Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme. Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…
Ez a könyv az egyik, amit direkt csakis azért olvastam el, mert idén megfogadtam magamnak, hogy több magyar szerzőnek fogok esélyt adni és legyőzöm az előítéleteimet. Úgy kezdtem hozzá, hogy gyakorlatilag fogalmam sem volt, hogy mi lesz benne, még a fülszöveget sem olvastam el, csak annyit tudtam, hogy fantasy és angyalos könyv, tehát megér egy próbát. Nem olvastam véleményeket a könyvről, hogy ne tudjon senki se befolyásolni. Azzal kezdeném, hogy mikor befejeztem a könyvet, akkor egyből az jutott az eszembe, hogy az írónő nagyon tehetséges, és tud valamit. Faltam a sorokat, kíváncsi voltam mi történik a következő oldalon és igen hamar kivégeztem a könyvet. Az első gondolatom az volt, hogy ez szinte tökéletes. De aztán hagytam magamnak egy kis időt, hogy jobban átgondoljam, és rájöttem... az Elveszett lelkek mégsem tökéletes. Persze azért még mindig egy remek darab a műfajon belül.
A történet a jó angyalok és bukott sötét társaik közötti ellentétek világába vezet. A Földön dúl a háború a felek között és mindenki a saját céljaiért harcol. A jó angyalok azért érkeztek a Földre, hogy felszabadítsák azt a sok kárhozott és elveszett lelket, amik nem olyan régen tűntek el rejtélyes módon, míg a bukott angyalok egy sötét varázslóval szövetkezve az elveszett lelkekkel akarják a hadseregük számát növelni. Élőhalott katonákat és alattvalókat teremtenek maguknak, és az emberek lelkét pedig a varászló kapja meg, akinek szintén sötét és önző tervei vannak. Sophiel a jó angyalok egyike, harcosként érkezik a Földre, de a bukott angyalok elleni csatában megsérül. Az egyik bukott angyal vezér, Elijah majdnem halálra korbácsolja, de valamiért mégsem képes megölni a lányt. Más oldalon állnak, de mégis kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük. Sophiel a bukott angyalok fogságába kerül, mégis elhatározza, hogy bevégzi a feladatot, amiért a Földre érkezett... megkeresi és felszabadítja az eltűnt lelkeket.
Korábban említettem, hogy nem tökéletes a könyv, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne tetszett volna. Kellemes olvasmány a műfajon belül és külön örülök annak, hogy angyalokról szól a történet, mert róluk nem olyan sokat olvastam idáig. Nem vagyok nagyon képben az angyal mitológiával, persze tudom, hogy vannak jók és bukottak, ismerem a "híresebb" angyalokat és a mitológiai alakokat, de annyira nem vagyok otthon a témában, hogy bármibe bele tudjak kötni. Így nekem semmi gondom nem volt a mitológiával. Tetszett a világ felépítése, ez a néhol mesés, néhol pedig sötét borzongós hangulat, ami végigvezet a könyvön. Igazán részletes és kifejező képet kaphattunk a világról, a helyekről ahol Sophiel és a többiek jártak, és mind olyan szépen volt lefestve, hogy szinte megelevenedtek előttem a képek.
A történet főszereplője és narrátora ugyebár Sophiel, E/1. személyben meséli el nekünk a történetet, miközben néhol be van szúrva egy-két más szemszögből íródott jelenet is. Bevallom, hogy ennek nem sok értelmét láttam. Szerintem sokkal jobb és egységesebb lett volna az összkép, ha csak Sophiel marad mesélőnek, nem nagyon láttam az értelmét annak a kevés Elijah, és annak ha jól emlékszem csak egy a varázsló szemszögéből íródott résznek, ami így megszakította a folyamatos történetvezetést. Egyik se adott hozzá sokat az összképhez, és véleményem szerint ezeket nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Ráadásul sokkal rejtélyesebb lett volna az egész, ha nem tudjuk, hogy Elijah mit gondol Sophielről. De ezt lehet csak én látom így.
A történet eleje kicsit mesésebb és színesebb a tündérek miatt, aztán pedig egyre sötétebbé és kegyetlenebbé válik. Hangulatosak a leírások, pörögnek az események, Sophiel nagy utat jár be, sok minden történik vele, így igazán nem panaszkodhatunk arra, hogy unalmas a könyv. Mert egyáltalán nem az. Igazából nekem két nagy bajom volt ezzel a könyvvel. Egyrészt nem bírom az instant szerelmeket, amik gyakorlatilag egy pillantásra alakulnak ki, és itt sajnos ez történt. Emellett nyűglődtek a szerelmesek, mert persze volt köztük félreértés ezerrel, miközben magukban mindketten ácsingóztak a másikért. De hogy tulajdonképpen miért is szeretik egymást, az nem derül ki. Elijah folyton csak Sophiel szépségét szajkózza, mást meg se lát a lányban. Sophiel is elsőnek csak Elijah szépsége miatt olvadozik, de aztán Elijah sok mindent tesz érte, megvédi több alkalommal is, így valamilyen szinten érthető, hogy Sophiel megszerette őt a kezdeti előítéletei ellenére.
A másik amivel nem vagyok kibékülve az Sophiel karaktere. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a lányt, néha olyan volt, mint egy kemény harcos, elszánt, okos és rafinált, hiszen ő egy harcos angyal és harcolni küldték a Földre. Vagyis elvileg ilyennek kellene lennie. De sokszor ellentmondott ennek a viselkedése. Néha annyira ostobán viselkedett, hogy csak fogtam a fejem. Például az elején, mikor találkozik a kis tündérekkel, akkor rácsodálkozik, hogy miként létezhetnek tündérek, mert hogy ő még erről nem hallott. Kérem szépen, ha angyalok léteznek, és gondolom több száz éves angyal jó maga is, akkor hogyhogy nem tudja, hogy léteznek tündérek? Kissé logikátlan volt a dolog. Emellett voltak még ehhez fogható kis apróságok, de azokat most nem kezdeném el sorolni. Ha nem veszem figyelembe ezt a két dolgot, akkor ez egy remek könyv lenne, de persze még így is az, hisz lehet, hogy a folytatásban ezek a dolgok letisztázódnak, és akkor nem szólok egy szót sem. Élveztem a könyvet, nekem tetszett, és mindenképp olvasni fogom a folytatást. Ha jól tudom már az ötödik könyv jelenik meg hamarosan, így lesz itt még bőven kaland Sophiel és Elijah életében.
Ui: A borító csodaszép, én valahogy mégsem így képzeltem el Sophielt. Nekem nem ilyen hideg, fehér szépségként élt a fejemben, hanem inkább aranyos ragyogással. Arany szőke hajjal.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/a-o-esther-elveszett-lelkek
Értékelés: 5/4
A történet a jó angyalok és bukott sötét társaik közötti ellentétek világába vezet. A Földön dúl a háború a felek között és mindenki a saját céljaiért harcol. A jó angyalok azért érkeztek a Földre, hogy felszabadítsák azt a sok kárhozott és elveszett lelket, amik nem olyan régen tűntek el rejtélyes módon, míg a bukott angyalok egy sötét varázslóval szövetkezve az elveszett lelkekkel akarják a hadseregük számát növelni. Élőhalott katonákat és alattvalókat teremtenek maguknak, és az emberek lelkét pedig a varászló kapja meg, akinek szintén sötét és önző tervei vannak. Sophiel a jó angyalok egyike, harcosként érkezik a Földre, de a bukott angyalok elleni csatában megsérül. Az egyik bukott angyal vezér, Elijah majdnem halálra korbácsolja, de valamiért mégsem képes megölni a lányt. Más oldalon állnak, de mégis kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük. Sophiel a bukott angyalok fogságába kerül, mégis elhatározza, hogy bevégzi a feladatot, amiért a Földre érkezett... megkeresi és felszabadítja az eltűnt lelkeket.
Korábban említettem, hogy nem tökéletes a könyv, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne tetszett volna. Kellemes olvasmány a műfajon belül és külön örülök annak, hogy angyalokról szól a történet, mert róluk nem olyan sokat olvastam idáig. Nem vagyok nagyon képben az angyal mitológiával, persze tudom, hogy vannak jók és bukottak, ismerem a "híresebb" angyalokat és a mitológiai alakokat, de annyira nem vagyok otthon a témában, hogy bármibe bele tudjak kötni. Így nekem semmi gondom nem volt a mitológiával. Tetszett a világ felépítése, ez a néhol mesés, néhol pedig sötét borzongós hangulat, ami végigvezet a könyvön. Igazán részletes és kifejező képet kaphattunk a világról, a helyekről ahol Sophiel és a többiek jártak, és mind olyan szépen volt lefestve, hogy szinte megelevenedtek előttem a képek.
Sophiel
A történet főszereplője és narrátora ugyebár Sophiel, E/1. személyben meséli el nekünk a történetet, miközben néhol be van szúrva egy-két más szemszögből íródott jelenet is. Bevallom, hogy ennek nem sok értelmét láttam. Szerintem sokkal jobb és egységesebb lett volna az összkép, ha csak Sophiel marad mesélőnek, nem nagyon láttam az értelmét annak a kevés Elijah, és annak ha jól emlékszem csak egy a varázsló szemszögéből íródott résznek, ami így megszakította a folyamatos történetvezetést. Egyik se adott hozzá sokat az összképhez, és véleményem szerint ezeket nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Ráadásul sokkal rejtélyesebb lett volna az egész, ha nem tudjuk, hogy Elijah mit gondol Sophielről. De ezt lehet csak én látom így.
A történet eleje kicsit mesésebb és színesebb a tündérek miatt, aztán pedig egyre sötétebbé és kegyetlenebbé válik. Hangulatosak a leírások, pörögnek az események, Sophiel nagy utat jár be, sok minden történik vele, így igazán nem panaszkodhatunk arra, hogy unalmas a könyv. Mert egyáltalán nem az. Igazából nekem két nagy bajom volt ezzel a könyvvel. Egyrészt nem bírom az instant szerelmeket, amik gyakorlatilag egy pillantásra alakulnak ki, és itt sajnos ez történt. Emellett nyűglődtek a szerelmesek, mert persze volt köztük félreértés ezerrel, miközben magukban mindketten ácsingóztak a másikért. De hogy tulajdonképpen miért is szeretik egymást, az nem derül ki. Elijah folyton csak Sophiel szépségét szajkózza, mást meg se lát a lányban. Sophiel is elsőnek csak Elijah szépsége miatt olvadozik, de aztán Elijah sok mindent tesz érte, megvédi több alkalommal is, így valamilyen szinten érthető, hogy Sophiel megszerette őt a kezdeti előítéletei ellenére.
A másik amivel nem vagyok kibékülve az Sophiel karaktere. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a lányt, néha olyan volt, mint egy kemény harcos, elszánt, okos és rafinált, hiszen ő egy harcos angyal és harcolni küldték a Földre. Vagyis elvileg ilyennek kellene lennie. De sokszor ellentmondott ennek a viselkedése. Néha annyira ostobán viselkedett, hogy csak fogtam a fejem. Például az elején, mikor találkozik a kis tündérekkel, akkor rácsodálkozik, hogy miként létezhetnek tündérek, mert hogy ő még erről nem hallott. Kérem szépen, ha angyalok léteznek, és gondolom több száz éves angyal jó maga is, akkor hogyhogy nem tudja, hogy léteznek tündérek? Kissé logikátlan volt a dolog. Emellett voltak még ehhez fogható kis apróságok, de azokat most nem kezdeném el sorolni. Ha nem veszem figyelembe ezt a két dolgot, akkor ez egy remek könyv lenne, de persze még így is az, hisz lehet, hogy a folytatásban ezek a dolgok letisztázódnak, és akkor nem szólok egy szót sem. Élveztem a könyvet, nekem tetszett, és mindenképp olvasni fogom a folytatást. Ha jól tudom már az ötödik könyv jelenik meg hamarosan, így lesz itt még bőven kaland Sophiel és Elijah életében.
Ui: A borító csodaszép, én valahogy mégsem így képzeltem el Sophielt. Nekem nem ilyen hideg, fehér szépségként élt a fejemben, hanem inkább aranyos ragyogással. Arany szőke hajjal.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/a-o-esther-elveszett-lelkek
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése