A tizenhat éves Vittorio, aki egyetlen túlélője annak a brutális és érthetetlen mészárlásnak, amely apja toszkánai várkastélyának összes lakóját kiirtotta, bosszúra szomjasan menekül Cosimo de' Medici ragyogó Firenzéjébe. Bár egy titokzatos nő megmenti a haláltól, nem szabadulhat az ördögi, véres lidércnyomástól, a háború és a politikai intrikák hálójából, egy veszedelmes szerelem pedig pusztulással fenyegeti.
Anne Rice egy varázslatos új alakkal ismertet meg bennünket, miközben szenvedélyes és tragikus legendát sző a kárhozott ifjú szerelméről és elveszett ártatlanságáról a szörnyűségek és műremekek, az angyalok és ördögök, a szent és profán csodák reneszánsz Itáliájában.
Csodálkoztam, hogy ez a könyv ennyire le van pontozva mind a moly.hun, mind a goodreadsen, gondoltam mi van itt? Talán Anne Rice írói válságban szenved és valami borzalmasat irkált össze, amire nem vevők az emberek? Hisz a Rice által megteremtett vámpíros világban játszódik a történet és Rice ugyebár ért a vámpíros történetekhez, akkor meg mi lehet a baj? Tud szerethető és hihető karaktereket alkotni, és habár a könyvei nem kalandregények, de mégis elgondolkodtatóak, az élet nagy kérdéseiről szólnak. Inkább karakterdrámának nevezném őket. Fogalmam se volt mi lehet itt a gond és hogy miért nem tetszett ez a könyv annyira az embereknek, mint a többi Vámpírkrónika. Így olvasás után azt hiszem megértettem.
Egyáltalán nem rossz ez a könyv, csak a többi Vámpírkrónika után tényleg nagy csalódás, méghozzá több téren is. Ugyanúgy szépen ír Rice, mint ezelőtt, ebbe nem tudok belekötni. Ugyanaz a vámpíros környezet, ugyanúgy egy vámpír meséli el nekünk életének egy fontos fejezetét, nevezetesen a vámpírrá válásának körülményeit, mint ezelőtt. A könyv mégse hozza azt a színvonalat, mint amit megszokhattunk az írónőtől, így én is csalódtam. Gondoltam összeszedem röviden szerintem miért csalódás ez a könyv egy igazi Anne Rice rajongónak. Igazából két dolgot tudnék kiemelni, de ezen a téren nagyon rosszul teljesít a könyv:
1. A karakterek semmilyenek. Erre nem tudok jobb szót mondani. Talán az a gond, hogy már mindenféle karaktertípust elhasznált ezelőtt az írónő, és míg a Vámpírkrónikák karakterei egyediek, szerethetőek, és érdekesek, addig itt egyik karakter sem tűnik egésznek és szépen kiforrottnak. Természetesen Vittorio és Ursula a főszereplők, mégis ugyanolyan papírmasék és semmilyenek mint a mellékszereplők. Ha jellemeznem kellene őket, akkor hirtelen semmit nem tudnék mondani róluk. És ez igen fura Ricetól, mert tőle nem ezt szoktuk meg.
2. Maga a könyv története se olyan kidolgozott, hogy azt mondjam rá... hát, ez aztán hűha. Persze megint egy érdekes és szép történelmi környezetet választott a cselekmény fő helyszínéül, a 15. századi Firenzét, Mediciek korszakát, megint valós történelmi tényeket és embereket kevert bele Vittorio történetébe, de valahogy most mégse lett érdekes a dolog. A könyv maga nagyon rövid, talán a legrövidebb Anne Rice könyv, olyan mintha csak félig lenne kész, nem elég átgondolt a történet, és a karakterfejlődés, a karakterek között lévő kapcsolatok ábrázolása se megfontolt és teljes, mint a korábbi esetekben.
Nem akarok erről többet írni. Csalódtam ebben a könyvben, főleg a Pandora története után, ami mondjuk kifejezetten tetszett. Valahogy nehéz elhinnem, hogy ezt is Anne Rice írta. Még a két utolsó Vámpírkrónikák könyve hátravan, de azt későbbre tartogatom. Remélem azokban nem kell majd csalódnom. (Bár ott már Lestat lesz a narrátor, így benne biztosan nem fogok csalódni. :D)
Bővebb információk a könyvről:
Értékelés:
5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése