Laurell K. Hamilton: Borzongató fény (Merry Gentry 9.)

Fülszöveg:

Merry Gentry, ex-magánnyomozó, jelenleg teljes állású hercegnő tudta, hogy ősei között termékenység Istennők is voltak, de csak akkor kezdte megérteni, mit is jelent ez valójában, amikor kiderült, hogy hármas ikreket vár. A terméketlenség évszázadok óta sújtotta a faerie legfelsőbb köreinek tagjait. Most az udvartartások nemesei jönnek a Nyugati Tájak Los Angeles nevű városába Merry-nek és szeretőinek udvarolni, mert bármit megtennének azért, hogy utódjuk születhessen.
Taranis, a Fény és Illúzió Királya sokkal veszélyesebbnek bizonyult. Megpróbálta elcsábítani Merry-t, és miután kudarcot vallott, megerőszakolta. Ezt követően az emberek bíróságához fordult, megpróbált láthatást kikényszeríteni, arra hivatkozva, hogy a babák egyikének ő az apja. Bár Meredith tudja, már várandós volt, amikor a férfi magáévá tette, ezt bizonyítani jelenleg lehetetlenség.

Annak érdekében, hogy ő és a babák is megmeneküljenek Taranistől, a faerie legveszélyesebb fegyvereit fogja bevetni: a Sötétség néven ismert harcost, a Gyilkos Fagyot és a rémálmok egy királyát. Ők mind a szeretői, a legkedvesebb szerelmei, és szembe fognak szállni a faerie leghatalmasabb udvaraival, miközben arra is törekedniük kell, hogy megvédjék Los Angeles ártatlan polgárainak életét, nehogy járulékos veszteségként írják le őket.

Soha nem volt őrült nagy kedvencem Hamilton eme könyvsorozata, de azért mégis szerettem olvasni az egyes részeit, mikor éppen olyan hangulatba kerültem. A minap a könyvtárban friss könyvek után keresgélve pillantottam meg az utolsó (vagyis eddig úgy tűnik tényleg az utolsó) kötetet a Merry Gentry sorozatból, és gondoltam miért ne? Azonnal lecsaptam rá, és most valahogy kedvem is volt hozzá. Jól esett kicsit kiszakadni a megszokott műfajaimból és egy kis felnőtt erotikus történetet olvasni. Mondhatni most valami éppen ilyenre volt szükségem.

Igazából elég felemás a kapcsolatom a Merry Gentry könyvekkel, és ha választanom kellene eközött és az Anita Blake sorozat között, akkor habozás nélkül az utóbbit választanám. Nem azt mondom, hogy Merry története rossz vagy hogy unalmas, mert (legtöbbször) nem az, de kell hozzá egy hangulat, és kell hozzá a nyitottság. Nem mindegy, hogy mikor veszi kezébe az ember. Sajnos emellett elég hullámzó a könyvek minősége is, vannak egész jó részek és vannak irtó rosszak, de mindig is úgy voltam vele, ha már ilyen sok részt kibírtam, akkor nem az utolsót fogom kihagyni.

A Borzongató fény tetszett és ha őszinte akarok lenni, akkor magam sem tudnám megmondani, hogy miért. Nem a legjobb és legizgalmasabb rész a sorozatban, de nem is a legunalmasabb. Igaz nem sok minden történik benne, és ami történik az se valami akciódús, de hát Merry és a háreme sosem a kalandjaikról voltak híresek. Hanem inkább a sok csoportszexről. (De komolyan, a Merry Gentry könyvsorozatról mindig a gruppen szex ugrik be elsőnek.) Itt is volt szex bőven, ezt nem lehetett kihagyni, ami bevallom kicsit idegesített. Nem azért mert most nem szívesen olvastam ilyet, mert ez nem lenne igaz, hanem azért idegesített, mert szerintem éppen ide egy szemernyit se illett.

Hadd magyarázza meg. A könyv azt az időszakot mutatja be, amikor Merry a terhessége végén jár a hármas ikreivel, majd következik a szülés és az első néhány hét a kisbabákkal. Ennyi történik a könyvben, meg persze Taranis még mindig akadékoskodik és hajtogatja az őrültségeit, de nem ez volt a lényeg, és nem is erre helyezte Hamilton a hangsúlyt. Merry most szült és alig néhány nappal utána máris újra szexelni kezd mindenkivel aki csak körülötte van, és habár megjegyzi, hogy nem tudnak még szokványos módon a szülés utáni felépülés miatt, de számomra ez akkor se volt reális. Nem szültem még, de szerintem szülés után egy nő hónapokig nem is gondol a szexre, olyankor a háta közepére se kívánja az egészet. Akkor csak az újszülött kisbabájával foglalkozik és róla szól az élete. Nem pedig arról, hogy mindenkivel ágyba bújjon. Persze a szex nélkül talán még ennél is laposabb lett volna a történet, de legalább hiteles maradt volna.

Taranis "nagy" fenyegetése kezd baromira fárasztó lenni, és én Merry helyében régen elintéztem volna, ha a nagybátyám és egyben a Seelie király, ha nem az. Nem igaz, hogy nem érti meg mi a helyzet, és nem igaz, hogy nem tudták volna pár nap alatt megcsináltatni az apasági tesztet, hogy végre leállítsák őt és rendeződjön a helyzet. A modern tudománynak köszönhetően alig pár nap alatt készen van egy apasági teszt, és könnyen el lehetett volna intézni. Ja, hogy akkor nem lett volna semmi konfliktus és a könyvnek se lett volna értelme? Hát igen, és épp ezért ez a második erőltetett dolog, ami nem tetszett benne.

Mégis, valamiért egészen élveztem a könyvet. Elfogadható lezárása ennek a 9 részes hosszú sorozatnak. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb rész, olyan közepesen átlagosnak mondanám a két nagy általam említett logikai baki ellenére, amik azért valamennyire mégis szúrták a szememet. Andais most egészen viselkedett és ez nem csak Merry-t, hanem engem is egészen megdöbbentett, a többiek pedig hozták a formájukat. Az a szeretetteljes családi hangulat, az az öröm és boldogság, ami átitatta Merry otthonát és családi körét, nagyon hangulatos lett és jó látni, hogy végre megtalálta az otthont, amire mindig vágyott. A kisbabák nagyon aranyosak, és a "több apás" megoldás is elfogadható számomra, bár ha nagyon kötözködni akarnék, akkor megjegyezhetném, hogy ez is kissé erőltetett, Hogy csak azért alakította így Hamilton, hogy továbbra is több férfi maradhasson Merry életében, és hogy még több gruppen szexet írhasson.

Soha nem titkoltam, hogy nekem a férfiak közül vmindig Fagy volt a legszimpatikusabb, meg Doyle, és ahogy ezek hárman Merry-vel egymásra találtak, az igazán szívmelengető. Utálom a szerelmi háromszögeket, de őket hármukat nem tudom utálni, mert igazából nem is szerelmi háromszög az, amit hárman művelnek. Ők nem veszekednek Merry-n, hanem tényleg mindhárman szeretik egymást. Merry a két férfit szereti a legjobban a háreméből, és emellett Doyle és Fagy szintén szeretik egymást. Fura ilyet látni, és nem is annyira reális, mert nem hiszem, hogy ilyen a valóságban működhetne, de írjuk a tündérmese számlájára, és akkor megbocsájtható az irrealitás mértéke. Épp ezért nem idegesítettek, mert ők hárman valóban szeretik egymást mindenféle bonyodalom és felesleges műbalhé nélkül.

Eddig úgy tűnik, hogy ez a Merry Gentry könyvsorozat utolsó része. Én legalábbis így tudom, de javítsatok ki, ha tévedek. Lezárásnak megfelelő, bár azért lehetett volna ennél ütősebbet is írni. Van azonban egy olyan érzésem, hogy ennek nincs itt még vége. Andais és Taranis élnek, és bármikor újra Merry és az udvara ellen fordulhatnak. Hamiltont ismerve biztos olvasni fogunk még a tündérhercegnőről és a háreméről.

Ajánlom ezt a könyvsorozatot, ha tetszett...

• Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak
• Richelle Mead: A szukkubusz dala
• Karen Marie Moning: Keserű ébredés

... című könyve.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-borzongato-feny

Értékelés: 5/4