Maggie Stiefvater: A Hollófiúk (A Hollóciklus 1.)

A történet:
Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Őszintén megmondom ezt a könyvet csakis a borítója miatt kezdtem el olvasni és fogalmam sem volt, mire számítsak benne, persze ott volt a fülszöveg meg minden, de az alapján se ilyen úgymond "kincskeresős", szellemes sztorira számítottam. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tetszett, sőt ellenkezőleg, igen kellemes olvasmány volt, csak az elején ötletem nem volt merre fog ez az egész haladni. A könyv E/3. személyben íródott, és emellett váltott nézőpontból, aminek néha nem láttam az értelmét. A váltott nézőpontot ugyebár elvileg akkor kellene alkalmazni, mikor több fontos szereplő van egy történetben, így nem csak egyet szeretnék kiemelni és főszereplővé tenni, hanem többet is.

Így lehetőségünk adódik arra, hogy több karaktert közelebbről megismerhessünk és megszerethessünk. Itt 4 nézőpontból íródott a könyv, és még Bluet, Ganseyt, vagy még akár Adamet is megértettem, de a Whelk nézőpont az minek kellett? Egyrészt az volt a legkevesebb, és nagyon rövid részeket kaptunk tőle, így nem lett se nem szimpatikusabb, se nem szerethető. Én nem sajnáltam meg, nem éreztem vele együtt, sőt inkább irritált... és legfőképp akkor nem értettem minek kellett az ő nézőpontja, mikor a végén úgyis megkapta, ami neki járt. (Vagy lehet még később több szerepe lesz, ki tudja, de ha nem tér vissza valahogy, akkor tényleg nem értem a dolgot.)

A történet eleje így egy kicsit fura volt számomra, mert nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mi lesz itt a fő téma, a "kincskeresős sztori", vagy épp a szellemes cuccok... de végül rá kellett jönnöm, hogy mindkettőt meg fogom kapni. Sőt, igazából nekem nem is ezek tetszettek, persze érdekes volt, meg minden, de nekem a karakterábrázolás vitte el a hátán ezt a könyvet. Ennek oka egyrészt a váltott nézőpont (Whelk kivételével mindenkit imádtam), másrészt meg, hogy ismét nem kellett szerelmes nyavalygásokat olvasnom, sőt ebben a kötetben szinte nem is volt romantikus kavarás, csak egy nagyon kicsi, de az inkább aranyos volt, és nem pedig irritáló. Nem olyan hosszú könyv ez, és ha csak a történetet vesszük magában, az se valami bonyolult, igazából a váltott nézőpontok miatt sikerült az írónőnek ennyire elnyújtania a dolgokat. Tehát nekem nem a természetfeletti rejtélyek, hanem a karakterek drámája tetszett a legjobban.

Nem is tudom igazán, hogy ki(k) lenne(ének) itt a főszereplő(k), Blue, vagy pedig a három Hollófiú. Blue igazán szimpatikus lány, igazi különc, nem nyavalyog a szerelmi életén (ami nincs neki, de legalább nem szenved rajta és ez igazán üdítő) mondhatnám, hogy egy átlagos fiatal, de persze a végére kiderül, hogy mégsem az, amit mondjuk nem értettem teljesen, hogy ki is volt az apja igazán. Mégis, nekem nem Blue lett a kedvencem, hanem a három Hollófiú, így az én szememben ők lesznek ennek a könyvnek a főszereplői. Gansey a gazdag családból származó, eléggé elvarázsolt figura, aki éli a vagyonos gyerekek semmitevő és semmit nem nélkülöző életét, és annak ellenére, hogy sokan sznobnak tartják első látásra (mint mondjuk Blue) mégis igazi csupa szív ember, akinek mindennél fontosabbak a barátai, és mindent megtesz, hogy segítsen rajtuk, mind Ronan, mind pedig Adam esetében.

Aztán ott van Adam, aki ösztöndíjjal került be erre a menő iskolába, rajta kívül szinte csak gazdag családok kölykei járnak oda, épp ezért fontos számára a jól tanulás, hogy bent maradhasson ösztöndíjjal, rengeteget dolgozik az iskola mellett, hogy tudja fizetni az iskolai költségeket, mindent megtesz azért, hogy jó egyetemre kerülhessen és ezáltal kiléphessen a nem éppen szívmelengető családi légkörből. Az apja folyamatosan veri, az anyja nem áll ki mellette, és egy poros lakókocsiban laknak. Gansey régóta azzal nyaggatja, hogy szeretné ha hozzáköltözne, mert segíteni akar rajta, de Adam büszkesége nem engedi, hogy elfogadja akárki segítségét, a maga ura akar lenni, és én annyira meg tudtam érteni ebben. Én is tudok olyan büszke lenni, mint Adam, ami nem mindig jó dolog... és Adam is akkor jön rá, hogy talán el kellene fogadnia a barátja által nyújtott segítséget, mikor már nem sok más választása marad. Közben Adam persze féltékeny Ganseyre, amiért neki minden megadatott, ami neki nem...

És a harmadik fiú pedig Ronan, és azt sajnálom a legjobban, hogy Ronan nézőpontot nem kaptunk, mert az ő fejébe szívesebben beleláttam volna, mint mondjuk Whelkébe. Ronan apja meghalt, saját szemével látta az esetet, azóta nem bírja feldolgozni, ami történt, a bátyjával Declannal nagyon rossz a kapcsolatuk az apjuk halála óta, nem bírnak egymás mellett meglenni, hisz mindketten máshogy dolgozták fel a tragédiát. Ronan a legforrófejűbb a három fiú közül, néha talán undoknak és magánakvalónak tűnhet, de amikor a barátainak szüksége van rá, akkor nem kell kétszer kérni, hogy segítsen rajtuk. És az, hogy magához vett egy kis hollót, akit Láncfűrésznek nevezett el, és akiről lelkiismeretesen gondoskodik... a legaranyosabb dolog volt tőle.

Egy szó, mint száz, tetszett a könyv, de ha őszinte akarok lenni, akkor nem a természetfeletti történet, hanem a karakterek ábrázolása és drámájuk igazán hiteles és szívbemarkoló leírása miatt. A három fiút és Bluet nagyon megkedveltem. Gondolom ez is sorozat, mindenképp olvasom majd a folytatást. A vége talán egy kicsit összecsapott, nem nagyon értettem, hogy akkor most Adam mitől is "kattan be" (ez viszonylag erős szó, de hát ez történt), és hogy Neeve mit is akart tulajdonképpen, de biztos kiderülnek majd ezek a folytatásban. Épp ezért gondolom, hogy ez szintén sorozat. Ez biztosan nem a vége.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/maggie-stiefvater-the-raven-boys-a-hollofiuk

Értékelés: 5/5*