"John Wayne Cleavernek hívnak. 15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos."
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés… Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Dan Wells a Részlegesek poszt-apokaliptikus trilógiájával már régen bebizonyította számomra, hogy olyan író ő, akire érdemes odafigyelni. Ezt a könyvsorozatát nagyon imádom, az egyik legjobb disztópiás trilógia, amit idáig olvastam, épp ezért megfogadtam magamnak, hogy valamikor a kezembe veszem Dan Wells többi könyvét is. Magyarul még csak a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia jelent meg az előbbin kívül, és mivel ez is ígéretes könyvnek tűnt, így mindenképp bele kellett néznem az első részbe. És mennyire jól tettem, hisz Wells ismét bebizonyította, hogy tud ő írni. Méghozzá nagyon.
Kezdem azzal, hogy egy dolog lepett meg nagyon ebben a könyvben, méghozzá az, hogy olvasás közben derült ki, hogy nem szimpla realisztikus könyv, hanem van benne természetfeletti szál is. Persze mondhatnátok, hogy a fülszöveg utal rá, de bevallom én nem olvastam el előtte a fülszöveget, így teljesen váratlanul ért, így elsőnek kissé fura volt. Egy lélektani realisztikus drámára számítottam, ahol a főszereplőnk pszichopata és nagyon vártam milyen gondolatok kavaroghatnak egy ilyen fiú fejében. Igazából ezért érdekelt ennyire a könyv. Nem azt mondom, hogy zavar a természetfeletti szál behozatala, csak engem nagyon meglepett mert egyáltalán nem erre számítottam. Mikor azonban sikerült magam túltennem az első sokkon, rájöttem, hogy ez így még jobb.
Nagyon tetszett a könyv annak ellenére, hogy igen rövid. Arányos felépítés jellemzi, laza kis történet egy roppant érdekes és egyedi narrátor szemén át. A másik ok az írón kívül, hogy annyira olvasni akartam ezt a könyvet, hogy most kifejezetten egy férfi főszereplős könyvet kerestem. Néha elegem lesz a női narrátorokból, és ilyenkor üdítően hat egy férfi narrátor, már ha azt valaki hitelesen írja le. Wellsnek ez sikerült és egy igazán emlékezetes karaktert alkotott John Cleaver személyében, aki méltó utódja lehetne a horror könyvek többi szörnyű pszichopatáinak. A nyomozási szál nem kap nagy hangsúlyt, így aki nem szereti a krimit, azt se tántorítsa el a fülszöveg. A gyilkos kiléte hamar kiderül, nem ezen van a hangsúly. A gyilkosságok másodlagos szerepet töltenek be. Nem az a fontos, hogy megtaláljuk a gyilkost, hogy megmentsük az áldozatokat, hanem az, hogy John hogyan reagál erre az egészre, ami a városában folyik.
És elérkeztünk a könyv legmeghatározóbb és legszerethetőbb eleméhez, ami maga a főszereplő, a mi kis pszichopatánk, John Cleaver. Ő az egyik legegyedibb és legösszetettebb főszereplő akivel valaha YA könyvben találkoztam, és az már csak hab a tortán, hogy férfi narrátor. Nagyon szeretem az olyan YA könyveket, ahol egy fiú a főszereplő, és nem egy lány, mert ezek igazán ritkák. John kétségtelenül fura szerzet, és igen, tudja ő ezt magáról. Valamiért kifejezetten vonzódik a sorozatgyilkosokhoz, mindent tud róluk, érdeklik a hullák és a halál. Nincsenek barátai, az otthoni halottasházban dolgozik, besegít az édesanyjának, és kifejezetten élvezi a munkáját. Képtelen barátkozni, nem érez együtt senkivel, az édesanyjával és a nővérével is csak felületes a kapcsolata és az egyetlen, aki igazán érdekelni kezdi az a sorozatgyilkos, aki a városban öldökölni kezd.
John hamar kideríti ki a gyilkos, és eztán szent céljának tűzi ki, hogy elkapja a démont. Nem azért akarja elkapni, hogy lebuktassa és a férfi megbűnhődhessen, hanem azért, hogy bebizonyíthassa magának, hogy ő sokkal okosabb és ravaszabb a démonnál. Csak e körül forognak a gondolatai, semmi más nem érdekli, a férfi nyomában jár. Figyeli ahogyan öl, elemezni kezdi, és tervet sző az elpusztítására. Még maga se veszi észre, de éppen így engedi szabadon azt a sötét énjét, akit idáig próbált jó mélyen elzárni magában. Pszichopata a fiú, és néha enyhe skizofrén tüneteket is mutat, ugyanis van egy sötét énje, aki gyilkolni vágyik, aki ölni akar. John őt szeretné elrejteni a világ elől. Hihetetlen érdekes és komplex karakter, és ő a könyv legjobb eleme és legnagyobb teljesítménye.
Nem akarok többet elárulni a történetről, ezt mindenkinek magának kell olvasnia. Ha egy különleges és egyedi YA könyvre vágysz, ami még hírből se ismeri a műfajra jellemző már irritálóan unalmas kliséket, akkor ezt a Nem vagyok sorozatgyilkost neked találták ki. Egy pszichopata fiú a narrátor, egy olyan karakter, akinek még biztosan sosem járhattál a fejében, akit érdemes közelebbről megismerni. És akitől eztán képtelen leszel szabadulni. John Cleaver biztosan belemászik a gondolataidba és követelni fogod a folytatást. Én is remélem, hogy mihamarabb olvashatom majd.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/dan-wells-nem-vagyok-sorozatgyilkos
Értékelés: 5/5*
Kezdem azzal, hogy egy dolog lepett meg nagyon ebben a könyvben, méghozzá az, hogy olvasás közben derült ki, hogy nem szimpla realisztikus könyv, hanem van benne természetfeletti szál is. Persze mondhatnátok, hogy a fülszöveg utal rá, de bevallom én nem olvastam el előtte a fülszöveget, így teljesen váratlanul ért, így elsőnek kissé fura volt. Egy lélektani realisztikus drámára számítottam, ahol a főszereplőnk pszichopata és nagyon vártam milyen gondolatok kavaroghatnak egy ilyen fiú fejében. Igazából ezért érdekelt ennyire a könyv. Nem azt mondom, hogy zavar a természetfeletti szál behozatala, csak engem nagyon meglepett mert egyáltalán nem erre számítottam. Mikor azonban sikerült magam túltennem az első sokkon, rájöttem, hogy ez így még jobb.
Nagyon tetszett a könyv annak ellenére, hogy igen rövid. Arányos felépítés jellemzi, laza kis történet egy roppant érdekes és egyedi narrátor szemén át. A másik ok az írón kívül, hogy annyira olvasni akartam ezt a könyvet, hogy most kifejezetten egy férfi főszereplős könyvet kerestem. Néha elegem lesz a női narrátorokból, és ilyenkor üdítően hat egy férfi narrátor, már ha azt valaki hitelesen írja le. Wellsnek ez sikerült és egy igazán emlékezetes karaktert alkotott John Cleaver személyében, aki méltó utódja lehetne a horror könyvek többi szörnyű pszichopatáinak. A nyomozási szál nem kap nagy hangsúlyt, így aki nem szereti a krimit, azt se tántorítsa el a fülszöveg. A gyilkos kiléte hamar kiderül, nem ezen van a hangsúly. A gyilkosságok másodlagos szerepet töltenek be. Nem az a fontos, hogy megtaláljuk a gyilkost, hogy megmentsük az áldozatokat, hanem az, hogy John hogyan reagál erre az egészre, ami a városában folyik.
És elérkeztünk a könyv legmeghatározóbb és legszerethetőbb eleméhez, ami maga a főszereplő, a mi kis pszichopatánk, John Cleaver. Ő az egyik legegyedibb és legösszetettebb főszereplő akivel valaha YA könyvben találkoztam, és az már csak hab a tortán, hogy férfi narrátor. Nagyon szeretem az olyan YA könyveket, ahol egy fiú a főszereplő, és nem egy lány, mert ezek igazán ritkák. John kétségtelenül fura szerzet, és igen, tudja ő ezt magáról. Valamiért kifejezetten vonzódik a sorozatgyilkosokhoz, mindent tud róluk, érdeklik a hullák és a halál. Nincsenek barátai, az otthoni halottasházban dolgozik, besegít az édesanyjának, és kifejezetten élvezi a munkáját. Képtelen barátkozni, nem érez együtt senkivel, az édesanyjával és a nővérével is csak felületes a kapcsolata és az egyetlen, aki igazán érdekelni kezdi az a sorozatgyilkos, aki a városban öldökölni kezd.
John hamar kideríti ki a gyilkos, és eztán szent céljának tűzi ki, hogy elkapja a démont. Nem azért akarja elkapni, hogy lebuktassa és a férfi megbűnhődhessen, hanem azért, hogy bebizonyíthassa magának, hogy ő sokkal okosabb és ravaszabb a démonnál. Csak e körül forognak a gondolatai, semmi más nem érdekli, a férfi nyomában jár. Figyeli ahogyan öl, elemezni kezdi, és tervet sző az elpusztítására. Még maga se veszi észre, de éppen így engedi szabadon azt a sötét énjét, akit idáig próbált jó mélyen elzárni magában. Pszichopata a fiú, és néha enyhe skizofrén tüneteket is mutat, ugyanis van egy sötét énje, aki gyilkolni vágyik, aki ölni akar. John őt szeretné elrejteni a világ elől. Hihetetlen érdekes és komplex karakter, és ő a könyv legjobb eleme és legnagyobb teljesítménye.
Nem akarok többet elárulni a történetről, ezt mindenkinek magának kell olvasnia. Ha egy különleges és egyedi YA könyvre vágysz, ami még hírből se ismeri a műfajra jellemző már irritálóan unalmas kliséket, akkor ezt a Nem vagyok sorozatgyilkost neked találták ki. Egy pszichopata fiú a narrátor, egy olyan karakter, akinek még biztosan sosem járhattál a fejében, akit érdemes közelebbről megismerni. És akitől eztán képtelen leszel szabadulni. John Cleaver biztosan belemászik a gondolataidba és követelni fogod a folytatást. Én is remélem, hogy mihamarabb olvashatom majd.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/dan-wells-nem-vagyok-sorozatgyilkos
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése