Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra. Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.
Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…
Az első könyv, a Kóborok, teljesen elvarázsolt, pedig igazából nem volt valami nagy durranás, a vérfarkasos téma vérmacskákra való átírása, semmi egyéb. Mégis működött a dolog, engem megvett magának Rachel Vincent Faythe történetével, igazi felnőtt urban fantasy, amire lehet most épp szükségem volt, és ezért vett le ilyen hamar a lábamról. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nem csak épp jókor olvastam az első kötetet (és csakis azért nem kötöttem bele annyira), minthogy a második ugyanannyira tetszett, ha még jobban, mint az első. A Latrokban Faythe és falkája kalandjai tovább folytatódnak és habár én már az elejétől fogva tudtam, hogy mi lesz a kavarás, hiszen annyira egyértelmű volt, csak a vakok nem vették észre, mégis ismét remekül szórakoztam, csak faltam az oldalakat és igen hamar kivégeztem a könyvet.
Mégis, a kritikát most a negatívumokkal kezdeném, amik nekem nem tetszettek, vagy csak szimplán nem értettem, vagy épp zavart a kis logikátlanság. (Ezek nem nagy dolgok, és csak egy kicsit vettek le a könyv élvezeti értékéből, mégis nem bírom ki, hogy meg ne említsem őket)
1. A magyar cím valami borzalmas. Most komolyan LATROK???? Tudtommal a "Rogue" magyar jelentése, inkább "vadóc", ami ugyebár a gyilkoló nőstényre utal, vagy inkább a "gazember", ami meg ugye Luizra mondjuk. De ez a LATROK??? Szerintem hülyén hangzik.
2. Faythe és a többiek agyi kapacitásuk igen alacsony szintjéről tettek tanúbizonyságot, mikor nem tudom hány oldalon keresztül nem tudtak rájönni, hogy ki lehet a gyilkos, akit a nőstény vérmacska követ és, hogy ki lehet Andrew társa. Véleményem szerint már az elejétől TELJESEN nyilvánvaló volt, hogy Luiz nem halt meg, nem tűnt el, hanem igenis itt van a közelben és az is, hogy ő vette "pártfogásába" Andrewt, miután Faythe egyedül hagyta a fiút az egyetemen. Hiszen könyörgöm, Luiz járt ott, ismerte a terepet, csak ő lehetett aki kiszagolta Andrewt, és aki segített neki mindenben. Ez annyira nyilvánvaló volt, és Faytheék alig jöttek rá, hogy csak fogtam a fejem. Mellesleg igen egyértelmű volt (az első könyvben vannak rá utalások), hogy Andrew vissza fog még térni, hogy nem fog ilyen egyszerűen eltűnni a történetből.
3. Faythe megint játszotta a szőke libát, mikor szánt szándékkal nem mesélt Marcnak és a többieknek Andrew furcsa telefonhívásairól.
4. Kis logikátlanság, ami nekem szúrta a szemem: a könyv végén Luiz hogy a fenébe jutott be a Sanders házba, mikor elvileg minimum 5, sőt több, erős vérmacska őrizte azt? Hol voltak akkor a fiúk, mikor Luiz nekiment Faythenek és az anyjának? Nem voltak olyan messze, hogy ne hallják, hogy valaki verekszik a házban, és Manx is miért nem segített nekik, mikor korábban végig Luizt üldözte és végezni akart vele? Ő is a házban volt, igaz fent feküdt egy szobában, de hallania kellett volna, hogy valami nincs rendben lent a pincében.
5. Igazán sejteni lehet, hogy mi következik a 3. részben, amit ugyebár könnyedén meg lehetett volna előzni azzal, ha Faythe nem öli meg Andrewt, hanem simán elkapja és ráveszik, hogy tanúskodjon mellette. Nekem egy kicsit erőltetettnek tűnik, hogy az írónő ilyen hülye módon DIREKT megölte Andrewt, hogy senki ne tudja bizonyítani Faythe ártatlanságát. Ne mondja már nekem, hogy muszáj volt megölni... a logikus dolog az lett volna, hogy Faythe keményen fejbe kólintja, elkapják és ráveszik a tanúskodásra. Persze akkor nem lehetett volna még tovább csűrni-csavarni a sztorit, és ezért tűnik ez nekem erőltetettnek.
Mégis, habár most voltak dolgok, amik szúrták a szemem, nem mondhatom azt, hogy nem élveztem a könyvet, mert akkor hazudnék. Igenis nagyon tetszett, bár a történet mondhatjuk, hogy az első könyvben félbemaradt dolgok lezárásával foglalkozott. Andrew és Luiz lerendezve, és eztán másfele fog a sztori kanyarodni. Voltak ismét érzelmesebb, izgalmasabb és erotikusabb részek, mégis szerintem ez a könyv nem lett olyan durva, mint az első volt. Abban sokkal több vér folyt.
Annyira szeretném kedvelni Faythet, hogy el sem tudom mondani, igazi erős, laza és szarkasztikus főhős, aki elvileg már felnőtt, mégis néha úgy viselkedik, mint egy 15 éves csitri. Kedvelem meg minden, de vannak dolgai, amikkel nem értek egyet. Én már azt hittem végre együtt maradnak Marccal, erre Faythe gyáva nyuszi módjára megfutamodik az érzései elől, és szegény Marcot teljesen taccsra vágja, mellesleg meg is bántja. Nem értem... ha szereti a férfit, márpedig látszik, hogy igen, akkor mit bénázik? Miért nem akar a felesége lenni? Aztán ugyanúgy maradhatna végrehajtó, és élhetne aktív életet a falkán belül, nem kellene háziasszonnyá válnia, ha annyira nem akarja. Marc teljesen oda van érte, ő meg folyamatosan bántja őt, nem csoda, hogy a férfinek elege lett és otthagyta. Bár azért remélem nem fog így végződni a kapcsolatuk, hanem végül újra egymásra találnak mert, ha nem, akkor nagyon csalódott leszek. Nagyon dinamikus és szerethető párost alkotnak, kár lenne értük.
Ahogy egyre mélyebbre merülünk Faythe történetében, úgy lehet a többi karaktert egyre jobban megismerni. Igazán szimpatikus még Faythen és Marcon kívül Faythe testvérei, mint mondjuk Ethan, Jacet is bírom, ha nem akar Marc és Faythe közé állni (szegény fiú, már megint vele történt valami!), sőt Faythe szülei is kedvelhetőek a maguk módján. Igazán élvezem olvasni a Faythe és az apja közti párbeszédeket, ahogy a férfi próbálja tanítani makacs és szabadságra vágyó lányát. Egy biztos, kedvenc lett a sorozat, és nem bántam meg, hogy elkezdtem, még ha az elején voltak is vele kapcsolatban fenntartásaim.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rachel-vincent-rogue-latrok
Értékelés: 5/4
Mégis, a kritikát most a negatívumokkal kezdeném, amik nekem nem tetszettek, vagy csak szimplán nem értettem, vagy épp zavart a kis logikátlanság. (Ezek nem nagy dolgok, és csak egy kicsit vettek le a könyv élvezeti értékéből, mégis nem bírom ki, hogy meg ne említsem őket)
1. A magyar cím valami borzalmas. Most komolyan LATROK???? Tudtommal a "Rogue" magyar jelentése, inkább "vadóc", ami ugyebár a gyilkoló nőstényre utal, vagy inkább a "gazember", ami meg ugye Luizra mondjuk. De ez a LATROK??? Szerintem hülyén hangzik.
2. Faythe és a többiek agyi kapacitásuk igen alacsony szintjéről tettek tanúbizonyságot, mikor nem tudom hány oldalon keresztül nem tudtak rájönni, hogy ki lehet a gyilkos, akit a nőstény vérmacska követ és, hogy ki lehet Andrew társa. Véleményem szerint már az elejétől TELJESEN nyilvánvaló volt, hogy Luiz nem halt meg, nem tűnt el, hanem igenis itt van a közelben és az is, hogy ő vette "pártfogásába" Andrewt, miután Faythe egyedül hagyta a fiút az egyetemen. Hiszen könyörgöm, Luiz járt ott, ismerte a terepet, csak ő lehetett aki kiszagolta Andrewt, és aki segített neki mindenben. Ez annyira nyilvánvaló volt, és Faytheék alig jöttek rá, hogy csak fogtam a fejem. Mellesleg igen egyértelmű volt (az első könyvben vannak rá utalások), hogy Andrew vissza fog még térni, hogy nem fog ilyen egyszerűen eltűnni a történetből.
3. Faythe megint játszotta a szőke libát, mikor szánt szándékkal nem mesélt Marcnak és a többieknek Andrew furcsa telefonhívásairól.
4. Kis logikátlanság, ami nekem szúrta a szemem: a könyv végén Luiz hogy a fenébe jutott be a Sanders házba, mikor elvileg minimum 5, sőt több, erős vérmacska őrizte azt? Hol voltak akkor a fiúk, mikor Luiz nekiment Faythenek és az anyjának? Nem voltak olyan messze, hogy ne hallják, hogy valaki verekszik a házban, és Manx is miért nem segített nekik, mikor korábban végig Luizt üldözte és végezni akart vele? Ő is a házban volt, igaz fent feküdt egy szobában, de hallania kellett volna, hogy valami nincs rendben lent a pincében.
5. Igazán sejteni lehet, hogy mi következik a 3. részben, amit ugyebár könnyedén meg lehetett volna előzni azzal, ha Faythe nem öli meg Andrewt, hanem simán elkapja és ráveszik, hogy tanúskodjon mellette. Nekem egy kicsit erőltetettnek tűnik, hogy az írónő ilyen hülye módon DIREKT megölte Andrewt, hogy senki ne tudja bizonyítani Faythe ártatlanságát. Ne mondja már nekem, hogy muszáj volt megölni... a logikus dolog az lett volna, hogy Faythe keményen fejbe kólintja, elkapják és ráveszik a tanúskodásra. Persze akkor nem lehetett volna még tovább csűrni-csavarni a sztorit, és ezért tűnik ez nekem erőltetettnek.
Mégis, habár most voltak dolgok, amik szúrták a szemem, nem mondhatom azt, hogy nem élveztem a könyvet, mert akkor hazudnék. Igenis nagyon tetszett, bár a történet mondhatjuk, hogy az első könyvben félbemaradt dolgok lezárásával foglalkozott. Andrew és Luiz lerendezve, és eztán másfele fog a sztori kanyarodni. Voltak ismét érzelmesebb, izgalmasabb és erotikusabb részek, mégis szerintem ez a könyv nem lett olyan durva, mint az első volt. Abban sokkal több vér folyt.
Annyira szeretném kedvelni Faythet, hogy el sem tudom mondani, igazi erős, laza és szarkasztikus főhős, aki elvileg már felnőtt, mégis néha úgy viselkedik, mint egy 15 éves csitri. Kedvelem meg minden, de vannak dolgai, amikkel nem értek egyet. Én már azt hittem végre együtt maradnak Marccal, erre Faythe gyáva nyuszi módjára megfutamodik az érzései elől, és szegény Marcot teljesen taccsra vágja, mellesleg meg is bántja. Nem értem... ha szereti a férfit, márpedig látszik, hogy igen, akkor mit bénázik? Miért nem akar a felesége lenni? Aztán ugyanúgy maradhatna végrehajtó, és élhetne aktív életet a falkán belül, nem kellene háziasszonnyá válnia, ha annyira nem akarja. Marc teljesen oda van érte, ő meg folyamatosan bántja őt, nem csoda, hogy a férfinek elege lett és otthagyta. Bár azért remélem nem fog így végződni a kapcsolatuk, hanem végül újra egymásra találnak mert, ha nem, akkor nagyon csalódott leszek. Nagyon dinamikus és szerethető párost alkotnak, kár lenne értük.
Ahogy egyre mélyebbre merülünk Faythe történetében, úgy lehet a többi karaktert egyre jobban megismerni. Igazán szimpatikus még Faythen és Marcon kívül Faythe testvérei, mint mondjuk Ethan, Jacet is bírom, ha nem akar Marc és Faythe közé állni (szegény fiú, már megint vele történt valami!), sőt Faythe szülei is kedvelhetőek a maguk módján. Igazán élvezem olvasni a Faythe és az apja közti párbeszédeket, ahogy a férfi próbálja tanítani makacs és szabadságra vágyó lányát. Egy biztos, kedvenc lett a sorozat, és nem bántam meg, hogy elkezdtem, még ha az elején voltak is vele kapcsolatban fenntartásaim.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rachel-vincent-rogue-latrok
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése