a spanyol infánsnő, akit még gyermekkorában eljegyeztek Arthur walesi herceggel, alig tizenöt évesen érkezik Angliába, a Tudorok udvarába. Az ifjú házasok kezdeti idegenkedése szenvedélyes szerelembe csap át – csakhogy történetük hamarosan szomorú fordulatot vesz. Arthur merész kívánsága azonban meghatározza hitvese további sorsát…
Ahogy rajongói már megszokhatták, Philippa Gregory most is szokatlan szemszögből ábrázolja a történelmet. Újabb regényében nem a Boleyn Anna miatt félreállított, idősödő asszonyt ismerhetjük meg, hanem az ifjú hercegnőt, a vonzó és eszes, elszánt és állhatatos lányt, akit arra neveltek, hogy Anglia királynéja legyen, s aki addig küzd, míg meg nem szerzi azt, ami hite szerint megilleti.
Catalina, a spanyol infánsnő, akit még gyermekkorában eljegyeztek Arthur walesi herceggel, alig tizenöt évesen érkezik Angliába, a Tudorok udvarába. Az ifjú házasok kezdeti idegenkedése szenvedélyes szerelembe csap át – csakhogy történetük hamarosan szomorú fordulatot vesz. Arthur merész kívánsága azonban meghatározza hitvese további sorsát…
Ahogy rajongói már megszokhatták, Philippa Gregory most is szokatlan szemszögből ábrázolja a történelmet. Újabb regényében nem a Boleyn Anna miatt félreállított, idősödő asszonyt ismerhetjük meg, hanem az ifjú hercegnőt, a vonzó és eszes, elszánt és állhatatos lányt, akit arra neveltek, hogy Anglia királynéja legyen, s aki addig küzd, míg meg nem szerzi azt, ami hite szerint megilleti.
Régen került már kezembe Philippa Gregory könyv, és eddig valahogy nem is éreztem, hogy mennyire hiányzott volna a történelem ihlette, valós történelmi személyek életét némi fikcióval vegyített stílusa. Egyik híres könyvsorozata a Tudor korszakban játszódik és VIII. Henrik valamint feleségei és gyermekei életét mutatja be minden egyes könyvben más és más főszereplővel. Máig nagy kedvencem A másik Boleyn lány és A Boleyn örökség, a sorozat első két része. Mindig is a várólistámon volt az a két könyv, amit idáig még nem sikerült elolvasnom. Most Az állhatatos hercegnő került elém.
Nem sokat tudtam a fülszövegen kívül a könyvről, de azért magamban elképzeltem azt, hogy miről fog szólni. Azt hittem ugyanazt a történetet olvashatom majd el, amit már egyszer átéltem A másik Boleyn lányban, így nagy meglepetésként ért, mikor rájöttem, hogy itt nem az idős Aragónia Katalinról fogok olvasni, hanem a fiatal spanyol hercegnőről, aki nagy reményekkel és célokkal érkezett alig 15 évesen Angliába. És nem csak a könyv eleje szól erről, hanem egész végig a fiatal Katain életének lehetünk szemtanúi. Uralkodásának nagyjából első tíz évéről szól ez a könyv. Épp emiatt lepődtem meg annyira, mert egyáltalán nem erre számítottam
A történet maga tehát meglepett, félig örültem neki, félig pedig nem. Hiszen szívesen olvastam volna ugyanazt a történetet is, amit korábban, csak épp Katalin szemszögéből. Engem érdekelt volna mi minden játszódik le a fejében, miután Henrik meg akart tőle szabadulni, hogy miként reagált a nagy vetélytárs, Boleyn Anna megjelenésére és cselszövéseire és hogy miként érte el nyomorúságban és szegénységben a végzete. Nem azt mondom, hogy nem kötött le a fiatal éveinek krónikái, mert érdekes volt a maga módján, de engem valamiért a már klasszikus korszak Katalin szemszögéből való bemutatása jobban érdekelt volna.
Mivel Aragóniai Katalin fiatal éveiről szól a könyv, így egy teljesen más korszakot ismerhetünk meg általa, ami azért mégsem annyira más, mint az a korszak, ami VIII. Henrik uralkodását jellemezte. Itt még Henrik apja ül a trónon, és Henrik csak egy kisfiú, a bátyja, Arthur helyette a trónörökös. Katalin is elsőnek Arthur felesége lett, hiszen a spanyol és angol szövetség e házasság révén kötettett meg az elején. Henrik apja ugyanolyan, mint a fia lesz később, és örültem a jövőre vonatkozó kis utalásoknak is. Apró kis jeleket rejtett el az írónő, előreutalt arra, amit már az előző könyvekből ismerhettünk. Közelebbi képet vetített magáról Henrikről, és némi magyarázattal szolgált arra nézve, hogy felnőve Henrik hogyan és miért lett olyan, amilyen. Itt a Tudor dinasztia létrejövetelét, kezdeti nehézkes éveiket figyelhetjük meg, ami végül VIII. Henrik és lánya I. Erzsébet uralkodásának idején éli a fénykorát.
Aragónia Katalint egy büszke, céltudatos, komoly és szinte szentéletű, erős királynőként ismerhettük meg a korábbi könyvekben. Mindenki szerette, tisztelte, a nép kedvence volt, ezért is tudott tőle Henrik olyan nehezen megszabadulni. Az írónő fogta ezt a mások által felvázolt képet és darabokra törte, bemutatva a fiatal Katalint, aki egy szemernyit sem jobb későbbi utódainál. Katalin karakterét darabokra töri és egy ugyanolyan hideg, számító és hatalomvágyó nőt csinál belőle, mint amilyen Boleyn Anna is volt. Őszintén tetszett ez a fordulat, mert erre se számítottam volna, és tetszett ahogy kétdimenzióssá vált általa maga a karakter és a történelmi személy, akit azt hittem, hogy már jól ismerek. Katalin szintén hazugságra alapozta az életét, és csakis emiatt válhatott belőle Anglia királynéja. Manipulálta Henriket, kihasználta a férfi gyengéit és szinte végig az orránál fogva vezette. Pontosan ugyanazt csinálta vele, amit a későbbi feleségei.
És mindezt miért? Nem tetszett a magyarázat. Nem éreztem elég erős indoknak és olyan "belemagyarázás" szaga lett így az egésznek. Számomra hihetetlen, hogy egy halottnak tett ígéret szerint élje valaki az életét, és kétlem, hogy a valóságban Arthur valaha ilyet kért volna Katalintól. A Katalin cselekedeteire adott okok hiteltelenek és elnagyoltak, nem magyarázzák meg a nő hazugságát. Sokkal jobb lett volna, ha mondjuk szimplán hatalomvágyból teszi, vagy a szülei parancsára, vagy mert Henrik annyira el akarja venni és nem tud kibújni a lánykérés alól. Így habár tetszett a karakter "bemocskolása" és a későbbi feleségek szintjére történő degradálása, mégis úgy éreztem, hogy a motivációi és az indokai elég mondvacsináltak, mintha maga az írónő se erőltette volna meg magát annyira.
A két nagy kedvenc, A másik Boleyn lány és A Boleyn örökség színvonalát meg sem közelíti, és a fentebb említett hibák miatt nem nyerte el a tetszésemet annyira, mint amennyire vártam. Katalin karakterének szinte teljes "kizsigerelése" viszont nagyon tetszett, talán ez sikerült a legjobban az egész könyvben. Amit még sajnálok, hogy egyik karaktert se sikerült megkedvelnem. Senki se nőtt a szívemhez, ami nagy baj, mert az talán segített volna a könyv iránti megítélésemen. Nálam ez csak egy erős közepes, és ezek után erősen gondolkozok azon, hogy elolvassam-e egyáltalán a sorozat utolsó darabját, A másik királynét, ami a skót királynő, Stuart Mária életéről szól. Sokak szerint az még ennél is gyengébb. Majd meglátjuk. Talán egyszer az is sorra kerül.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/philippa-gregory-az-allhatatos-hercegno
Értékelés: 5/3
Nem sokat tudtam a fülszövegen kívül a könyvről, de azért magamban elképzeltem azt, hogy miről fog szólni. Azt hittem ugyanazt a történetet olvashatom majd el, amit már egyszer átéltem A másik Boleyn lányban, így nagy meglepetésként ért, mikor rájöttem, hogy itt nem az idős Aragónia Katalinról fogok olvasni, hanem a fiatal spanyol hercegnőről, aki nagy reményekkel és célokkal érkezett alig 15 évesen Angliába. És nem csak a könyv eleje szól erről, hanem egész végig a fiatal Katain életének lehetünk szemtanúi. Uralkodásának nagyjából első tíz évéről szól ez a könyv. Épp emiatt lepődtem meg annyira, mert egyáltalán nem erre számítottam
A történet maga tehát meglepett, félig örültem neki, félig pedig nem. Hiszen szívesen olvastam volna ugyanazt a történetet is, amit korábban, csak épp Katalin szemszögéből. Engem érdekelt volna mi minden játszódik le a fejében, miután Henrik meg akart tőle szabadulni, hogy miként reagált a nagy vetélytárs, Boleyn Anna megjelenésére és cselszövéseire és hogy miként érte el nyomorúságban és szegénységben a végzete. Nem azt mondom, hogy nem kötött le a fiatal éveinek krónikái, mert érdekes volt a maga módján, de engem valamiért a már klasszikus korszak Katalin szemszögéből való bemutatása jobban érdekelt volna.
Mivel Aragóniai Katalin fiatal éveiről szól a könyv, így egy teljesen más korszakot ismerhetünk meg általa, ami azért mégsem annyira más, mint az a korszak, ami VIII. Henrik uralkodását jellemezte. Itt még Henrik apja ül a trónon, és Henrik csak egy kisfiú, a bátyja, Arthur helyette a trónörökös. Katalin is elsőnek Arthur felesége lett, hiszen a spanyol és angol szövetség e házasság révén kötettett meg az elején. Henrik apja ugyanolyan, mint a fia lesz később, és örültem a jövőre vonatkozó kis utalásoknak is. Apró kis jeleket rejtett el az írónő, előreutalt arra, amit már az előző könyvekből ismerhettünk. Közelebbi képet vetített magáról Henrikről, és némi magyarázattal szolgált arra nézve, hogy felnőve Henrik hogyan és miért lett olyan, amilyen. Itt a Tudor dinasztia létrejövetelét, kezdeti nehézkes éveiket figyelhetjük meg, ami végül VIII. Henrik és lánya I. Erzsébet uralkodásának idején éli a fénykorát.
Aragónia Katalint egy büszke, céltudatos, komoly és szinte szentéletű, erős királynőként ismerhettük meg a korábbi könyvekben. Mindenki szerette, tisztelte, a nép kedvence volt, ezért is tudott tőle Henrik olyan nehezen megszabadulni. Az írónő fogta ezt a mások által felvázolt képet és darabokra törte, bemutatva a fiatal Katalint, aki egy szemernyit sem jobb későbbi utódainál. Katalin karakterét darabokra töri és egy ugyanolyan hideg, számító és hatalomvágyó nőt csinál belőle, mint amilyen Boleyn Anna is volt. Őszintén tetszett ez a fordulat, mert erre se számítottam volna, és tetszett ahogy kétdimenzióssá vált általa maga a karakter és a történelmi személy, akit azt hittem, hogy már jól ismerek. Katalin szintén hazugságra alapozta az életét, és csakis emiatt válhatott belőle Anglia királynéja. Manipulálta Henriket, kihasználta a férfi gyengéit és szinte végig az orránál fogva vezette. Pontosan ugyanazt csinálta vele, amit a későbbi feleségei.
És mindezt miért? Nem tetszett a magyarázat. Nem éreztem elég erős indoknak és olyan "belemagyarázás" szaga lett így az egésznek. Számomra hihetetlen, hogy egy halottnak tett ígéret szerint élje valaki az életét, és kétlem, hogy a valóságban Arthur valaha ilyet kért volna Katalintól. A Katalin cselekedeteire adott okok hiteltelenek és elnagyoltak, nem magyarázzák meg a nő hazugságát. Sokkal jobb lett volna, ha mondjuk szimplán hatalomvágyból teszi, vagy a szülei parancsára, vagy mert Henrik annyira el akarja venni és nem tud kibújni a lánykérés alól. Így habár tetszett a karakter "bemocskolása" és a későbbi feleségek szintjére történő degradálása, mégis úgy éreztem, hogy a motivációi és az indokai elég mondvacsináltak, mintha maga az írónő se erőltette volna meg magát annyira.
A két nagy kedvenc, A másik Boleyn lány és A Boleyn örökség színvonalát meg sem közelíti, és a fentebb említett hibák miatt nem nyerte el a tetszésemet annyira, mint amennyire vártam. Katalin karakterének szinte teljes "kizsigerelése" viszont nagyon tetszett, talán ez sikerült a legjobban az egész könyvben. Amit még sajnálok, hogy egyik karaktert se sikerült megkedvelnem. Senki se nőtt a szívemhez, ami nagy baj, mert az talán segített volna a könyv iránti megítélésemen. Nálam ez csak egy erős közepes, és ezek után erősen gondolkozok azon, hogy elolvassam-e egyáltalán a sorozat utolsó darabját, A másik királynét, ami a skót királynő, Stuart Mária életéről szól. Sokak szerint az még ennél is gyengébb. Majd meglátjuk. Talán egyszer az is sorra kerül.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/philippa-gregory-az-allhatatos-hercegno
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése