Fülszöveg:
A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? Kiben bízhat Evie?
Úgy vettem kezembe a könyvet, hogy semmit sem tudtam a történetről. A fülszöveg se árult el sokat, és nem is nagyon szoktam csak a fülszöveg alapján könyvet választani, mert akkor ezt biztosan nem vettem volna a kezembe. Az alapján csak egy klisés "jó kislány és rossz fiú" történetnek tűnt. Mégis, ez a könyv sokkal több annál, mint amit a fülszöveg elárul. Sokan elismerően nyilatkoztak róla és elég jó a moly-hu oldalas értékelési százaléka, mellesleg nekem nagyon bejön a borító, épp ezek miatt akartam végül elolvasni.
Tényleg nem tudtam, hogy mire számítsak és ezért az eleje egy kicsit nyögvenyelősen haladt számomra. Megkaptuk a szokásos gimis kliséket egyből a nyakunkba. Aztán mikor bekövetkezett a Napkitörés és elpusztult a világ, onnantól fogva végre beindultak az események, aminek igazán örültem. Onnan szinte letehetetlenné vált a könyv és csak sodortak magukkal az események. Bántam volna, ha az eleje miatt abbahagyom, mert akkor el se tudtam volna képzelni, hogy milyen remek könyvélményről maradok le a korai előítéleteim miatt.
Míg az írónő felnőtt fantasy sorozatának, A halhatatlanok alkonyat után-nak az első része nem győzött meg, ez az ifjúsági sorozat rögtön levett a lábamról. A két kedvenc műfajom keveredik benne, és nem is nagyon lehetne megmondani, hogy melyik jellemző rá inkább. Fantasy és disztópia egyben, amit remek párosításnak tartok és általában levesznek a lábamról az ilyen stílusú könyvek. Itt is ez történt.
A könyv egyik legnagyobb erőssége maga az egyedi témaválasztás. Nem arról beszélek, hogy elpusztul a világ, nem is a különleges képességekről, hanem arról, hogy az írónő a Tarot kártyákból merített ötlete és azok köré kerített egy legendát, ami egyszerre újszerű és izgalmas. Nem nagyon ismerem a Tarot kártyákat és a lapok jelentését, így nem tudom mennyire hitelesek a történetek, amiket Cole köréjük szőtt, de nekem nagyon tetszett az ötlet, amit beleolvasztott a történetébe.
A Tarot kártyákon lévő személyiségek élő emberekben elevenednek meg, és ezek a kártyák szüntelen harcban állnak egymással. Ott van Evie, aki maga is egy kártyát szimbolizál, és képes növényeket termeszteni a puszta akaratával. Aztán ott van a Halál, aki meg akarja ölni őket, Selena, a profi íjász és túlélő, Matthew, aki látja a jövőt és a múltat, vagy épp Finn, aki az illúziókeltés mestere. Az a sorsuk, hogy egymás ellen küzdjenek és megöljék egymást, míg a legerősebb kártya győzedelmeskedik a többi fölött. Tetszett ez az ötlet, el se tudom mondani mennyire.
A másik amit nagyon szerettem a könyvben, maga Evie és Jack és igen szokatlan nálam, hogy mind a két főszereplőt egyszerre kedvelem. Az elején egyik se volt szimpatikus, mert mindkettő tipikus sablon karakterként kezdte, de ahogy beütött az apokalipszis és össze kellett dolgozniuk, mindketten fokozatosan mutatták meg egymásnak (és nekem is), hogy sokkal több lakozik bennük annál, mint amit elsőre hittek egymásról. Jack fura szerzet, mégis roppant vonzó a bonyolult személyisége ellenére, de szerintem senkinek se kell megmagyaráznom, hogy miért bírom annyira. Ha elolvassátok a könyvet, akkor megértitek. Külön örülök vele kapcsolatban annak, hogy férfi főszereplő létére ő gyakorlatilag az egyetlen, aki teljesen hétköznapi. Neki nincs semmilyen képessége, nem része a Kártyák világának. Mégis roppant erős, talpraesett és kemény, mindig feltalálja magát és ezerszer életképesebb, mint Evie vagy a többiek bármikor. (Kivéve Selena-t, de ő is csak a képességei miatt annyira ügyes.)
Evie-t a történet végére sikerült megkedvelnem, de addigra teljesen a szívemhez nőtt. Egy különc, elkényeztetett, néha talán nyafka és rendkívül naiv lányként kezdi, és a sok borzalom és veszteség ellenére egészen a végéig megőrzi az emberségét. Ragaszkodik a jósághoz és ahhoz, hogy bízzon és higgyen az emberekben, hogy jobbra fordulhatnak a dolgok. Evie tökéletes példája annak, milyen az, mikor egy jó ember elbukik. Mikor próbál jó maradni és ragaszkodni a hitéhez, hogy nincs minden veszve, de a körülmények mindig ellene dolgoznak és végül mégis kénytelen magát megadni a kétségbeesésnek és gonoszságnak. Evie elbukik a könyv végén és olyan remek fordulattal élt az írónő, ami miatt el sem tudom mondani mennyire várom a folytatást. Bízom benne, hogy hamarosan érkezik.
Teljesen levett a lábamról a Méreghercegnő. Az eleje kicsit lassabb és egy sablonos ifjúsági könyvnek tűnhet, de aztán beindulnak az események és nincs megállás egészen a végéig. Rengeteg kaland és izgalom, mellette olyan érzelmi hullámvasút, amin a szereplőkkel együtt kell végigküzdenünk magunkat. Evie és Jack remek karakterek, és szerintem jó kis páros lesz belőlük. A Tarot kártyás téma újragondolása és fantasy köntösbe való bújtatása pedig annyira egyedi és épp ezért lenyűgöző ötlet, hogy nekem ez tetszett a legjobban a könyvben. Remélem a kiadó minél hamarabb hozza a folytatást, mert én már annyira olvasnám.
Ui: A borító iszonyatosan tetszik, mert a rajta lévő két modell pontosan olyan, mint Evie és Jack. Mintha tényleg a lapokról léptek volna elő. Nagyszerű választás mind a kettő.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése