Maggie Stiefvater: Az álomrablók (A Hollóciklus 2.)

Fülszöveg:
A varázslat és a romantika különös keveréke. Minden rajongó erre várt!

Most, hogy Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan, például, egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmok is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba. Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey is…

Ennél rövidebb fülszöveget még életemben nem láttam, de lépjünk is tovább, mert nem ez most a lényeg, csak gondoltam megjegyzem. :D Szóval, Maggie Stiefvater a Hollófiúk című könyvével seperc alatt a kedvenc íróim között találta magát vagyis ebből le lehet szűrni, hogy imádtam a Hollófiúkat. Így kérdés nem volt, hogy nekem mihamarabb kell a folytatás így amilyen hamar lehetett lecsaptam rá és máris olvasni kezdtem. Nem kellett csalódnom, mert Az álomrablók hozta az elvárt színvonalat és nem hittem volna, hogy lehetséges, de felül is múlta az első könyvet.

A történet ott folytatódik ahol abbamaradt. Adam magánakciója következtében életre keltek a Ley-vonalak, vagyis elvileg mostantól hőseinknek könnyen Glendower nyomára kellene bukkannia. A fiúk és Blue folytatják a nyomozást, még elszántabban, mint valaha, de várakozásaikkal ellentétben nem megy olyan könnyen a dolog. Egyrészt mert a fiúk között kialakult konfliktusok akadályozzák a közös munkát, másrészt mert váratlanul eltűnik Cabeswater, és harmadrészt mert ismét nem csak nekik fáj a foguk a kincsre, hanem valaki másnak is. Miközben tovább nyomoznak, mindenkinek saját problémáival szintén meg kell küzdenie, Adam még mindig az átélt traumákat próbálja feldolgozni, miközben lappangó sötét énje egyre inkább a felszínre tör, Gansey és Blue egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Ronant álmai kísértik és a rejtélyes Szürke pedig a Greywarent keresi megbízója parancsára.

A Hollófiúk esetében is írtam, hogy ebben a könyvben engem nem a történet fogott meg, hanem a karakterábrázolás. Az utóbbi viszi a hátán a könyvsorozatot, ez nem kétséges. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem izgalmas a történet, mert az, és külön tetszik benne, hogy olyan témáról szól, amit sehol máshol nem olvashattam ezelőtt. Gansey és a többiek tovább kutatnak Glendower után, bár mintha úgy érezném, hogy most egy kicsit megtorpantak volna a kutakodásban, mert ezer más gondjuk volt, így még mindig nem jutottak előrébb. Továbbá kiderül, hogy Ronan álmainak is fontos szerepe van a történetben, és szervesen hozzákapcsolódik minden máshoz, ami Henriettában történik és történni fog.

A Hollófiúk: Adam, Gansey, Noah és Ronan

Imádom a karaktereket, és ugyanúgy tartom a véleményem, hogy mindegyikük ijesztően pontosan kidolgozott, reális és azonnal megkedvelhető. Úgy tűnik Blue jóslata mégis csak valóra válik, mert Gansey és Blue lassan, de biztosan, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Gansey folyamatosan vetkőzi le sznob és Blue számára idegesítő szokásait, így a lány egyre jobban megkedveli őt. Szerintem nagyon aranyosak együtt. Noah szerepe eléggé megcsappant és jelenléte se annyira indokolt, mint az első könyvben, de őt is bírom a maga szerény módján. Most Adam volt, akit egyszerűen nem tudtam hova tenni.

Értem én a tragédiáját, és a Hollófiúkban nagyon sajnáltam, sőt még mindig sajnálom szegényt, de néha kezd elegem lenni a makacsságából, és abból, hogy mindennek csakis a negatív oldalát látja. Nem tudja elhinni, hogy Gansey és a többiek kedvességből akarnak rajta segíteni, mindenen vérig sértődik, pedig a barátai nem szánalomból próbálnak neki segíteni, hanem azért, mert szeretik és tényleg jót akarnak neki. Továbbá egyre nyilvánvalóbb, hogy mennyire féltékeny Gansey-re és arra, ami a fiúnak van és neki nem, plusz a Blue-s dolog miatt, eztán szerintem még jobban vérig fog sértődni. Egyre inkább magával rántja a sötét oldal és valahogy érzem, hogy ennek korántsem lesz jó vége.

A szívem csücske kis más lehetne, mint Ronan. Az első könyvben nagyon sajnáltam, hogy nem volt Ronan nézőpont, de szerencsére itt megkaptam, amire annyira vágytam, sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor az Álomrablók igazából Ronan könyve, a történet nagy része róla szól. Megtudjuk, hogy milyen különleges képessége van, jobban megismerhetjük a családja történetét, a testvéreit, az apja halálát, és azt, hogy Ronan milyen igazából. Az álmai egyre jobban átveszik felette az uralmat, miközben meg kell tanulnia uralkodni felettük. És igen, Láncfűrész még mindig meg van, és még mindig nagyon aranyos Ronannel együtt.

Imádom a négy Hollófiút együtt, és a köztük lévő mély baráti kapcsolatot, mindegyik érdekes karakter a maga módján és remélem a nézeteltéréseik és Adam hiúsága és hülyesége hosszú távon nem bomlasztja fel ezt a jó kis csapatot. Volt még két új karakter a könyvben, Kavinsky, akit én egyszerűen nem tudtam hova tenni, nem értettem, hogy ő most mit is akart, mi volt a célja, meg hogy minek csesztette Ronant. Rajta kívül meg Szürke, aki viszont meglepően szimpatikus volt a negatív szándékai ellenére, és a végén kifejezetten örültem, hogy változtatott a dolgokhoz való hozzáállásán.

Nagy kedvencem ez a könyvsorozat, és eztán még jobban várom a folytatást, el sem tudom mondani mennyire, kár, hogy egy évet kell várni rá. Mindenesetre Stiefvater felhívta magára a figyelmem, így biztosan bepróbálkozom a többi sorozatával, a tündéressel biztosan és A Skorpió Vágtával is, a farkasossal nem biztos, majd meglátjuk.

UI: A borító az eredeti és csodaszép és Ronan van rajta. :)

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/maggie-stiefvater-the-dream-thieves-az-alomrablok

Értékelés: 5/5*