Kelly Creagh: Soha már (Soha már 1.)

Fülszöveg:
Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Nagy rizikót vállaltam, mikor eldöntöttem, hogy ezt a könyvet fogom következőnek olvasni, mert őszintén szólva csak annyit tudtam róla, hogy ez egy romantikus ifjúsági könyv, amiben egy gót fiú és egy pomponlány egymásba szeret. Nem olvastam utána részletesebben a témának, de mivel érdekes felállásnak tűnt, és most valami könnyedebbre vágytam, és mert még mindig hiszek abban, hogy a szimpla romantikus könyvek között is vannak értékes darabok, így adtam egy esélyt Creagh művének. Képzelhetitek mennyire meglepődtem, mikor elkezdett beindulni a történet és kiderült, hogy ez korántsem az a szimpla romantikus könyv, amire számítottam.

Annál valami sokkal több és annál egyértelműen egyedibb. Nem voltak nagy elvárásaim, ha őszinte akarok lenni, gondoltam végigszenvedem magam rajta, és bosszankodok egy sort ismét a klisés és hiteltelen tini romantikán, de nagy meglepetésemre ahogy haladtam előre, és egyre jobban kezdett kibontakozni a történet, azt vettem észre, hogy nekem nagyon tetszik ez a könyv, és hogy alig bírom letenni. A második felét pedig szinte megállás nélkül olvastam végig, és mikor befejeztem, akkor csak annyit jutott eszembe, hogy „Ez iszonyat jó volt!”

Ne tévesszen meg senkit a borító és a fülszöveg, bár az utóbbi azért kicsit sejteti a dolgokat, csak én annyira nem olvastam el tüzetesen, hogy megragadjon bennem az infó. Ez nem egy egyszerű romantikus ifjúsági könyv, ez annál jóval több. Egy gótikus horrortörténet, nekem legalábbis mindenképp annak tűnt, és épp ezért, mert ilyet még nem olvastam korábban, és mert hasonlít az egyik nagy kedvencemre, ezért nekem nagyon tetszett. Várakozásaimmal ellentétben élveztem a történetet, és bárkinek szívből ajánlom, aki valami egyedit keres a mai YA kínálatban.

Isobel és Varen

Isobel és Varen története nagyon hasonló a Fantasztikus labirintushoz, vagy a Darkchylde képregények alap koncepciójához. Nem akarok túl sokat elárulni, de a lényeg annyi, hogy szerencsére a könyv nem egy sablonos és klisés tini szerelemről szól, hanem egy borzongató, horrorisztikus fantasy történetről, amiben a szerelmi szál csak a körítés. Persze annak is fontos szerepe van benne, de szerencsére nem az a lényeg, és nem olyan rózsaszínesen cukormázas, amitől felfordult volna a gyomrom. Persze ha kötözködni akarnék, akkor megjegyezhetném, hogy gyakorta két hét alatt szerettek egymásba, és ez tényleg elég hihetetlen, tekintetbe véve mennyire mások egyébként, de ismétlem, a könyv stílusa és maga a fő történetszál annyira tetszett, hogy még a kis hibák se érdekeltek mellette.

Isobel és Varen egy iskolai dolgozat miatt kénytelen együtt dolgozni, és miközben közelebbről megismerik egymást, rájönnek, hogy a másik egyáltalán nem olyan, mint amilyennek korábban képzelték. Isobel körül furcsaságok történnek, és mire észbe kap egy sötét fantasy világban találja magát, ami Varen elméjének és álmainak életre kelt verziója. A fiú az álomvilágába menekülve próbált megszökni a normális életéből, az álmaiban teremtette meg saját furcsa világát és barátait, de egy idő után elvesztette az irányítást, és mindez életre kelt. Ez a világ Isobelt is hamarosan beszippantja, és a lányra marad a feladat, hogy megmentse Varent és önmagát mielőtt túl késő lenne számukra.

Pinfeathers

Nem akarok többet elárulni a történetről, de azt mindenképp érzékeltetni szerettem volna, hogy fantasy történetről van szó, és abból is egy egészen különleges darab a Soha már. Tetszett az írói stílus, a magyar fordító remek munkát végzett, olyat, amit ritkán lehet látni. Tetszettek a történetbe ágyazott versek és a végéig a történetet egyre inkább körüllengő horrorisztikus és baljós hangulat. A stílus, a hangulat, a könyv fantasy része az, amitől olyan egyedi és szeretnivaló lehet ez a történet. Isobel és Varen kissé talán sablon karakterek, és nem azt mondom, hogy a kedvenceimmé váltak volna, mégsem idegesítettek vagy untattak annyira, mint általában az ilyenek szoktak. Isobelnek persze volt egy-két fura libás megnyilvánulása, de tetszett, ahogy megváltozott, és ahogy rájött, hogy mi a lényeges az életben és mi nem az.

Varen érdekes figura az biztos, és nem sok gót fiú főszereplővel találkozhatok YA irodalomban. Mármint mindig valami übersármos pasi a főszereplőnk, most meg egy különc fiú, amit megint csak értékelni tudtam. A két főszereplőn kívül még Pinfeatherst bírtam, rá nagyon kíváncsi vagyok, így remélem a következő részekben többet megtudhatok róla és arról, hogy milyen kapcsolat van közte és Varen között. (Bár van egy elméletem, és tuti az lesz, de azért kíváncsi vagyok, mit hoz ki ebből a történetszálból az írónő.)

Most kifejezetten örülök neki, hogy van folytatása a könyvnek, és annyira izgi lett a vége, hogy tudom, hamarosan olvasni fogom a folytatást, mert egyszerűen tudnom kell, hogy mi történik. Isobel és Varen története egy borzongató, horrorisztikus kaland, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki unja már a megszokott, sablonos és kiszámítható ifjúsági könyveket. Nem hittem volna, hogy ennyire magával ragad a történet, nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni, de így lett. És higgyetek nekem, ezen én csodálkozom a legjobban. Mégis, tud valamit az írónő, megérezte mi az, amivel megfoghat magának. Remélem a folytatás nem lesz csalódás, mert azt nagyon sajnálnám, de majd meglátjuk. Ígéretes a kezdet, és nagyon érdekel hogyan alakul tovább egy különös páros kalandja.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/kelly-creagh-nevermore-soha-mar

Értékelés: 5/5