Akármennyire is szokatlan, hogy valaki a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál dolgozik, Evie mindig is normálisnak gondolta magát. Igaz, hogy a legjobb barátnője sellő és a volt barátja tündér, most pedig egy alakváltó srácért van oda. Egyébként pedig Evie az egyedüli olyan ember a világon, aki felismeri a paranormális lényeket, akárhogy is álcázzák magukat. De a paranormális lények most sorra halnak meg és Evie álmai is hemzsegnek az ijesztő és titokzatos jóslatoktól. Gyorsan rájön, hogy összefüggés lehet a képességei és a paranormális lények pusztulása között. Nagyon is elképzelhető, hogy ő a kulcsfigura egy tündér sötét jóslatában, amely minden paranormális lény pusztulását ígéri.
Nem is tudom miért vettem a kezembe ezt a könyvet. Talán a csodaszép borító miatt, (ami tényleg gyönyörű*-*), talán mert a fülszöveg alapján egy vérbeli urban fantasy-ra számítottam, vagy mit tudom én miért, a lényeg, hogy most ennél kötöttem ki. Ha nincs egy adott könyv, amit nagyon olvasni akarok, akkor gyakran csak random kiválasztok egyet a várólistámról és elkezdem. Most is így történhetett.
Igazából manapság egyre inkább előítélettel viseltetek a Könyvmolyképző VP (Vörös Pöttyös) könyvei iránt. Nem tudom ti hogy vagytok vele, vagy hogy mennyire ismeritek a kiadó kínálatát, de én sajnos azt vettem észre, hogy évről évre adják ki az újabbnál és újabb könyveket, van, hogy havonta többet is, amivel alapjáraton nem lenne gond. Ha nem minden egyes VP könyvük egy kaptafára készülne. Ha nem minden VP könyv egy sablonos, klisékkel teli ifjúsági fantasy könyv lenne. Persze értem én, hogy ez a VP könyvek műfaja, és direkt ebbe a kategóriába sorolták a hasonló könyveket, de akkor is néha meg lehetne jobban válogatni, hogy mit adnak ki. Nekem már kezd elegem lenni a sok egyforma könyvből. Valahogy kétlem, hogy ne lennének a külföldi könyvek között egyedibb témák, olyan történetek, olyan karakterekkel és történeti csavarokkal, amit még nem olvastunk már el vagy ezerszer.
Nem akarom én a kiadót kritizálni, hisz tudom, hogy a kereslet nagy úr, és hát veszik a VP könyveket a fiatalok, mint a cukrot, és ez valamilyen szinten jó dolog. Hisz a kiadó rengeteg tinédzsert szoktat rá az olvasásra, ami a mai modern korban igenis nagy érdem. A könyveik nem magas röptűek és mint már említettem tele vannak folyton ugyanazokkal a klisékkel, de hát az olvasást is el kell kezdeni valahol. Egy fiatal lányt, (vagy épp fiút) csak jobban érdekelnek az egyszerű témák, jobban vonzza őket a tini romantika, az egyszerű történet és a helyes fiú, akiért odalehetnek meg vissza, és ez nem is gond. El kell kezdeni valahol. Rászoknak az olvasásra, és mikor felnőnek, akkor jöhetnek a komolyabb könyvek, azok, amikeknek tényleg van mondanivalója, ami szól is valamiről.
Lehet, hogy velem is ez a gond. Lássuk be, nem én vagyok a VP könyvek célközönsége, pedig azért nem vallanám magam olyan öregnek a 24 évemmel. Hogy akkor mégis miért olvasok ilyen könyveket? Miért nem hagyom a fenébe a sablonos ifjúsági történeteket, ha folyton csak panaszkodni és elégedetlenkedni tudok az olvasásuk után? Azért mert néha ilyet is kell olvasni, és mert igenis vannak a műfajban igazi gyöngyszemek, olyan kincsek, amiket imádok, és amik nélkül szegényebb lenne az életem. Megéri keresni a jobbakat, az egyedit, csak az a gond, hogy ilyenből manapság egyre kevesebbet találok.
Kissé hosszúra sikerült a felvezetés, de szerintem ebből le tudtátok szűrni a Kiersten White könyvéről alkotott véleményem. Tipikus VP könyv, annak minden kliséjével, minden sablonjával és minden műfaji jellegzetességével. A fülszöveg talán félrevezető lehet, mert izgalmakkal és kalandokkal teli urban fantasy-t ígér, holott ez a történet nem az. Gyenge utánzata csak az Anita Blake vagy épp a Tündérkrónikák könyvsorozatnak. A keményebb felnőtt fantasy sorozatok "tinisített" változata, amit csakis az ifjúsági könyvek kedvelőinek ajánlok. Mindenki más unni fogja magát rajta.
Sajnos én is sokszor untam magam olvasás közben, pedig azért lett volna ebben a történetben potenciál. Az a gond, hogy ezt biztosan nem nekem írták, és egy időre el is vette a kedvem a fantasy ifjúsági könyvektől. Szerintem egy ideig hanyagolni fogom a műfajt, vagy legalábbis csak a már ismert könyvsorozataimat fogom folytatni, újabbakba inkább nem kezdek bele, akármilyen ígéretesnek tűnik a fülszöveg vagy akármilyen csodaszép is a borító. Csalódott vagyok, és sajnos nincs nagy kedvem tovább elemezgetni a könyvet, mert igazából semmilyen jelentős érzelmet nem váltott ki belőlem. Elolvastam, végigrágtam magam rajta, és egykedvűen fogadtam a történetet minden egyszerűségével és ismerős elemével együtt. Közepes könyv, semmi több. Viszont annyit elmondhatok, hogy a folytatás biztosan nem érdekel. Ezentúl pedig körültekintőbben fogok választani a Könyvmolyképző új megjelenései közül.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kiersten-white-paranormalcy-termeszetfeletti
Értékelés: 5/3
Igazából manapság egyre inkább előítélettel viseltetek a Könyvmolyképző VP (Vörös Pöttyös) könyvei iránt. Nem tudom ti hogy vagytok vele, vagy hogy mennyire ismeritek a kiadó kínálatát, de én sajnos azt vettem észre, hogy évről évre adják ki az újabbnál és újabb könyveket, van, hogy havonta többet is, amivel alapjáraton nem lenne gond. Ha nem minden egyes VP könyvük egy kaptafára készülne. Ha nem minden VP könyv egy sablonos, klisékkel teli ifjúsági fantasy könyv lenne. Persze értem én, hogy ez a VP könyvek műfaja, és direkt ebbe a kategóriába sorolták a hasonló könyveket, de akkor is néha meg lehetne jobban válogatni, hogy mit adnak ki. Nekem már kezd elegem lenni a sok egyforma könyvből. Valahogy kétlem, hogy ne lennének a külföldi könyvek között egyedibb témák, olyan történetek, olyan karakterekkel és történeti csavarokkal, amit még nem olvastunk már el vagy ezerszer.
Nem akarom én a kiadót kritizálni, hisz tudom, hogy a kereslet nagy úr, és hát veszik a VP könyveket a fiatalok, mint a cukrot, és ez valamilyen szinten jó dolog. Hisz a kiadó rengeteg tinédzsert szoktat rá az olvasásra, ami a mai modern korban igenis nagy érdem. A könyveik nem magas röptűek és mint már említettem tele vannak folyton ugyanazokkal a klisékkel, de hát az olvasást is el kell kezdeni valahol. Egy fiatal lányt, (vagy épp fiút) csak jobban érdekelnek az egyszerű témák, jobban vonzza őket a tini romantika, az egyszerű történet és a helyes fiú, akiért odalehetnek meg vissza, és ez nem is gond. El kell kezdeni valahol. Rászoknak az olvasásra, és mikor felnőnek, akkor jöhetnek a komolyabb könyvek, azok, amikeknek tényleg van mondanivalója, ami szól is valamiről.
Lehet, hogy velem is ez a gond. Lássuk be, nem én vagyok a VP könyvek célközönsége, pedig azért nem vallanám magam olyan öregnek a 24 évemmel. Hogy akkor mégis miért olvasok ilyen könyveket? Miért nem hagyom a fenébe a sablonos ifjúsági történeteket, ha folyton csak panaszkodni és elégedetlenkedni tudok az olvasásuk után? Azért mert néha ilyet is kell olvasni, és mert igenis vannak a műfajban igazi gyöngyszemek, olyan kincsek, amiket imádok, és amik nélkül szegényebb lenne az életem. Megéri keresni a jobbakat, az egyedit, csak az a gond, hogy ilyenből manapság egyre kevesebbet találok.
Kissé hosszúra sikerült a felvezetés, de szerintem ebből le tudtátok szűrni a Kiersten White könyvéről alkotott véleményem. Tipikus VP könyv, annak minden kliséjével, minden sablonjával és minden műfaji jellegzetességével. A fülszöveg talán félrevezető lehet, mert izgalmakkal és kalandokkal teli urban fantasy-t ígér, holott ez a történet nem az. Gyenge utánzata csak az Anita Blake vagy épp a Tündérkrónikák könyvsorozatnak. A keményebb felnőtt fantasy sorozatok "tinisített" változata, amit csakis az ifjúsági könyvek kedvelőinek ajánlok. Mindenki más unni fogja magát rajta.
Sajnos én is sokszor untam magam olvasás közben, pedig azért lett volna ebben a történetben potenciál. Az a gond, hogy ezt biztosan nem nekem írták, és egy időre el is vette a kedvem a fantasy ifjúsági könyvektől. Szerintem egy ideig hanyagolni fogom a műfajt, vagy legalábbis csak a már ismert könyvsorozataimat fogom folytatni, újabbakba inkább nem kezdek bele, akármilyen ígéretesnek tűnik a fülszöveg vagy akármilyen csodaszép is a borító. Csalódott vagyok, és sajnos nincs nagy kedvem tovább elemezgetni a könyvet, mert igazából semmilyen jelentős érzelmet nem váltott ki belőlem. Elolvastam, végigrágtam magam rajta, és egykedvűen fogadtam a történetet minden egyszerűségével és ismerős elemével együtt. Közepes könyv, semmi több. Viszont annyit elmondhatok, hogy a folytatás biztosan nem érdekel. Ezentúl pedig körültekintőbben fogok választani a Könyvmolyképző új megjelenései közül.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kiersten-white-paranormalcy-termeszetfeletti
Értékelés: 5/3
Szia Anna!
VálaszTörlésA VP könyvekről alkotott véleményeddel egyet értek én is, szinte mindegyikben ugyanaz az alapsztori, ugyanolyan karakterek...
Ha még nem olvastad, én ajánlom neked Jay Ashertől a Tizenhárom okom volt-ot, nem mintha olyan jó lenne, de nem szokásos VP könyv, az biztos. Nincsenek benne tündérek,sellők,szellemek, szellemlátók, vsak egy videokazetta és tizenhárom ok.
Remélem, hogy újat mondtam Neked.
Szia!
TörlésA 13 okom volt... könyvet már olvastam és egyik kedvencem. :)
Pontosan az ilyenekre gondoltam, vannak kivételek és az egyik Jay Asher könyve. :)