Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?
Mindig furán érzem magam, ha egy magyar szerző művéről kell véleményt írnom. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, elvégre a magyar alkotások is ugyanolyan könyvek, mint bármelyik más külföldi íróé, mégis azért van különbség. Hiszen itt megvan az esélye, hogy visszajut magához az íróhoz az olvasó véleménye, és ha őszinte akarok lenni, akkor hallottam már egy-két balhét, ami pont emiatt robbant ki. Nem sok magyar könyvet olvasok, aminek legfőbb oka, hogy keveset adnak ki engem érdeklő témában, de szerencsére az utóbbi években változni látszik a helyzet. Én pedig egyre nagyobb bizalommal fordulok kortárs magyar írók művei felé – így szemeltem ki On Sai első könyvét is. A választott álneve és a könyv címe egyaránt figyelemfelkeltő, egyáltalán nem szokványos és hétköznapi, talán ezért is szúrtam ki rögtön a kínálatból.
A történet egy elképzelt jövőben játszódik, ahol a bolygók közötti űrutazások mindennaposak. Genius Calderon felesége meghalt, és a férfi azóta egyszerűen képtelen magára találni. Többször öngyilkos próbált lenni, de nagy bánatára ez egyszer sem jött össze. Mivel a temetés is pénzbe kerül, így Calderonnak sürgősen munkát kell szereznie. Egy másodkapitányi állás helyett rögtön az egyik űrhajó kapitányának nevezik ki a tapasztalat és tudás hiánya ellenére, ami a férfit döbbenti meg a legjobban. Később kiderül, hogy semmi sem véletlen, hiszen a háttérben nemesi családok hatalmai játszmái alakítják az eseményeket, melynek központi figurája éppen maga Calderon lett.
Kifejezetten tetszett a könyv, pedig nem erre számítottam. Nem sok sci-fi könyvet olvasok, pedig nem áll távol tőlem a téma, mégis valamilyen szinten az űropera újdonság volt számomra. Ez egy szépen összerakott történet, melyben mindent megtaláltam, amire nekem egy jó könyvben szükségem van - izgalmas cselekmény, reális és kedvelhető karakterek, hatalmi játszmák és persze az elengedetlen humor. Mindezt egy modern és talán a távoli jövőben megvalósuló technikai újításokkal felvértezett űrkalandba helyezte az írónő, ami mindenképp újdonságot jelentett a számomra. A történet során Calderon kalandjait követhetjük nyomon, aki gyászolja a feleségét és próbálja tovább folytatni az életét valamint helytállni a hajón, ahova kapitánynak nevezték ki.
A főszereplőnk annyira ijesztően pontosan kidolgozott karakter, hogy nekem rögtön a kedvencem lett. Az elején még tűnt nem annyira szimpatikusnak, hiszen a folyamatos öngyilkossági kísérletei miatt csak egy gyáva, gyenge emberként tudtam rá gondolni. Meghalt a felesége és ez valóban tragikus dolog, de nem hiszem, hogy az öngyilkosság megoldás lenne a gondjaira. Az öngyilkosság semmire sem megoldás, és szerencsére erre Calderon maga is rájön. Calderon akkor volt igazán elemében, mikor a megszokott „Játékot” kezdte el az embereken, amivel ismét unszimpatikus lett. A körülötte lévők manipulálása, a dolgok és események saját kénye-kedve szerinti alakítása közben érezte újra jól magát. Persze később megnyílt, és kiderült, hogy valójában egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatta magát. Nem tökéletes, ez biztos, de mégis szerethetővé válik a történet végére. Tényleg igazi férfi, és azon kevés hímnemű főszereplő közé tartozik, akiről tényleg elhiszem, hogy valóban férfiak.
Szerencsére nemcsak Calderon kedvelhető a karakterek közül. Női főszereplőnk, Taina Tives ősi szamuráj családok leszármazottja, és Calderon űrhajójának egyik legígéretesebb újonc kadétja. Szembemenvén az ősi családi renddel, nem szeretné, ha nagyapja kiházasítaná egy ismeretlen férfihez, hanem önmaga akarja irányítani a sorsát. Erős és kitartó, aki saját maga szeretne boldogulni. Modern nő és önálló, mégsem veti meg a családja ősi hagyományait, tiszteli és követi őket, ennek ellenére a saját útját szeretné járni. Tainával kapcsolatban különösen tetszett a japán kultúra néhány szeletének bemutatása, és örültem, hogy közelebbi képet kaphattam a szokásaikról és hagyományaikról. A szerelmi szál nem kapott akkora szerepet a történetben, hogy túl soknak érezzem, és ezért még ez is igazán tetszett. Az egyetlen negatívum, amit említeni tudnék, hogy a könyv végét kissé összecsapottnak éreztem. Engem például érdekelt volna, hogy mi lesz Calderon és Taina kapcsolatának sorsa, de ezt talán nem is róhatom fel hibának, hiszen már elkészült a folytatás. Gondolom abban minden függőben maradt kérdésre választ fogok kapni.
Az űropera egyik izgalmas, egyszerű és könnyen olvasható darabja On Sai könyve, ami nem akar több lenni annál, mint ami. Így még annak is szívesen ajánlom, aki esetleg nincs annyira oda a keményebb sci-fi vonalért. Persze akad itt kaland bőven, izgalmas a történet, de mégis ott vannak mellette a remek karakterek, a humor és Calderon szépen felvezetett jellemfejlődése, és nekem ezek a dolgok tetszettek igazán a könyvben.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Az értékelés az ekultura.hu oldalon is olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése