Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.
Gondoltam épp itt az ideje a kezembe vennem a folytatást, mert már csaknem egy év telt el az első rész olvasása óta. Persze mindennek meg van az oka, így legfőképp azért nem sietettem a második résszel, mert az első annyira nem fogott meg magának. Ne értsetek félre, jó volt az első könyv, elment egynek, habár magával az alap koncepcióval nem tudtam egyet érteni, mégsem mondanám azt rá, hogy rossz volt. Szerintem azon kevesek közé tartozok, akik nem lettek rajongók, akiket nem szippantott be annyira Tris világa, mint kellett volna. Így egy időre feledésbe merült a második rész, és bevallom őszintén csak most az elsőből készült film megnézése után jutott eszembe. Így végre sorra került.
A történet ott folyatódik, ahol A beavatott végén abbamaradt. Miután Tris és Tobias sikeresen véget vetettek Jeanine szimulációjának, mely az Önfeláldozó csoport ellen irányult, mindannyian a rendszer árulóivá váltak, így menekülniük kell. Tris, Négyes, Marcus, Peter és Caleb a Barátságosaknál keresnek egy időre menedéket, de ott sem maradhatnak sokáig. Egy izgalmas kaland veszi kezdetét, még jobban kibontakozik a forradalom és az ellenállás. Tris és a többiek útja a Barátságosak táborától kezdve, az Őszinték központján át visszavezet a Bátrak otthonába. Miközben a csoport nélküliek sem húzzák meg magukat tovább. Részesei lesznek a kialakuló lázadásnak, és a helyzet igencsak kaotikussá válik, miközben kiderül, hogy Marcus valami olyasmi információ birtokában van, ami alapjaiban véve megváltoztathatja az emberek hozzáállását a dolgokhoz.
Próbáltam egy rövid és átfogó képet lefesteni a második könyv történetéről, de ez csak a nagyon rövid váz, hiszen ebben a könyvben annyi minden történik, hogy én is csak kapkodtam a fejem. Természetesen mindez csakis pozitívum, hiszen egy cseppet sem untam magam olvasás közben, és nem csak én nem, hanem a szereplőink se. Tris és Négyes folyamatosan úton vannak, mennek ide-oda, teszik a dolgukat, ami kell a túléléshez, vannak itt harcok és összetűzések egymás hegyén-hátán. Adrenalin az van bőven, így ezen a téren már most felülmúlta a könyv az előzőt. Nagyon élveztem a történetet, nem lehet panaszom. Titkok derültek ki, árulók lepleződtek le, emberek haltak meg, akikre semmiképp se számítottam, és közben az izgalmas történet mellett a karakterek tovább fejlődtek.
Tris most nőtt a szívemhez. Habár az első könyvben is érdekes volt olvasni, ahogy egy csendes, visszafogott és gyenge lányból egy erős Bátorrá válik, és szépen volt leírva az egész folyamat, méghozzá reálisan (ami nagyon fontos!), nekem a mostani karakterfejlődése ha lehet még jobban tetszett. Roth tökéletesen át tudta adni, min megy át Tris. Gyászolja a szüleit, akiket elvesztett, bűntudata van Will halála miatt, akit ugyebár csak önvédelemből ölt meg, de mégse tud rajta továbblépni, és ezzel párhuzamosan jelentősen kiveszi a részét a lázadók akcióiból. Már nem az a gyenge lány, aki volt, és néha a megnyilvánulásai kicsit hisztisek voltak, mégis érezni lehetett mennyire szenved magában, miközben kívülről erősnek akarja mutatni magát. Ráadásul most Tris és Négyes kapcsolata se alakult olyan simán, hiszen sok dologban összevesztek, és voltak dolgok, amiket teljesen máshogy láttak, így néha zavar volt a paradicsomban. Ennek örültem, hisz a háború közepén mégsem lenne annyira reális, ha folyton szerelmesen ömlengenének egymásnak.
Sok titok és rejtély kiderül ebben a könyvben, és azokat a csoportokat, akik korábban nem kaptak nagyobb szerepet, most lehet jobban megismerni. Gondolok itt mondjuk a Barátságosakra, az Őszintékre, vagy épp a Műveltekre. Mellettük a csoport nélküliek is előtérbe kerülnek, akiknek igen határozott elképzelésük van, hogy mit akarnak elérni. (Némi hátsószándékkal, de erre számítani lehetett.) Céljuk, a csoportrendszer megszüntetése, amit kitűnő (és talán kissé alattomos) tervüknek köszönhetően a végére sikerül elérniük. Négyes anyjának felbukkanását már nem tudta bevenni a gyomrom, de valahogy mégis számíthattam volna rá. (Figyeljétek meg, ha egy könyvben az van, hogy a főszereplő szülei meghaltak évekkel ezelőtt valamilyen rejtélyes módon, akkor a végére mindig kiderül, hogy valójában mégis élnek.)
Nem akarok hazudni, ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az előző, sokkal összeszedettebbnek, logikusabbnak, izgalmasabbnak és mozgalmasabbnak éreztem. Trist megkedveltem, Négyes még mindig teljesen semleges, én valahogy nem szerelmesedtem bele, Calebet pedig most utáltam meg véglegesen. (Remélem meghal valamikor, mert egy rohadt nagy áruló, az az igazság.) Marcus még mindig ellenszenves, és néha képen töröltem volna, Jeanine miatt meg egy percig sem hullajtok könnyeket. A könyv végén kiderülő nagy titok pedig érdekes fejleményeket tartogat a harmadik részre. Kíváncsi vagyok a trilógia befejezésére, így szerintem most nem fogok ismét egy évet várni, hogy olvassam a folytatást. (De azért ne legyenek illúzióink: ezt a csoportrendszert még mindig kifejezetten baromságnak gondolom, így jobb is, hogy végre megszűnt.:)
Tovább információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/veronica-roth-a-lazado
Értékelés: 5/5 (Ez most abszolút megérdemli az 5 pontot!)
A történet ott folyatódik, ahol A beavatott végén abbamaradt. Miután Tris és Tobias sikeresen véget vetettek Jeanine szimulációjának, mely az Önfeláldozó csoport ellen irányult, mindannyian a rendszer árulóivá váltak, így menekülniük kell. Tris, Négyes, Marcus, Peter és Caleb a Barátságosaknál keresnek egy időre menedéket, de ott sem maradhatnak sokáig. Egy izgalmas kaland veszi kezdetét, még jobban kibontakozik a forradalom és az ellenállás. Tris és a többiek útja a Barátságosak táborától kezdve, az Őszinték központján át visszavezet a Bátrak otthonába. Miközben a csoport nélküliek sem húzzák meg magukat tovább. Részesei lesznek a kialakuló lázadásnak, és a helyzet igencsak kaotikussá válik, miközben kiderül, hogy Marcus valami olyasmi információ birtokában van, ami alapjaiban véve megváltoztathatja az emberek hozzáállását a dolgokhoz.
Próbáltam egy rövid és átfogó képet lefesteni a második könyv történetéről, de ez csak a nagyon rövid váz, hiszen ebben a könyvben annyi minden történik, hogy én is csak kapkodtam a fejem. Természetesen mindez csakis pozitívum, hiszen egy cseppet sem untam magam olvasás közben, és nem csak én nem, hanem a szereplőink se. Tris és Négyes folyamatosan úton vannak, mennek ide-oda, teszik a dolgukat, ami kell a túléléshez, vannak itt harcok és összetűzések egymás hegyén-hátán. Adrenalin az van bőven, így ezen a téren már most felülmúlta a könyv az előzőt. Nagyon élveztem a történetet, nem lehet panaszom. Titkok derültek ki, árulók lepleződtek le, emberek haltak meg, akikre semmiképp se számítottam, és közben az izgalmas történet mellett a karakterek tovább fejlődtek.
Tris és Négyes
Tris most nőtt a szívemhez. Habár az első könyvben is érdekes volt olvasni, ahogy egy csendes, visszafogott és gyenge lányból egy erős Bátorrá válik, és szépen volt leírva az egész folyamat, méghozzá reálisan (ami nagyon fontos!), nekem a mostani karakterfejlődése ha lehet még jobban tetszett. Roth tökéletesen át tudta adni, min megy át Tris. Gyászolja a szüleit, akiket elvesztett, bűntudata van Will halála miatt, akit ugyebár csak önvédelemből ölt meg, de mégse tud rajta továbblépni, és ezzel párhuzamosan jelentősen kiveszi a részét a lázadók akcióiból. Már nem az a gyenge lány, aki volt, és néha a megnyilvánulásai kicsit hisztisek voltak, mégis érezni lehetett mennyire szenved magában, miközben kívülről erősnek akarja mutatni magát. Ráadásul most Tris és Négyes kapcsolata se alakult olyan simán, hiszen sok dologban összevesztek, és voltak dolgok, amiket teljesen máshogy láttak, így néha zavar volt a paradicsomban. Ennek örültem, hisz a háború közepén mégsem lenne annyira reális, ha folyton szerelmesen ömlengenének egymásnak.
Sok titok és rejtély kiderül ebben a könyvben, és azokat a csoportokat, akik korábban nem kaptak nagyobb szerepet, most lehet jobban megismerni. Gondolok itt mondjuk a Barátságosakra, az Őszintékre, vagy épp a Műveltekre. Mellettük a csoport nélküliek is előtérbe kerülnek, akiknek igen határozott elképzelésük van, hogy mit akarnak elérni. (Némi hátsószándékkal, de erre számítani lehetett.) Céljuk, a csoportrendszer megszüntetése, amit kitűnő (és talán kissé alattomos) tervüknek köszönhetően a végére sikerül elérniük. Négyes anyjának felbukkanását már nem tudta bevenni a gyomrom, de valahogy mégis számíthattam volna rá. (Figyeljétek meg, ha egy könyvben az van, hogy a főszereplő szülei meghaltak évekkel ezelőtt valamilyen rejtélyes módon, akkor a végére mindig kiderül, hogy valójában mégis élnek.)
Nem akarok hazudni, ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az előző, sokkal összeszedettebbnek, logikusabbnak, izgalmasabbnak és mozgalmasabbnak éreztem. Trist megkedveltem, Négyes még mindig teljesen semleges, én valahogy nem szerelmesedtem bele, Calebet pedig most utáltam meg véglegesen. (Remélem meghal valamikor, mert egy rohadt nagy áruló, az az igazság.) Marcus még mindig ellenszenves, és néha képen töröltem volna, Jeanine miatt meg egy percig sem hullajtok könnyeket. A könyv végén kiderülő nagy titok pedig érdekes fejleményeket tartogat a harmadik részre. Kíváncsi vagyok a trilógia befejezésére, így szerintem most nem fogok ismét egy évet várni, hogy olvassam a folytatást. (De azért ne legyenek illúzióink: ezt a csoportrendszert még mindig kifejezetten baromságnak gondolom, így jobb is, hogy végre megszűnt.:)
Tovább információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/veronica-roth-a-lazado
Értékelés: 5/5 (Ez most abszolút megérdemli az 5 pontot!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése