Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.
Nem veszek részt semmilyen "hivatalos" várólista csökkentő játékban, pedig igazán készíthettem volna magamnak egyet, mert ebben az évben rengeteg olyan könyvet végeztem ki, amelyek régóta a várólistámon csücsültek. Az Archívum is ezek közé a könyvek közé tartozik, el sem tudom mondani, hogy milyen régóta terveztem olvasni, csak valahogy mindig valami más megelőzte és feledésbe merült. De ami késik nem múlik, és íme itt vagyok. Immár sikerült Az Archívumot is elolvasnom.
Bevallom őszintén a fülszöveg keltette fel az érdeklődésemet a könyv irányába, na meg a sok pozitív kritika, amit más bloggerek írtak róla. Elolvasva a fülszöveget persze láttam, hogy miről fog szólni, ennek ellenére nem tudtam elképzelni, hogy ez az egész dolog, hogy fog működni a valóságban. Vagyis a történetben. Igazából maga az Archívum ennek a könyvnek a legérdekesebb eleme, talán az egyetlen, ami miatt kitűnik a többi YA könyv közül. Tehát akkor kezdem én is a pozitív dolgokkal, ha már így belevágtam a közepébe. Maga az Archívum, mint rendszer kifejezetten érdekes, és az egész ahogyan az írónő kitalálta, arra nem találok szavakat. Jobban belegondolva milyen jó lenne már, ha tényleg létezne egy ilyen hely, ahol a holtak "lenyomatát" őrzik, ahol a halott rokonaink másolatát bármikor meg tudnánk nézni, és ezáltal úgy érezhetnénk, hogy még mindig velünk van egy kicsit az adott személy.
Az Archívum olyan mint egy könyvtár, a felépítése is ehhez hasonló, és az egész rendszer struktúrája egészen logikusan és hihetően áll össze. Tetszettek a hierarchiai szintek, hogy vannak Őrzők, Könyvtárosok és persze ott az Alakulat is, de sajnos kicsit úgy érzem, hogy nem tudtunk meg eleget igazán semelyik csoportól sem. Mint minden szervezetnek magának az Archívumnak is megvannak a saját szabályai, amit kötelezően próbálnak betartatni mindenkivel, míg nem Mac elkezd kavarni. Sajnálom, erre nincs jobb szó. Nem bírtam Mac-et, szerintem egy irtó buta, naiv és könnyen befolyásolható lány, de ezt inkább később fejtem ki. Arra akartam tehát ezelőtt kilyukadni, hogy ez az egész Archívumos ötlet nagyon tetszett, de sajnos ez a téma nem volt elég ahhoz, hogy megmentse nálam a könyvet. Nem olyan rossz ez, nehogy azt higgyétek, csak voltak benne olyan apróságok, amik idegesítettek, így nem tudtam felhőtlenül élvezni a történetet.
Lássuk csak a problémákat, mert sajnos a remek és egyedi téma nem volt elég ahhoz, hogy a következők fölött szemet tudjak hunyni. Elsőnek is a karakterek. Mindegyik sablon-sablon hátán. Senkiről se tudunk meg semmit, egyik se érdekes vagy kedvelhető, mindenki olyan középszerű és átlagos, ami nem jó, mert csak legyen már legalább egy ember, akinek szurkolok a történetben. Emellett mint már említettem a főszereplőnk, Mac engem nagyon idegesített. Kemény, erős, okos és ravasz karakternek van beállítva, mikor egyáltalán nem az. Hibát hibára halmoz és folyton a halott öccse után nyavalyog. Értem én, hogy hiányzik neki meg minden, de ha állítólag olyan tökéletes Őrző lenne, mint amilyennek próbálja őt mindenki beállítani, akkor pontosan tudná, hogy mi a szabályellenes és mi nem az. És akkor tudná, hogy hiába éleszti fel a halott öccse másolatát, az nem az öccse valójában. Csak egy lenyomat, csak egy utánzat. Neki kellene pontosan tudnia, hogy ezzel nem ér el semmit.
Aztán a kedvencem. Van a könyvben egy aprócska nyomozási szál, ami a fő történetszálhoz kapcsolódik, és habár az elejétől teljesen nyilvánvaló, hogy ki a hunyó a történetben, szerintem már mindenki észrevette, csak Mac nem. Ott van az a fiú, és mond valamit Mac-nek, szól hozzá két szép szót, aki erre mindent elhisz neki, holott nem is ismerni, és pont neki kellene tudnia, hogy nem lehetséges, hogy egy Történet ne tébolyodjon meg, miután kiszabadul az Archívumból. Gyakorlatilag minden a fiú szava ellen szól, Mac hisz neki, sőt rejtegeti a többiek elől, hogy még véletlenül se derüljön ki, hogy hazudik neki, és szerencsétlen lánynak csak a végén esik le, hogy "ja, végig itt volt előttem a gyilkos". Mert ha annyira profi lenne, mint amilyennek hiszi magát, akkor már az elejétől sejtenie kellett volna, hogy itt valami nem stimmel, és nem kellett volna bedőlni azonnal néhány kedves szónak, amit egy jóképű fiú intéz felé.
Maga a történet se olyan mozgalmas mint amilyennek vártam, főleg az eleje. A végére felpörögnek az események, így azt már kifejezetten élveztem, de azért voltak üresjáratok, amikor néha bevallom untam magam. És Mac ostobasága annyira kiakasztott, hogy folyamatosan az kattogott az agyamban, hogy vegye már észre, hogy mi folyik az orra előtt. Nem akartam elhinni, hogy ennyire vak ez a lány.
Összegezve: az írónő olyan egyedi világot hozott létre az Archívumban, ami önmagában elég érdekes és rejtélyes lehetne ahhoz, hogy vonzza a fantasy-t kedvelő olvasókat. Habár a téma eredeti és ötletes, mégis a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. A történet több helyen leül, a "fő gonosz" személye annyira nyilvánvaló, hogy kiböki az ember szemét, és sajnos Mac irritálóan naiv és befolyásolható karaktere se segít a helyzeten. Ez a könyv nálam csak egy erős közepes, a negatívumok miatt ennél többet sajnos nem tudok neki adni. De talán a folytatás jobban sikerült. Majd meglátjuk.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/victoria-schwab-az-archivum
Értékelés: 5/3
Bevallom őszintén a fülszöveg keltette fel az érdeklődésemet a könyv irányába, na meg a sok pozitív kritika, amit más bloggerek írtak róla. Elolvasva a fülszöveget persze láttam, hogy miről fog szólni, ennek ellenére nem tudtam elképzelni, hogy ez az egész dolog, hogy fog működni a valóságban. Vagyis a történetben. Igazából maga az Archívum ennek a könyvnek a legérdekesebb eleme, talán az egyetlen, ami miatt kitűnik a többi YA könyv közül. Tehát akkor kezdem én is a pozitív dolgokkal, ha már így belevágtam a közepébe. Maga az Archívum, mint rendszer kifejezetten érdekes, és az egész ahogyan az írónő kitalálta, arra nem találok szavakat. Jobban belegondolva milyen jó lenne már, ha tényleg létezne egy ilyen hely, ahol a holtak "lenyomatát" őrzik, ahol a halott rokonaink másolatát bármikor meg tudnánk nézni, és ezáltal úgy érezhetnénk, hogy még mindig velünk van egy kicsit az adott személy.
Az Archívum olyan mint egy könyvtár, a felépítése is ehhez hasonló, és az egész rendszer struktúrája egészen logikusan és hihetően áll össze. Tetszettek a hierarchiai szintek, hogy vannak Őrzők, Könyvtárosok és persze ott az Alakulat is, de sajnos kicsit úgy érzem, hogy nem tudtunk meg eleget igazán semelyik csoportól sem. Mint minden szervezetnek magának az Archívumnak is megvannak a saját szabályai, amit kötelezően próbálnak betartatni mindenkivel, míg nem Mac elkezd kavarni. Sajnálom, erre nincs jobb szó. Nem bírtam Mac-et, szerintem egy irtó buta, naiv és könnyen befolyásolható lány, de ezt inkább később fejtem ki. Arra akartam tehát ezelőtt kilyukadni, hogy ez az egész Archívumos ötlet nagyon tetszett, de sajnos ez a téma nem volt elég ahhoz, hogy megmentse nálam a könyvet. Nem olyan rossz ez, nehogy azt higgyétek, csak voltak benne olyan apróságok, amik idegesítettek, így nem tudtam felhőtlenül élvezni a történetet.
Lássuk csak a problémákat, mert sajnos a remek és egyedi téma nem volt elég ahhoz, hogy a következők fölött szemet tudjak hunyni. Elsőnek is a karakterek. Mindegyik sablon-sablon hátán. Senkiről se tudunk meg semmit, egyik se érdekes vagy kedvelhető, mindenki olyan középszerű és átlagos, ami nem jó, mert csak legyen már legalább egy ember, akinek szurkolok a történetben. Emellett mint már említettem a főszereplőnk, Mac engem nagyon idegesített. Kemény, erős, okos és ravasz karakternek van beállítva, mikor egyáltalán nem az. Hibát hibára halmoz és folyton a halott öccse után nyavalyog. Értem én, hogy hiányzik neki meg minden, de ha állítólag olyan tökéletes Őrző lenne, mint amilyennek próbálja őt mindenki beállítani, akkor pontosan tudná, hogy mi a szabályellenes és mi nem az. És akkor tudná, hogy hiába éleszti fel a halott öccse másolatát, az nem az öccse valójában. Csak egy lenyomat, csak egy utánzat. Neki kellene pontosan tudnia, hogy ezzel nem ér el semmit.
Aztán a kedvencem. Van a könyvben egy aprócska nyomozási szál, ami a fő történetszálhoz kapcsolódik, és habár az elejétől teljesen nyilvánvaló, hogy ki a hunyó a történetben, szerintem már mindenki észrevette, csak Mac nem. Ott van az a fiú, és mond valamit Mac-nek, szól hozzá két szép szót, aki erre mindent elhisz neki, holott nem is ismerni, és pont neki kellene tudnia, hogy nem lehetséges, hogy egy Történet ne tébolyodjon meg, miután kiszabadul az Archívumból. Gyakorlatilag minden a fiú szava ellen szól, Mac hisz neki, sőt rejtegeti a többiek elől, hogy még véletlenül se derüljön ki, hogy hazudik neki, és szerencsétlen lánynak csak a végén esik le, hogy "ja, végig itt volt előttem a gyilkos". Mert ha annyira profi lenne, mint amilyennek hiszi magát, akkor már az elejétől sejtenie kellett volna, hogy itt valami nem stimmel, és nem kellett volna bedőlni azonnal néhány kedves szónak, amit egy jóképű fiú intéz felé.
Maga a történet se olyan mozgalmas mint amilyennek vártam, főleg az eleje. A végére felpörögnek az események, így azt már kifejezetten élveztem, de azért voltak üresjáratok, amikor néha bevallom untam magam. És Mac ostobasága annyira kiakasztott, hogy folyamatosan az kattogott az agyamban, hogy vegye már észre, hogy mi folyik az orra előtt. Nem akartam elhinni, hogy ennyire vak ez a lány.
Összegezve: az írónő olyan egyedi világot hozott létre az Archívumban, ami önmagában elég érdekes és rejtélyes lehetne ahhoz, hogy vonzza a fantasy-t kedvelő olvasókat. Habár a téma eredeti és ötletes, mégis a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. A történet több helyen leül, a "fő gonosz" személye annyira nyilvánvaló, hogy kiböki az ember szemét, és sajnos Mac irritálóan naiv és befolyásolható karaktere se segít a helyzeten. Ez a könyv nálam csak egy erős közepes, a negatívumok miatt ennél többet sajnos nem tudok neki adni. De talán a folytatás jobban sikerült. Majd meglátjuk.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/victoria-schwab-az-archivum
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése