A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek.
Jaj, ez a könyv.... *Nagy sóhaj és kezdjük!* Tudom, tudom, az én hibám, hogy megint bedőltem a sok pozitív értékelésnek, pedig sejthettem volna, hogy ha valamit ennyire az egekig magasztalnak, akkor az korántsem olyan jó. Ilyenkor mindig elgondolkozok azon, hogy miként lehet, hogy csak én látom a hibákat, és hogy lehet, hogy rajtam kívül senki (vagy csak nagyon kevesen) sem veszi észre őket. Goodreads statisztika alapján 113 500 értékelésből 4,4/5 pont, nálunk a moly.hu-n pedig 171 értékelésből 94%-os átlag. Ez alapján valami tökéletes könyvre számítottam, de korántsem azt kaptam. Sajnálom, de nekem ez a könyv nem tetszett, sőt, több helyen kifejezetten felidegesített, és egyszerűen nem értem, hogy kaphatott ilyen magas átlagot az előbb megnevezett két könyves oldalon.
Talán bennem van a hiba, talán nem, az már korábban kiderült, hogy a szimpla romantikus könyvek nem nekem készülnek, és talán nem is kellene próbálkoznom, mert hát nekem ezek nem tetszenek, és kész. A Reménytelen nem szimpla romantikus könyv, ezért is kezdtem bele. Elvileg realista könyv lenne, vagyis komoly témák jelennek meg benne, méghozzá az egyik legkomolyabb és legkényesebb, amivel mindig óvatosan és körültekintéssel kell bánni, mert ha az író nem így tesz, akkor könnyen hihetetlenné válik az egész. A komoly témák esetében fontos a realitás, a megfelelő ábrázolás a megfelelő karakter reakciókkal, és valahol itt bukott meg ez a könyv. A romantika része nem valami egyedi, ezerszer látott fordulatok, és a két főszereplő is tucatkarakter, a többiek pedig még csak említésre se méltóak. A csavarok kiszámíthatóak, minden előre kitalálható, nem kell hozzá agytrösztnek lenni, hogy tudjuk mi jön eztán a következő oldalakon. Romantikus könyvként átlagos, komoly realista könyvként pedig csúfosan megbukott.
Sajnálom, de ezt az értékelést nem tudom spoilerek nélkül megírni, és nem is akarom. Így innentől kezdve természetesen spoileres, és csak saját felelősségre olvassatok tovább. Le kell írnom mi bajom volt ezzel a könyvvel, hogy lássátok, igenis megvan rá minden okom, hogy ennyire utáljam. Kezdjük az apróságokkal, amelyek kisebb dolgok, és mást biztosan nem zavartak, de engem nagyon. Ezek csak engem idegesítettek, így végül is nem akkora nagy hibák. Sky és Six folyton "leribizték" egymást, ami egy idő után zavaróvá vált. Értem én, hogy csak poénkodtak meg minden, de eztán meg csodálkoznak, hogy mindenki azt hiszi róluk, hogy könnyűvérű kis nőcskék? Akármennyire poén, és egyszer-kétszer még tényleg elmegy, de ki szólítja így folyton a legjobb a barátnőjét? Senki. Eztán következik a másik gondom. Sky utálja, hogy negatív pletykákat terjesztenek róla, amelyek nem igazak, és ennek többször is hangot ad. Aztán mikor rossz dolgokat hall Holderről, akkor azt persze egyből elhiszi. Mert hát nem neki kellene pontosan tudnia, hogy az iskolában mindenki csak össze-vissza pletykál, és hogy a szóbeszédnek fele se igaz? Ha róla pletykálnak, akkor azon kiakad, de ha valaki másról, azt persze egyből elhiszi. Mert tényleg ennyire megbízható mindenki az iskolában, nem igaz?
Ha ez nem lenne elég, evezzünk az egyre komolyabb problémák felé. Holder az elején olyan, mint egy őrült, pszichopata zaklató, és én Sky helyében a világ másik végébe menekültem volna előle. Meg kellene már tanulniuk az íróknak, hogy van különbség a tapadó, lány iránt érdeklődő és flörtölő fiúk és a creepy zaklatók közt. Mert Holder sajnos az elején az utóbbi kategóriába tartozik. Egyszer találkozott Sky-al, aztán egyből lenyomozta, mindent kiderített róla, a nevét, hogy hol lakik, tényleg mindent, sőt szinte követni kezdi őt, erre Sky miatt tesz? Nem hogy sikítva rohanna el előle, inkább beleolvad a karjaiba. Az ilyen pasi egyáltalán nem aranyos és szexi, hanem ijesztő a szó minden értelmében. Aztán meg hagyja egy alig pár napja ismert fiúnak, hogy az éjszaka közepén bemásszon az ablakon a szobájába, és mindezt olyan természetesnek fogják fel, mintha örök puszipajtások lennének. Lányok, ha egy fiú éjszaka engedély nélkül bemászik a szobátokba a szüleitek tudta nélkül, az nem szexi és aranyos. Nem! Az ijesztő és meneküljetek amilyen gyorsan csak tudtok.
A könyvben használt komoly téma a nemi erőszak és a családon belüli erőszak. Sky-t 5 éves korában az apja többször megerőszakolta, és a lány a trauma miatt mindezt elfelejtette. Elrejtette magában mélyen a tudata alatt, mert akkor még nem tudta azt feldolgozni és megmagyarázni magának. Ezt lehet megint csak én látom másként, meg értem én, hogy 5 évesen nem érti még, hogy ez milyen rossz dolog volt, és hogy mit is jelent pontosan, de ha velem ilyet tett volna az apám, biztos nem felejtettem volna el. Vagy ha bárki ilyet tett volna velem. Nem tudom felfogni, hogy lehet elfelejteni egy ilyen traumatikus dolgot, akármennyire fiatal is az ember. Szerintem ilyen nem létezik, én ezt nem tudom elhinni. Egy 5 éves kislány már komoly tudattal rendelkezik, megmaradnak az emlékei. Mellesleg, hogy lehetett az, hogy Sky apját nem ítélték már el korábban a húga megerőszakolásáért is. A férfi húga feljelentette őt, nem ítélték el, mert rendőr. Paff, hát ez nagyon komoly tárgyalás lehetett. Én pont azért ítélném el jobban, mert rendőr, és ennek ellenére tesz ilyen dolgokat. Számomra ez is egy teljesen hihetetlen magyarázat.
És a végére hagytam a "kedvencemet", mert ezen húztam fel magam a legjobban a többi marhaság mellett. Itt telt be véglegesen a pohár. Sky és Holder elmennek a végén lány apjához, hogy szembesítsék azzal, amit tett, és ugyebár az lesz a vége, hogy a férfi meghal. Eztán visszamennek a szállodába és alig telik el egy óra, elkezdenek szeretkezni. Igen, jól olvastátok. Meghal előttük egy ember (aki mondjuk teljesen megérdemelte, de ez most nem tartozik ide), aztán pedig elkezdenek hemperegni, és az egész úgy van beállítva, hogy egy milyen romantikus, milyen hatalmas és jelentőségteljes pillanat a kapcsolatukban. Pislogtam nagyokat, mikor ehhez a részhez értem, és itt ásta el magát nálam a könyv. Annyira "reális", nem? Meghal valaki előtted, utána egy órával pedig, mintha mi sem történt volna elkezdesz szeretkezni.
Ez a könyv ott van a legrosszabbak között, amit idáig olvastam. Teljes hihetetlenséggel állok a tény előtt, hogy ilyen nagy sikert aratott és hogy ennyien szeretik, mikor olyan nagy hibái vannak, hogy azt még a vakoknak is látniuk kellene. Nagyot akart szólni és a komoly téma bevonásával akarta megnyerni az olvasók rokonszenvét, de azt annyira hihetetlen és irreális módon tálalta, hogy bennem csakis ellenérzéseket váltott ki. Senkinek se ajánlom, de tudom, hogy sokaknak tetszeni fog, habár ennek akkor se értem az okát. Eredetileg három pontot akartam adni rá, de miközben írtam ezt a bejegyzést ismét felidegesítettem magam a rengeteg hibán, így levittem kettőre. És ezt is csak jóindulattal. (Az egyetlen pozitívum a könyvvel kapcsolatban a borító. Az viszont nagyon tetszik.)
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/colleen-hoover-hopeless-remenytelen
Értékelés: 5/2
Talán bennem van a hiba, talán nem, az már korábban kiderült, hogy a szimpla romantikus könyvek nem nekem készülnek, és talán nem is kellene próbálkoznom, mert hát nekem ezek nem tetszenek, és kész. A Reménytelen nem szimpla romantikus könyv, ezért is kezdtem bele. Elvileg realista könyv lenne, vagyis komoly témák jelennek meg benne, méghozzá az egyik legkomolyabb és legkényesebb, amivel mindig óvatosan és körültekintéssel kell bánni, mert ha az író nem így tesz, akkor könnyen hihetetlenné válik az egész. A komoly témák esetében fontos a realitás, a megfelelő ábrázolás a megfelelő karakter reakciókkal, és valahol itt bukott meg ez a könyv. A romantika része nem valami egyedi, ezerszer látott fordulatok, és a két főszereplő is tucatkarakter, a többiek pedig még csak említésre se méltóak. A csavarok kiszámíthatóak, minden előre kitalálható, nem kell hozzá agytrösztnek lenni, hogy tudjuk mi jön eztán a következő oldalakon. Romantikus könyvként átlagos, komoly realista könyvként pedig csúfosan megbukott.
Sajnálom, de ezt az értékelést nem tudom spoilerek nélkül megírni, és nem is akarom. Így innentől kezdve természetesen spoileres, és csak saját felelősségre olvassatok tovább. Le kell írnom mi bajom volt ezzel a könyvvel, hogy lássátok, igenis megvan rá minden okom, hogy ennyire utáljam. Kezdjük az apróságokkal, amelyek kisebb dolgok, és mást biztosan nem zavartak, de engem nagyon. Ezek csak engem idegesítettek, így végül is nem akkora nagy hibák. Sky és Six folyton "leribizték" egymást, ami egy idő után zavaróvá vált. Értem én, hogy csak poénkodtak meg minden, de eztán meg csodálkoznak, hogy mindenki azt hiszi róluk, hogy könnyűvérű kis nőcskék? Akármennyire poén, és egyszer-kétszer még tényleg elmegy, de ki szólítja így folyton a legjobb a barátnőjét? Senki. Eztán következik a másik gondom. Sky utálja, hogy negatív pletykákat terjesztenek róla, amelyek nem igazak, és ennek többször is hangot ad. Aztán mikor rossz dolgokat hall Holderről, akkor azt persze egyből elhiszi. Mert hát nem neki kellene pontosan tudnia, hogy az iskolában mindenki csak össze-vissza pletykál, és hogy a szóbeszédnek fele se igaz? Ha róla pletykálnak, akkor azon kiakad, de ha valaki másról, azt persze egyből elhiszi. Mert tényleg ennyire megbízható mindenki az iskolában, nem igaz?
Ha ez nem lenne elég, evezzünk az egyre komolyabb problémák felé. Holder az elején olyan, mint egy őrült, pszichopata zaklató, és én Sky helyében a világ másik végébe menekültem volna előle. Meg kellene már tanulniuk az íróknak, hogy van különbség a tapadó, lány iránt érdeklődő és flörtölő fiúk és a creepy zaklatók közt. Mert Holder sajnos az elején az utóbbi kategóriába tartozik. Egyszer találkozott Sky-al, aztán egyből lenyomozta, mindent kiderített róla, a nevét, hogy hol lakik, tényleg mindent, sőt szinte követni kezdi őt, erre Sky miatt tesz? Nem hogy sikítva rohanna el előle, inkább beleolvad a karjaiba. Az ilyen pasi egyáltalán nem aranyos és szexi, hanem ijesztő a szó minden értelmében. Aztán meg hagyja egy alig pár napja ismert fiúnak, hogy az éjszaka közepén bemásszon az ablakon a szobájába, és mindezt olyan természetesnek fogják fel, mintha örök puszipajtások lennének. Lányok, ha egy fiú éjszaka engedély nélkül bemászik a szobátokba a szüleitek tudta nélkül, az nem szexi és aranyos. Nem! Az ijesztő és meneküljetek amilyen gyorsan csak tudtok.
A könyvben használt komoly téma a nemi erőszak és a családon belüli erőszak. Sky-t 5 éves korában az apja többször megerőszakolta, és a lány a trauma miatt mindezt elfelejtette. Elrejtette magában mélyen a tudata alatt, mert akkor még nem tudta azt feldolgozni és megmagyarázni magának. Ezt lehet megint csak én látom másként, meg értem én, hogy 5 évesen nem érti még, hogy ez milyen rossz dolog volt, és hogy mit is jelent pontosan, de ha velem ilyet tett volna az apám, biztos nem felejtettem volna el. Vagy ha bárki ilyet tett volna velem. Nem tudom felfogni, hogy lehet elfelejteni egy ilyen traumatikus dolgot, akármennyire fiatal is az ember. Szerintem ilyen nem létezik, én ezt nem tudom elhinni. Egy 5 éves kislány már komoly tudattal rendelkezik, megmaradnak az emlékei. Mellesleg, hogy lehetett az, hogy Sky apját nem ítélték már el korábban a húga megerőszakolásáért is. A férfi húga feljelentette őt, nem ítélték el, mert rendőr. Paff, hát ez nagyon komoly tárgyalás lehetett. Én pont azért ítélném el jobban, mert rendőr, és ennek ellenére tesz ilyen dolgokat. Számomra ez is egy teljesen hihetetlen magyarázat.
És a végére hagytam a "kedvencemet", mert ezen húztam fel magam a legjobban a többi marhaság mellett. Itt telt be véglegesen a pohár. Sky és Holder elmennek a végén lány apjához, hogy szembesítsék azzal, amit tett, és ugyebár az lesz a vége, hogy a férfi meghal. Eztán visszamennek a szállodába és alig telik el egy óra, elkezdenek szeretkezni. Igen, jól olvastátok. Meghal előttük egy ember (aki mondjuk teljesen megérdemelte, de ez most nem tartozik ide), aztán pedig elkezdenek hemperegni, és az egész úgy van beállítva, hogy egy milyen romantikus, milyen hatalmas és jelentőségteljes pillanat a kapcsolatukban. Pislogtam nagyokat, mikor ehhez a részhez értem, és itt ásta el magát nálam a könyv. Annyira "reális", nem? Meghal valaki előtted, utána egy órával pedig, mintha mi sem történt volna elkezdesz szeretkezni.
Ez a könyv ott van a legrosszabbak között, amit idáig olvastam. Teljes hihetetlenséggel állok a tény előtt, hogy ilyen nagy sikert aratott és hogy ennyien szeretik, mikor olyan nagy hibái vannak, hogy azt még a vakoknak is látniuk kellene. Nagyot akart szólni és a komoly téma bevonásával akarta megnyerni az olvasók rokonszenvét, de azt annyira hihetetlen és irreális módon tálalta, hogy bennem csakis ellenérzéseket váltott ki. Senkinek se ajánlom, de tudom, hogy sokaknak tetszeni fog, habár ennek akkor se értem az okát. Eredetileg három pontot akartam adni rá, de miközben írtam ezt a bejegyzést ismét felidegesítettem magam a rengeteg hibán, így levittem kettőre. És ezt is csak jóindulattal. (Az egyetlen pozitívum a könyvvel kapcsolatban a borító. Az viszont nagyon tetszik.)
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/colleen-hoover-hopeless-remenytelen
Értékelés: 5/2
Régóta kíváncsi vagyok erre a könyvre, de azt hiszem inkább passzolom még egy jó darabig. Nagyon tetszett az értékelésed; ahogy olvastam, a felsorolt hibák miatt én is felhúztam magam.
VálaszTörlésNem tudom ezeken a dolgokon miért csak én akadtam ki ennyire. Senki más még csak meg sem említette a kritikáiban. De én teljesen felhúztam magam rajta. Most vagy ők olvastak más könyvet vagy én....
TörlésAz apa öngyilkos lett, nem Holder ölte meg.
VálaszTörlésEnnyire kötött le látod a sztori, még ez se maradt meg bennem. :)
TörlésNa de komolyra fordítva a szót, átírtam a véleményt a jelzésed miatt. Amúgy meg végülis tök mindegy, hisz ugyanolyan "reálisan" viselkedtek, mintha a másik eset történt volna meg. (Vagyis nem reálisan.)
Szia!
VálaszTörlésNos, én nem olvastam a könyvet, nem is akartam és ezek után már biztos nem is fogom. Az "öt évesen megerőszakoltak" részhez jöttem okoskodni (előre is bocsi érte).
Az emberi agynak van egy olyan különlegessége, hogy próbál minket megvédeni a fizikai és lelki fájdalmaktól egyaránt. Egy gyerekkori trauma súlyos gondokat tud okozni a későbbiekben, főleg a felnőtt korban. Mikor olyat látunk (vagy ebben az esetben érzünk, tapasztalunk), amit egyszerűen képtelenek vagyunk feldolgozni, az agy úgy próbál meg védekezni, hogy ezt a bizonyos emléket elzárja jó mélyre a tudatunkba és meg nem történtté teszi azt. (Hasonló példa: Srác húgát kicsiként brutál meggyilkolta a "legjobb" barátja, amitől ugyebár sokkot kapott, később pedig semmire sem emlékezett a történtekből, köztük erre a barátra sem. Következmény: Azóta minden lánnyal segítőkészen viselkedett, nem olyan nyomulós, hanem úriember módon.)
Mindezzel csak arra akarok utalni, hogy a főszereplő viselkedése teljesen logikus, ha távol tartotta magát a fiúktól, s félt mindenféle közeli kapcsolattól. Úgy érzem nem ez történt, igaz?
Szia!
TörlésAzóta már többen is felvilágosítottak, hogy igenis lehetséges ez az elfelejtős dolog, de számomra akkor is annyira hiteltelen az egész, épp ezért nem tudtam komolyan venni a könyvbeli nagy drámát.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a valóságban ilyen történhet, mármint, hogy valaki egyszerűen elfelejt egy ilyen szörnyűséget. Lehet, hogy hiba, de magamból indulok ki, és én biztos nem tudnék ilyesmit elfelejteni.