Chloé Saunders menekülés közben őrült felfordulást okoz… szó szerint…
Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt – legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességekkel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, véget kell vetni ennek a kísérletnek – örökre…
A trilógia első könyvét mintha csak nekem írták volna. Visszaadta a hitemet a jó ifjúsági könyvek irányába és ismét kedvet kaptam a műfajhoz, ami az egyik kedvencem. Kelley Armstrong könyve abban egyedi a többi hasonló között, hogy próbálkozott olyat alkotni, amit előtte senki más. Persze nem ő találta fel a spanyol viaszt, de legalább megpróbálta kiszűrni azokat a kliséket, amelyektől néha már a falra mászom. És ez az én szememben igen nagy teljesítmény egy olyan műfajban, ahol az Alkonyat sikere után, minden könyv csak annak utánzatának tűnik.
Sajnos azért meglátszik, hogy Az ébredés egy trilógia középső kötete, mert itt belassultak egy kicsit az események. A könyv első felében jóformán semmi nem történik, tulajdonképpen az egész könyv Chloe és a többiek szökéséről szól, hogy miként menekülnek az Edison csoport elől. Ami lehetett volna izgalmas, és hát végülis az volt, de az első könyv rejtélyessége valahogy most kiveszett a történetből. Chloe megszökik az intézetből és a fiúk után megy, majd pedig Tori-val kiegészülve a kis csapat a fiúk apjának keresésére indul, miközben el kell kerülniük a rájuk vadászó embereket. Ismét tetszett a realitás, amire az írónő igyekszik törekedni, hiszen a menekülésük közben sok dolgot kellett hiányolniuk. Nem aludhattak hotelben, nem ehettek rendesen, és mindezt annyira logikusan és hitelesen írta le nekünk, hogy semmi kivetnivalót nem találtam benne.
A történet talán belassult, de kárpótlásul felfedtek előttünk néhány korábbi rejtélyt. Megismerhettük jobban az Edison csoport ténykedéseit, akik mégsem olyan segítőkészek, mint amilyennek mutatni akarják magukat, és megtudtuk, hogy tulajdonképpen hogyan jöttek létre azok a természetfeletti képességek, melyeket a fiatalok birtokolnak. És kaptunk egy kis közelebbi betekintést Derek farkas életébe is, a farkasokhoz fűződő viszonyáról úgyszintén. A karakterek fejlődése és kapcsolataik alakulása most nagyobb hangsúlyt kapott mint ezelőtt, aminek nem is örülhettem volna jobban, hiszen ezt a négy srácot nem lehet nem szeretni.
Chloe-t még mindig nagyon bírom, de a két fiú, Simon és Derek is kedvencem. Nem akarom előre pánikoltatni magam, de nekem úgy tűnik, hogy hármójuk kapcsolata egy általam annyira utált szerelmi háromszög felé halad. Ne legyen igazam, és remélem nem is lesz. Chloe és Derek, ők nagyon jó pár lennének. Tetszett, hogy közelebb kerültek egymáshoz, hogy végre Derek kezd megnyílni a lány előtt, és hogy végre Chloe is látja, hogy Derek nem olyan magánakvaló és ellenséges, mint amilyennek korábban képzelte. Simon talán csak szimplán kedves Chloe-val, lehet csak én látom bele ezt a szerelmi háromszöges dolgot, és bízom benne, hogy csak tévedek, mert Kelley Armstrong eddig annyira jól csinálta. Eddig nem nagyon tudtam benne csalódni, de ha bele merészelni tenni a szerelmi háromszöget, akkor nagyot kell csalódnom.
A négyes fogat utolsó tagja ugyebár Tori, aki az első részben számomra teljesen semleges volt, olyan szükséges rossz. Minden könyvben van egy "ribi csaj", aki féltékeny a főszereplőre és keresztbe akar neki tenni. Most viszont egészen megkedveltem, és mégis csak értékes tagja lett a csapatnak és valahogyan sikerült beilleszkednie közéjük. Habár a fiúk csak megtűrik őt Chloe miatt, de Chloe és Tori mintha kezdenének megbarátkozni egymással. Valamilyen szinten megértem Tori-t, talán engem is idegesítene, hogy mindenki folyton-folyvást Chloe-t akarja megmenteni, meg hogy mindenki annyira akar rá vigyázni, meg hogy annyira ártatlannak és védtelennek tűnik, mint aki két lépést nem bír megtenni egyedül. Mellesleg sajnáltam szegény Tori-t az anyja miatt, remélem az a nő még megkapja majd a lányától, ami kijár neki.
Az első résznél elfelejtettem mondani, de az is tetszik ebben a könyvben, hogy Chloe olyan szemmel nézi a vele történteket, mintha egy filmben élne, és mindent ami vele történik, azt magában kommentálja. Így tisztára olyan az egész olvasás, mintha tényleg leperegne az egész a szemem előtt, mintha valóban egy filmet néznék a fejemben. Chloe imádja a filmművészetet, és épp ezért tekint úgy minden helyzetre, mintha ő maga egy filmben szerepelne. És nagyon vicces tud lenni, mikor magában kommentálja a dolgokat. Mindenesetre tetszett ez a könyv is, annak ellenére, hogy néha mintha belassult volna a történet. Nagyon kíváncsi vagyok a befejező kötetre, remélem hamarosan bent lesz a könyvtárban, hogy kivehessem és minél hamarabb olvashassam.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kelley-armstrong-the-awakening-az-ebredes
Értékelés: 5/5
Sajnos azért meglátszik, hogy Az ébredés egy trilógia középső kötete, mert itt belassultak egy kicsit az események. A könyv első felében jóformán semmi nem történik, tulajdonképpen az egész könyv Chloe és a többiek szökéséről szól, hogy miként menekülnek az Edison csoport elől. Ami lehetett volna izgalmas, és hát végülis az volt, de az első könyv rejtélyessége valahogy most kiveszett a történetből. Chloe megszökik az intézetből és a fiúk után megy, majd pedig Tori-val kiegészülve a kis csapat a fiúk apjának keresésére indul, miközben el kell kerülniük a rájuk vadászó embereket. Ismét tetszett a realitás, amire az írónő igyekszik törekedni, hiszen a menekülésük közben sok dolgot kellett hiányolniuk. Nem aludhattak hotelben, nem ehettek rendesen, és mindezt annyira logikusan és hitelesen írta le nekünk, hogy semmi kivetnivalót nem találtam benne.
A történet talán belassult, de kárpótlásul felfedtek előttünk néhány korábbi rejtélyt. Megismerhettük jobban az Edison csoport ténykedéseit, akik mégsem olyan segítőkészek, mint amilyennek mutatni akarják magukat, és megtudtuk, hogy tulajdonképpen hogyan jöttek létre azok a természetfeletti képességek, melyeket a fiatalok birtokolnak. És kaptunk egy kis közelebbi betekintést Derek farkas életébe is, a farkasokhoz fűződő viszonyáról úgyszintén. A karakterek fejlődése és kapcsolataik alakulása most nagyobb hangsúlyt kapott mint ezelőtt, aminek nem is örülhettem volna jobban, hiszen ezt a négy srácot nem lehet nem szeretni.
Simon, Chloe (alul), Tori (felül) és Derek
Chloe-t még mindig nagyon bírom, de a két fiú, Simon és Derek is kedvencem. Nem akarom előre pánikoltatni magam, de nekem úgy tűnik, hogy hármójuk kapcsolata egy általam annyira utált szerelmi háromszög felé halad. Ne legyen igazam, és remélem nem is lesz. Chloe és Derek, ők nagyon jó pár lennének. Tetszett, hogy közelebb kerültek egymáshoz, hogy végre Derek kezd megnyílni a lány előtt, és hogy végre Chloe is látja, hogy Derek nem olyan magánakvaló és ellenséges, mint amilyennek korábban képzelte. Simon talán csak szimplán kedves Chloe-val, lehet csak én látom bele ezt a szerelmi háromszöges dolgot, és bízom benne, hogy csak tévedek, mert Kelley Armstrong eddig annyira jól csinálta. Eddig nem nagyon tudtam benne csalódni, de ha bele merészelni tenni a szerelmi háromszöget, akkor nagyot kell csalódnom.
A négyes fogat utolsó tagja ugyebár Tori, aki az első részben számomra teljesen semleges volt, olyan szükséges rossz. Minden könyvben van egy "ribi csaj", aki féltékeny a főszereplőre és keresztbe akar neki tenni. Most viszont egészen megkedveltem, és mégis csak értékes tagja lett a csapatnak és valahogyan sikerült beilleszkednie közéjük. Habár a fiúk csak megtűrik őt Chloe miatt, de Chloe és Tori mintha kezdenének megbarátkozni egymással. Valamilyen szinten megértem Tori-t, talán engem is idegesítene, hogy mindenki folyton-folyvást Chloe-t akarja megmenteni, meg hogy mindenki annyira akar rá vigyázni, meg hogy annyira ártatlannak és védtelennek tűnik, mint aki két lépést nem bír megtenni egyedül. Mellesleg sajnáltam szegény Tori-t az anyja miatt, remélem az a nő még megkapja majd a lányától, ami kijár neki.
Az első résznél elfelejtettem mondani, de az is tetszik ebben a könyvben, hogy Chloe olyan szemmel nézi a vele történteket, mintha egy filmben élne, és mindent ami vele történik, azt magában kommentálja. Így tisztára olyan az egész olvasás, mintha tényleg leperegne az egész a szemem előtt, mintha valóban egy filmet néznék a fejemben. Chloe imádja a filmművészetet, és épp ezért tekint úgy minden helyzetre, mintha ő maga egy filmben szerepelne. És nagyon vicces tud lenni, mikor magában kommentálja a dolgokat. Mindenesetre tetszett ez a könyv is, annak ellenére, hogy néha mintha belassult volna a történet. Nagyon kíváncsi vagyok a befejező kötetre, remélem hamarosan bent lesz a könyvtárban, hogy kivehessem és minél hamarabb olvashassam.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kelley-armstrong-the-awakening-az-ebredes
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése