Benina: A boszorka városa (Bíborhajú 3.)

A történet:
Méltó vagy rá? Kellan Black a Sellők átkának hála beléphet a boszorkák ősi városába, Moldomusba. Az ok, amiért vállalja a megalázó szerepet, hogy kivívja a Méltóságot, mellyel elnyerheti szerelme, az egyik Utolsó, Bíborhajú Boszorka, Claire White kezét. Világok sorsáról dönthetsz, és megváltoztathatod a jövőt. Claire Moldomusba menekül legnagyobb ellensége, az apja támadásai elől. Hamarosan rá kell döbbennie, hogy a csodálatosan tiszta városban minden más, mint aminek első látásra gondolta. Az új bonyodalmak régi ellensége karjába kergetik, és onnantól kezdve kőkemény döntéseket kénytelen meghozni. Belehaltam, kiürültem, állattá váltam nem bírtam érezni többé. Victoria Cat, akit Boszorkák védelmére teremtettek mindenét elveszíti, amikor egy Testőr életét előbbre helyezi egy Bíborhajúnál. A több mint négyezer éves szolgalelkű lény története életre kel a lapokon. A Bíborhajú trilógia befejező része feltárja a mágia rejtekeit, elfújja a homályt, és beavat a titkaiba. Figyelj! Nehogy szem elől téveszd a sárkányt!

Az első könyv egy átlagos YA könyv volt számomra, semmi különleges, így aztán nem is erőltettem annyira, hogy olvassam a folytatást. Nagy meglepetésemre a második könyv kifejezetten tetszett, ha jól emlékszem max pontot adtam rá, és utána már sokkal kíváncsibb voltam a trilógia befejező részére. Így nekiveselkedtem A boszorka városának, nagy reményekkel és elképzelésekkel... és a könyv elolvasása után nyugodtan kijelenthetem, hogy nem csalódtam. (Persze kiderült, hogy ez mégsem trilógia, hanem lesz két folytatása, még nem tudom, hogy ennek örülnöm kellene vagy sem.)

Benina és Kemese Fanni eddig az élő bizonyítékai annak, hogy a magyar írók is tudnak sikeres és izgalmas YA könyveket írni, így az ilyen típusú könyveket kedvelő emberek igazán örülhetnek, hogy már magyar írók tollából is olvashatnak ilyen történeteket. Benina könyveit azért olvasom szívesen, mert szerintem remek írói stílusa van, olyan összeszedetten, szépen és kifejezően fogalmaz, amit még néhány külföldi író is megirigyelhetne. A Bíborhajú sorozat harmadik könyve ugyanolyan szerkezetben íródott, mint az előzőek. Váltott nézőpontos történetmeséléssel láthatjuk az eseményeket, pontosabban 4 nézőpontot kapunk, van aki fontosabb és van aki kevésbé az a fő cselekményszál szempontjából, mégsem tudom azt mondani Vickyre vagy akár Wentworthre, hogy untam volna őket. Sőt... Minden fejezet elején rövid kis idézet található, egy tetemes része az Anne otthonra talál című Lucy Montgomery könyvből, amit még régen olvasni akarok, csak valahogy mindig elfelejtem.

A történet maga ott folytatódik ahol korábban abbamaradt, vagyis természetesen nem pontosan ugyanott, de a cselekmény halad tovább. Claire a boszorkák városába, Moldomusba megy, hogy jelen legyen a másik Bíborhajú boszorka, Regina szülésénél és, hogy megismerje a boszorkák igazi otthonát. Kellan persze démon révén nem mehetne vele, de Claire addig erősködik, amíg a fiút beengedik a városba, persze csak bizonyos feltételek mellett. Közben persze Moldomus veszélybe kerül, a Tanács fia, Larion magához akarja ragadni a hatalmat és az indulatok lassan elszabadulnak és Moldomus nagy veszélybe kerül. Már említettem, hogy négy nézőpontunk van, ebből a Claireé és Kellané fontos a fő történetszál leírása miatt, Vicky közben elmeséli nekünk saját történetét, Wentworth meg tovább áradozik magában Claireről, és csak a végén lesz fontosabb szerepe a történetben.

Claire és Kellan még mindig nem a kedvenceim, mégsem tudom azt mondani, hogy bajom van velük. Ami kifejezetten tetszik, hogy nincs szerelmi háromszög, ezért hatalmas köszönet Beninának, mert ide egyáltalán nem hiányzik. Továbbá így a harmadik könyvre igazán át tudtam érezni Claire és Kellan szerelmét. Benina olyan szépen és kifejezően mutatja be nekünk, hogy nem éreztem az egészet nyálasnak vagy unalmasnak, tényleg elhiszem, hogy szeretik egymást, és tényleg látom, hogy miért van ez így. Sok könyvben, csak odabökik nekünk, hogy pl. a csaj szereti a pasit, de hogy miért azt már nem tudják megmagyarázni, csak annyi jön le az egészből, hogy azért van oda érte mert jól néz ki. Na itt ez nem így van.

A másik két nézőpontkarakterünk a végéig nem sokat ad a fő történetszálhoz, mégis számomra sokkal érdekesebbek voltak. Wentworth a második könyv óta nagy kedvencem, és habár itt nem nagyon éreztem indokoltnak, hogy nézőpontkarakter lett belőle, mégis szívesen olvastam az ő részeit. Remélem a végére megkapja majd a saját boldogságát és nem végig Claire után fog epekedni. Vicky története ugyancsak érdekes volt számomra, végre megtudhattuk honnan származik, miért lett ilyen, és annak kifejezetten örültem, hogy ő boldog befejezést kapott.

A Bíborhajú sorozatnak tehát ezzel a könyvvel nincs vége... korántsem lett lezárva a történet. Vulcan még mindig él, Larion hatalmas pusztítást vitt véghez és még mindig mesterkedik valamiben, és a halandók világa is veszélybe került. Ha jól tudom még két könyv lesz. A 4. könyv Milan könyve, vagyis gondolom átveszi Clairetől a főszereplői titulust és végre jobban megismerhetjük és megérthetjük majd a kissé jégszívű Iudexet. Őt egyre jobban megszerettem, főleg itt a 3. könyvben, így mindenképp elolvasom majd valamikor az ő könyvét. Ki nem hagynám, az biztos. A végén pedig ismét megjegyzem, hogy a borító még mindig tetszik, egyszerű, de nagyszerű. :)

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/benina-a-boszorka-varosa

Értékelés:

5/5