Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors.
Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől.
Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik. Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon.
Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?
Két ok miatt vettem kezembe a könyvet. Az egyik, hogy iszonyatosan tetszik a borító, és bevallom csakis a borító volt az egyetlen, ami felkeltette iránta az érdeklődésemet. Sötét, komor, sejtelmes és titokzatos. Tetszik a vörös út és a vörös tető. Mikor ránéztem, azonnal tudni akartam, hogy mi olyan különleges Red Hillben. Miután megláttam a csodaszép borítót, utánakerestem miről szólhat a történet, és mivel az sem tűnt rossznak, így gondoltam, miért ne? Aztán rájöttem, hogy ez egy önálló könyv, folytatás nélkül, így innentől kezdve nem volt megállás. Tudtam, hogy ezt nekem olvasnom kell. (Mostanában próbálok önálló könyveket keresni, mert kicsit néha már elegem van a sorozatokból.)
A fülszöveg alapján gondolhatnátok azt, hogy ez egy vérbeli, izgalmas és sötét zombis könyv, pedig nem az. Persze kitört a járvány és az emberiség nagy része zombivá változik, vagyis valami zombiszerű lénnyé, de itt nem a zombiapokalipszisen van a hangsúly. Egyáltalán nem. Az csak a körítés, az csak a máz, ami köré a fő történetszál épül. A könyv lényege a karakterek küzdelme, hogy miként próbálnak és sikerül nekik túlélni ebben az új és veszélyes világban. Három nézőponton keresztül követhetjük nyomon az eseményeket, a három főszereplő szemén keresztül.
Itt érkezik az első hiba. Nem értettem mi szükség volt a három nézőpontra, én nem láttam értelmét, Számomra kicsit úgy tűnt, mintha az írónő nem nagyon tudta volna mivel kitölteni azt a 300-400 oldalt, így fogta magát és három különböző karakter sorsát írta le egymás mellett, majd pedig idegesítően hihetetlen véletlenek folytán éppen egymás mellé terelte őket, hogy azért mégse legyenek egymástól totálisan külön. A három karakter útja máshonnan indult, de mindegyik ugyanoda tart, és így keresztezi egymást a sorsuk.
Ha választani kellene közülük egyetlen főszereplőt, akkor nekem Scarletre esne a választásom, és ebben szerintem senki se fog összeveszni velem. Tulajdonképpen Scarlet történetszála a legösszetettebb és legérzelmesebb, és nekem ő volt a legszimpatikusabb. Ő egymaga vágott neki a hosszú útnak, egymaga indult a lányai után, és habár közben akadt itt-ott segítsége, mégis igazából egyedül volt. Számára a legnehezebb a helyzet, hisz egyedül kell boldogulnia, miközben a lányai miatt aggódik, akikkel teljesen elkerülték egymást. Ahogy telik az idő, nem adja fel, még mindig él benne a remény, hogy végül megtalálják egymást.
Aztán ott volt Nathan, aki a második kedvencem. Egy szorgos, lelkiismeretes és okos édesapa, akit elhagy a léha és hálátlan felesége éppen a zombiapokalipszis elején, így egyedül kell mentenie magát és a lányát. Nathan ragaszkodása és feltétel nélküli szeretete a kislánya iránt jelentette számomra a könyv "cuki faktorát", és nagyon aranyosak voltak együtt. Nathan "beleerőszakolása" a történetbe hagyott némi kívánnivalót maga után, és talán az ő Red Hillre való jutása volt a leghiteltelenebb számomra. Kicsit erőltetettnek hatott a karakterek összeterelése, és míg a másik két szálon normális magyarázat volt arra, hogy miért oda tartanak a karakterek, Nathan és lánya csak véletlen kerültek oda, ami egyáltalán nem illett a történetbe.
A harmadik narrátor, Miranda, aki barátjával, nővérével és annak párjával menekül Redd Hillbe a zombik elől, hisz apjuké a ház, és tudják csakis ott lehet esélyük túlélni ezt az egészet. Miranda-t kedveltem a legkevésbé, őt és a húgát. Mindketten elkényeztetett tinilányoknak tűntek számomra, akik még a zombitámadás közben is azon izgultak, hogy nem épp úgy áll a hajuk, ahogy kellene. Mellesleg Miranda éppen ekkor kezd el rágerjedni egy pasira, akit gyakorta két napja ismer, és semmit nem tud róla. Itt következik a másik dolog, ami nem tetszett. Az erőltetett szerelmi szálak. Annyira nem illettek ide ezek a pár napos "nagy szerelmek", annyira nem ezekre kellett volna helyezni a fő hangsúlyt, hogy azt el sem tudom mondani, és a szereplők szerelmi nyavalygása rontotta el végül a karakterüket, és mindegyiket unszimpatikussá tette.
Éppen ezért a könyv első fele nekem sokkal jobban tetszett, mint a második, annak ellenére, hogy ott még lassabban indultak be az események. Mégis a karakterek addigi útja és fejlődése érdekelt és lekötött. Izgatottan olvastam a kalandjaikat, azt, ahogy boldogulni próbáltak a zombik között. Mikor aztán összejöttek Red Hillben, és elszabadultak a romantikus energiák, na akkor fordult át a könyv valami másba, amit inkább ki kellett volna hagyni. A harmadik kritikám a könyv végére vonatkozik. Nem értettem, miért nem tartottak a katonákkal, akik megmentették volna őket. Az oké addig, hogy Red Hill majdnem egy évig megvédte őket és tökéletes búvóhelynek és otthonnal minősült, de azért legyünk már reálisak. Minden normális ember elment volna a katonákkal, hogy újra visszatérjen a civilizációba. A könyv lezárása rózsaszín máz, amit szintén el lehetett volna hagyni, én legalábbis egy kevésbé romantikusan túlzó befejezésnek jobban örültem volna.
Nem mondom azt, hogy rossz a könyv, mert nem az, de ha valaki egy kemény, izgalmas, zombitámadásokkal teli poszt-apokaliptikus könyvet vár, akkor nagyot fog csalódni. Itt nem ez a lényeg, hanem a karakterek személyes drámája, az, hogy min mennek keresztül, miközben menekülnek, vagy épp próbálják megtalálni/megmenteni azt, akit szeretnek. Konkrét lezárást kapott a könyv, ami kissé cukormázasra sikeredett, és mert a második felében a romantika mindent elrontott, így sajnálom, de nem tudok ennél jobb pontot adni rá. Mégis, egyszeri olvasmánynak tökéletes, az pedig mindenképp jó pont, hogy önálló könyvről van szó. Ritka, de azért még van ilyen.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése