Üdvözlünk Sin Cityben! Ez a város hívja és vonzza a makacs, kellemetlen alakokat, a korrupt jellemeket és az összetört szívűeket. Viharedzett lelkeknek való, kemény, sötét hely. Van, akinek ez a város az otthona: tisztességtelen zsaruk, prostik, mindenre elszánt önkéntes polgárőrök. Van, aki bosszúra szomjazik. Mások megváltásért sóvárognak. És aztán vannak olyanok is, akik mindkettőben reménykednek egy kicsit. Alig hihető, nehezen kezelhető hősök univerzuma, akik nem adják fel. Az utolsó percig megpróbálnak helyesen cselekedni egy városban, amely nem törődik velük. Az ő életükből, a város szívének legsötétebb zugaiban játszódó három sokkoló, feszültséggel teli, izzó történetből épül fel a kult-hagyománnyá vált eredeti képregényt alkotó Frank Miller, Robert Rodriguez és a vendégrendezőként feltűnő Quentin Tarantino elsöprő erejű játékfilmje. (Forrás: port.hu)
Évekkel ezelőtt én már egyszer megpróbálkoztam ezzel a filmmel, de akkor ott lett elegem belőle, mikor Elijah Wood azzal a pszichopata és félelmetes képével a kamerába meredt. Akkor annyira megijedtem a filmtől (és persze Elijah Woodtól, hogy azóta A Gyűrűk Urában máshogy nézek rá, és többé nem tudok aranyos kis hobbitként gondolni rá), hogy hanyagoltam, és elkönyveltem, hogy ez nem nekem való. Pedig nem horrorfilmről beszélünk, most, hogy érettebb fejjel újranéztem, egyáltalán nem találtam ijesztőnek. Inkább csak undorítónak azt a sok gyilkolást/darabolást és miegymást. Nem olyan régen tehát újranéztem a filmet, már nem is tudom, hogy jutott eszembe annyi év után, és nagy meglepetésemre tetszett. Sőt... rögtön a kedvencem lett. Úgy tűnik ez a film valóban csak 18 év felettieknek ajánlott és erősebb idegzetűeknek. Meg persze kell hozzá egy bizonyos hangulat és személyiség is.
Frank Miller képregénysorozatából készült a film. A képregények is felnőtteknek szólnak, és amikor képregényeket mondok senki se gondoljon Batmanra és társaira. Ezek a képregények neo-noir stílusban készültek, fekete-fehérben, és igen erőteljesen megmutatkozik a történetben az erőszak, gyilkolás, erotika, tehát minden durva dolog. A képregénysorozat több különböző történetből áll össze, mindegyik történetnek más és más a főszereplője, persze vannak karakterek, akik több sztoriban is felbukkannak, a lényeg viszont ugyanaz. Mindannyian Sin City-ben élnek, ebben a sötét, korrupt és veszélyes alakokkal teli városban. A film talán az egyik legtökéletesebb képregény adaptáció, amit idáig láttam. Mintha csak a képregény lapjai elevenednének meg a vásznon. Ugyanolyan fekete-fehér a film, mint maga a képregény, szinte szóról-szóra átvett párbeszédeket hallgathatunk és meghagyták a karakterek belső monológjait, ami viszi tovább az eseményt. Különlegességét jelenti, hogy tulajdonképpen nem teljesen fekete-fehér a film, hanem egyes színek kitűnnek a vásznon közül, legtöbb esetben ez maga a vér színe, a vörös/piros, vagy épp az adott történetre legfőképp jellemző szín. (Pl. A sárga rohadék című történetben a sárga ember színe.)
A film tehát három történetet mesél el, három különböző főszereplővel, és ezt a három történetet csupán egy hely köti össze, a Cady's nevű bár, ahol mindhárom főszereplő megfordul legalább egyszer. Rengeteg neves színész tűnik fel a szerepekben, igazi sztárparádé vonul fel, és mindenki tökéletesen hozza a saját karakterét. A történet remek, a színészi játék pompás, a zenei aláfestés pontosan illeszkedik ehhez a film noir jellegű világhoz. És a karakterek... na azok, a legjobbak. Mivel három történet van, így mindháromról szeretnék röviden írni egy kicsit. A három történetet pedig az első és az utolsó jelenet foglalja keretbe, ahol egy bérgyilkos két nőt öl meg. (Mondjuk erről a bérgyilkosról nem sokat tudunk meg, de nem is ő a lényeg, hanem a három történet).
A nehéz búcsú című történet az első, amit láthatunk a filmben. Főszereplője Marv, egy magas, óriás, kemény férfi, aki valamilyen elmebetegségben szenved és többször volt már sitten. Egy rejtélyes szép nő, Goldie egyik este odaadja magát neki és a férfi segítségét kéri, mert veszélyben forog az élete. Másnapra megölik Goldie-t és Marv megfogadja, hogy megkeresi és bosszút áll a gyilkoson.
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem Marv lett a kedvencem, hihetetlen nagy karakter és olyan dumákat lenyom magában és a többiekkel, hogy azon nagyokat pislogtam. (Nevettem is volna, ha nem lenne olyan brutális az egész, amit csinál és ami vele történik.) Mickey Rourke nagyon bizonyított ezzel a szereppel, és örökre megjegyeztem a nevét. Más filmben nem nagyon hallottam eddig róla.
A második történet címe A nagy mészárlás. SZÓ SZERINT! A főszereplő Dwight, aki újdonsült barátnőjét megvédvén véletlenül megölet egy köztiszteletben álló zsarut az Óvárosi prostituált negyed területén. Így veszélybe kerül a prostik és a rendőrök közötti megállapodás és kitör a háború.
Mindhárom történet remek és össze sem lehet hasonlítani őket, de ha sorrendben kellene raknom, akkor bizony Dwight története lenne a legutolsó. Nem rossz ez sem, de a másik kettő sokkal erősebb és érdekesebb, legalábbis számomra. Aki ebben a történetben nagyon tetszett nekem, az Alexis Bledel. Őt eddig még csak a Szívek szállodája című sorozatban láttam, ahol egy kedves és aranyos fiatal lányt alakított, itt meg egy áruló szajhát, amit nehéz volt megszoknom, mert az elején nagyon nem tudtam vele ezt az egészet azonosítani.
A harmadik történet pedig A sárga rohadék. Vagyis tulajdonképpen ezzel kezdődik a film a bevezetőt követően, de aztán elvágják a kislány megmentése után, és a java csak a film utolsó harmadában folytatódik. A főszereplő Hartigan, egy a nyugdíj küszöbén álló zsaru, aki megmenti a 11 éves Nancy Callahant egy szadista gyilkostól. Persze a gyilkos a nagy hatalmú szenátor egyetlen fiacskája, így Hartiganra verik a balhét, aki 8 évre börtönbe zárják. Mikor Nancy ismét veszélybe kerül, akkor szabadulása után Hartigan megkeresi őt, hogy ismét megvédje, nem is sejtve azt, hogy éppen ő maga lesz, aki nagy bajba keveri a lányt.
Bruce Willis remek színész, és ezt a szerepet mintha neki írták volna meg. A sárga dög undorító, már nem csak belülről, hanem kívülről is. Az ilyen pszichopata gyilkosokat minden lelkiismeret furdalás nélkül ültetném a villamosszékbe. Jessica Alba szerintem a leggyengébb a filmben, bár nem mintha nagy szerepe lenne, hiszen csak meg kell menteni, és szinte végig riszálnia magát a színpadon. Amit a férfiak lehet nyálcsorgatva bámulnak, sőt szerintem ez a kedvenc részük az egész filmben, de mivel én nem vagyok férfi így csak közönnyel méregettem őt és a karakterét.
El nem tudom mondani, mennyire tetszett a film, és már többször újranéztem. Egyszerűen megunhatatlan. Így nem árulok el nagy titkot, hogy az idén ősszel érkező második része a Sin City: A dame to kill for (Ölni tudnál érte) hihetetlenül várós nálam. Alig várom az első előzetest. :)
Értékelés: 10/10
Előzetes:
Frank Miller képregénysorozatából készült a film. A képregények is felnőtteknek szólnak, és amikor képregényeket mondok senki se gondoljon Batmanra és társaira. Ezek a képregények neo-noir stílusban készültek, fekete-fehérben, és igen erőteljesen megmutatkozik a történetben az erőszak, gyilkolás, erotika, tehát minden durva dolog. A képregénysorozat több különböző történetből áll össze, mindegyik történetnek más és más a főszereplője, persze vannak karakterek, akik több sztoriban is felbukkannak, a lényeg viszont ugyanaz. Mindannyian Sin City-ben élnek, ebben a sötét, korrupt és veszélyes alakokkal teli városban. A film talán az egyik legtökéletesebb képregény adaptáció, amit idáig láttam. Mintha csak a képregény lapjai elevenednének meg a vásznon. Ugyanolyan fekete-fehér a film, mint maga a képregény, szinte szóról-szóra átvett párbeszédeket hallgathatunk és meghagyták a karakterek belső monológjait, ami viszi tovább az eseményt. Különlegességét jelenti, hogy tulajdonképpen nem teljesen fekete-fehér a film, hanem egyes színek kitűnnek a vásznon közül, legtöbb esetben ez maga a vér színe, a vörös/piros, vagy épp az adott történetre legfőképp jellemző szín. (Pl. A sárga rohadék című történetben a sárga ember színe.)
A film tehát három történetet mesél el, három különböző főszereplővel, és ezt a három történetet csupán egy hely köti össze, a Cady's nevű bár, ahol mindhárom főszereplő megfordul legalább egyszer. Rengeteg neves színész tűnik fel a szerepekben, igazi sztárparádé vonul fel, és mindenki tökéletesen hozza a saját karakterét. A történet remek, a színészi játék pompás, a zenei aláfestés pontosan illeszkedik ehhez a film noir jellegű világhoz. És a karakterek... na azok, a legjobbak. Mivel három történet van, így mindháromról szeretnék röviden írni egy kicsit. A három történetet pedig az első és az utolsó jelenet foglalja keretbe, ahol egy bérgyilkos két nőt öl meg. (Mondjuk erről a bérgyilkosról nem sokat tudunk meg, de nem is ő a lényeg, hanem a három történet).
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem Marv lett a kedvencem, hihetetlen nagy karakter és olyan dumákat lenyom magában és a többiekkel, hogy azon nagyokat pislogtam. (Nevettem is volna, ha nem lenne olyan brutális az egész, amit csinál és ami vele történik.) Mickey Rourke nagyon bizonyított ezzel a szereppel, és örökre megjegyeztem a nevét. Más filmben nem nagyon hallottam eddig róla.
Mindhárom történet remek és össze sem lehet hasonlítani őket, de ha sorrendben kellene raknom, akkor bizony Dwight története lenne a legutolsó. Nem rossz ez sem, de a másik kettő sokkal erősebb és érdekesebb, legalábbis számomra. Aki ebben a történetben nagyon tetszett nekem, az Alexis Bledel. Őt eddig még csak a Szívek szállodája című sorozatban láttam, ahol egy kedves és aranyos fiatal lányt alakított, itt meg egy áruló szajhát, amit nehéz volt megszoknom, mert az elején nagyon nem tudtam vele ezt az egészet azonosítani.
Bruce Willis remek színész, és ezt a szerepet mintha neki írták volna meg. A sárga dög undorító, már nem csak belülről, hanem kívülről is. Az ilyen pszichopata gyilkosokat minden lelkiismeret furdalás nélkül ültetném a villamosszékbe. Jessica Alba szerintem a leggyengébb a filmben, bár nem mintha nagy szerepe lenne, hiszen csak meg kell menteni, és szinte végig riszálnia magát a színpadon. Amit a férfiak lehet nyálcsorgatva bámulnak, sőt szerintem ez a kedvenc részük az egész filmben, de mivel én nem vagyok férfi így csak közönnyel méregettem őt és a karakterét.
El nem tudom mondani, mennyire tetszett a film, és már többször újranéztem. Egyszerűen megunhatatlan. Így nem árulok el nagy titkot, hogy az idén ősszel érkező második része a Sin City: A dame to kill for (Ölni tudnál érte) hihetetlenül várós nálam. Alig várom az első előzetest. :)
Értékelés: 10/10
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése