Cassandra Clare: Mennyei tűz városa (A Végzet Ereklyéi 6.)

Fülszöveg:
"Erchomai, mondta Sebastian. Jövök.

A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával.
Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik a Végzet Ereklyéinek befejező kötetében."

Tisztázzunk valamit rögtön a legelején. A Végzet Ereklyéi eredeti trilógiája nagy kedvencem máig, imádtam a három könyvet, és azóta sajnálom, hogy Clare úgy döntött, folytatni fogja a történetet egy újabb trilógiával. Szerintem rossz döntés volt, amit akkor nyomban ki kellett volna vernie a fejéből, mikor eszébe jutott. A 4. rész irtó unalmas volt, az 5.-et már jobban élveztem, és egészen elszórakoztam rajta, ennek ellenére félve vártam az utolsó részt. Már ha tényleg ez az utolsó és Clare nem dönt úgy újra, hogy folytatni fogja. (Remélem nem így lesz, és most tényleg befejezte.)

Nem nagyon akaródzott elolvasnom a Mennyei tűz városát, mikor kijött magyarul. Vártam a véleményeket, jött hideg-meleg, és sajnos pont azok a vélemények voltak negatívak, amelyekben megbízom és amelyeknek szoktam adni a véleményére. Így egy időre feledésbe merült a könyv, most viszont nemrég elém került, és gondoltam miért ne. Essünk túl rajta. Olyan volt ez, mintha egy sebtapaszt téptem volna le a kezemről. Gyorsan és fájdalommentesen akartam rajta átesni... és nos... a gyors sikerült, de a fájdalommentes nem.

Nem rossz ez a könyv, igazából az fáj annyira, hogy olyan jól meg lehetett volna írni, olyan tökéletes lezárást lehetett volna kerekíteni belőle, amire egy rossz szavam se lehetne. Ahelyett, hogy egy velős és tömör lezárást adott volna a könyvsorozatnak, Clare fogta magát és a Mennyei tűz városát telepakolta idegesítő reklámokkal, olyan karaktereknek adott saját történetszálat, akik senkit se érdekeltek volna itt most különösképpen, és pont azoktól vette így el az időt, akikre kíváncsi lettem volna, akikről tulajdonképpen ennek a könyvnek szólnia kellett volna. Ha kivennék belőle a felesleges és ide nem illő részeket, akkor fele ennyi lett volna a könyv az igaz, de legalább csak a lényeg maradt volna benne. És akkor tökéletes lett volna.

Sebastian

Rengeteg dolog nem tetszett benne, és a fontosabbakat szépen pontokba szedve szeretném felsorolni, nehogy kihagyjak valamit. Igazából az alábbiak a könyv gyenge pontjai, azok a részek és történetszálak, amik a fő történethez semmit nem adnak hozzá, és amiket kihagyva lehetett volna tökéletes ez a könyv.

Akkor lássuk:

1. Clare ugyebár még ki tudja mennyi Árnyvadászos könyvet tervez írni, és ez nem baj. Ha írni akar, akkor írjon. Csak azt nem értem, miért kellett a következő Árnyvadászos sorozat főszereplőt ide a Végzet Ereklyéibe belesulykolni, mikor ehhez semmi közük. Nagyon ellenszenves volt számomra ez a reklámfogás, mert hát lássuk be az, és semmi más. Így akarta Clare már most megszerettetni velem a következő könyvének szereplőit, csak az a gond, hogy ez nálam épp az ellenkezőjeként sült el. Emma és a Blackthorn gyerekek kifejezetten idegesítettek, és egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért kellett nekik ilyen sok "műsoridőt" adni, mikor a fő történetszálhoz tulajdonképpen semmit nem tettek hozzá. Csak lassították az alap történetet, és elvonták az időt attól, ami engem érdekelt volna. Ha mindezt leírja Clare majd a következő könyvében, azzal nem lett volna bajom, hisz az Emmáék könyve lesz. De ide a Végzet Ereklyéibe nagyon nem illett, és olyan erőltetettnek tűnt az egész. Ezzel a reklámfogással szerintem nagyon mellélőtt Clare, az én szememben mindenképp.

2. Azzal próbálták nekünk eladni a könyvet megjelenés előtt, hogy mennyi fontos halott lesz majd és hogy milyen drámai lesz a vége. Nos, ebből semmi sem valósult meg, és én ezt az olvasók megtévesztéseként fogom fel. Úgy állították be, hogy majd hányan fognak meghalni a fontos szereplők közül, és hogy jaj, milyen tragikus lesz, meg ehhez hasonlók. Erre kik haltak meg? Igen, jól sejtitek. Huszadrangú, lényegtelen mellékszereplők, akik igazából senkit se érdekeltek, és akikért senki se fog sírni. Ugyan már... most komolyan, kit érdekel Jordan, Amatis, Raphael vagy épp Meliorn halála? Senkit. Én egyedül Sebastiant sirattam meg, de hát arra számítottam, hogy ő meg fog halni, mert hát a gonosznak a végén mennie kell.

3. Emmáék mellett más "húzószálak" is voltak sajnos. Engem rohadtul nem érdekelt például Maia harca a falka vezetésért vagy Maureen őrült kérészéletű vámpír királynősége. Már ha ezt a három szálat Clare kihagyta volna, akkor rögvest felére csökken a könyv terjedelme, és máris minőségibb maradt volna a történet. És ha már itt tartunk... mi ez a majdnem 100 oldalas epilógus a végén? Minek kellett ilyen hosszúra elnyújtani a történet lezárását? Miért kellett ez? Miért? Sebastian halála után értetlenül néztem, hogy mi lesz még ebben a majdnem 100 oldalban. A vége persze az ígért tragikus dráma helyett csöpögött a nyáltól, és egyszerűen képtelen voltam elviselni. És őszintén, mi értelme volt Simon emlékezetvesztésének, ha aztán úgyis visszakerül az Árnyvadászok világába? Akkor minek kellett? Minek? (Ha valaki tud válaszolni, akkor szívesen várom a választ, mert én nem jöttem rá.)

4. Az összes felnőtt és a Klávé IQ szintje még mindig a nullával egyenlő, és így a végére már azért igen erőltetettnek tűnik, hogy ismét mindent a 16 éves gyerekek oldanak meg, miközben a felnőttek gyáván meglapulnak Alicanteban. Ez lett volna a bátor harcos Árnyvadászok nemzete? Ez? És még csodálkoznak, hogy Sebastian olyan könnyen átverte és legyőzte őket. Még ők csodálkoznak ezen a legjobban.

Sebastian, Clary és Jace

Még mielőtt valaki megvádolna azzal, hogy csak a rossz dolgokat emelem ki, szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy mindezen rossz ellenére, Clare még mindig tud valamit, hiszen faltam a sorokat és az idegesítő dolgok ellenére hihetetlen jól szórakoztam olvasás közben. Még mindig olvasmányos a stílus, még mindig remek a humor, csak ezt a sok baromságot és erőltetett dolgot, csak a sok nyálas romantikát és rengeteg smárolást, csak a felesleges tölteléket kellett volna belőle kihagyni és akkor tökéletes lett volna a befejezés. Nagy kár, és higgyetek nekem én sajnálom ezt a legjobban.

Nagy szívfájdalmam, hogy alig kaptunk egy kevéske Sebastiant, pedig az Emmáék történetszála helyett én sokkal szívesebben olvastam volna Sebastian szemszögéből az eseményeket. Ez mondjuk végig hiányzott az új trilógiában, szerettem volna jobban megismerni Sebastian szemszögét, az ő oldalát, hogy mit miért cselekszik, hogy mit érez tulajdonképpen, hogy mik a tervei. Jó lett volna, ha mindezt az ő szemszögéből (is) láthatjuk, és nekem ez végig nagyon hiányzott. Az új trilógia egyetlen pozitívuma, hogy Sebastian nagy szerepet kapott benne, és így többet olvashattam róla, csakis miatta érte meg elolvasni ezt az új három könyvet, és csakis miatta tetszett jobban az 5. és a 6. rész, mint mondjuk a 4.

A másik szívfájdalmam, hogy vajmi kevés Magnus és Alec szálat kaptunk, és gyakorlatilag a könyv végéig ha két szót szóltak egymáshoz, akkor sokat mondtam. Aminek viszont örülök, hogy nem lett rózsaszín nyálas a saját történetük vége, hanem eldöntötték így maradnak együtt, az egyikük halandó, a másikuk halhatatlan, és megpróbálják kihozni mindent ebből a kapcsolatból, amit csak tudnak. Keserédes lett a vég, és ennek így kellett lennie. És nem bírom ki így a végén, hogy ne említsem meg, de az egyetlen "cameo" szereplés, aminek örültem, a Jemé volt. Ő a kedvenc szereplőm a Pokoli szerkezetekből, és most újra olvashattam róla és végre kiderült, hogyan lett belőle ismét halandó. Jaj, Jem... még mindig imádlak, remélem Tessa-val boldogok lesztek. :) És majdnem elfelejtettem a miniképregényt a végén... amiért nagy hála a magyar kiadónak. Aranyos kis kiegészítő rész volt a végén.

Cassandra Clare tökéletes befejezést írhatott volna A Végzet Ereklyéihez, ha nem tömi tele a könyvet mindenféle felesleges dologgal, ami egyáltalán nem illett bele. Ha a sok tölteték részt kihagyta volna, ha a tényleg fontos dolgokra helyezte volna a hangsúlyt, akkor én dicsérném leghangosabban ezt a záró kötetet. Nem azt mondom, hogy nem élveztem a könyvet, hisz Clare tud valamit, még mindig remekül ír és olvastatja magát a könyv, de a sok negatívum miatt számomra csak egy jobb közepes a könyv, semmi több. Sajnálom, hogy ilyen befejezést kapott az új trilógia, épp ezért még mindig tartom a véleményem, hogy Clare jobban tette volna, ha marad a három eredeti könyvnél. Biztosan olvasni fogom a többi könyvét is, de azokat már nem fogom olyan őrülten és vehemensen várni, mint A Végzet Ereklyéit. Nekem mindig az eredeti trilógia marad a kedvencem Clare könyvei közül, szerintem azt sosem fogja tudni majd überelni.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-mennyei-tuz-varosa

Értékelés: 5/4