Cat Patrick: Úgyis elfelejtem

A történet:
Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.

Ez aztán a rövid könyv, mostanában nem olvastam ilyen rövidet, és ami igazán felemelő, hogy végre nem egy minimum 3 vagy akár még több részből álló sorozat, hanem egy önálló kötet. Manapság minden könyv vagy trilógia vagy még több részes, és alig akadnak igazán érdekes önálló könyvek, már amik engem érdekelnének. Az Úgyis elfelejtem egy olyan lányról szól, akinek igen különleges az élete. Ugyanis másnapra mindent elfelejt, ami aznap történt vele, nem emlékszik a múltra, minden éjszaka egy bizonyos időpontban törlődnek az emlékei, és hogy mégse veszítse el teljesen a fonalat az életében, este lefekvés előtt jegyzeteket ír magának a fontos dolgokról, amiket mindenképp meg akar őrizni magának. Így gyakorlatilag a jegyzetei jelentik az életét, nélkülük nem boldogulna. A könyv alap története kicsit emlékeztet a Memento című filmre, ott a főhős hasonló gondokkal küszködik, mint itt London, csak egy kicsit másképp.

Tényleg nagyon rövid volt a könyv, és kissé mintha hiányérzetem lenne utána, a történet épp ezért igen egyszerű, és az egész csak London betegsége miatt érdekes, mármint a múltbéli emlékek hiánya és hogy helyettük a jövőre emlékszik, vagyis gyakorlatilag a jövőbe lát, adja meg a könyv bukéját, és én csakis azért akartam elolvasni ezt a könyvet, hogy lássam mennyire hasonlít a Mementohoz, ami máig az egyik kedvenc filmem. Úgy érzem a Mementoban sokkal jobban kezelték ezt a dolgot, és sokkal érdekesebb (mondjuk ki felnőtteknek való) történetet kerekítettek köré, itt az egész meg olyan lányosan leegyszerűsített. Az írásmód se annyira magával ragadó, hogy az húzza fel nálam a könyv értékelését, és a karakterek se annyira szerethetőek, hogy elfeledtessék velem a hiányérzetet, ami a könyv befejezése után még mindig megmaradt bennem.

London és Luke karaktere számomra semmi kiemelkedő, és habár a kapcsolatuk szerencsére nem volt olyan nyálasan ábrázolva, amitől a falat kapartam volna, mégse szerettették meg magukat velem. Talán London barátnője, Jamie története lett volna érdekes, de abból meg nem láttuk sokat. Egyedül a könyv végén kiderült "titkok és csavarok" kötöttek le valamennyire, és akkor megsajnáltam a Lane családot és azt, ami történt velük a múltban, az meg különösen tetszett, hogy a vége nem lett cukormázas, és nem kaptunk rózsaszín befejezést. Hiszen London nem gyógyult meg hirtelen, hanem továbbra is olyan maradt, amilyen volt korábban és a Jonas és Luke kérdés nem oldódott meg hasraütésszerűen.

Ez most egy igen rövid véleményformálás, de hát nem nagyon tudom mit írhatnék még erről a könyvről, annyira nem fogott meg, de nem is untam, hogy ódákat zengő vagy ócsároló bejegyzést készítsek róla. Úgy gondolom, ha ilyen emlékezetkiesés betegről szeretnétek egy történetet olvasni/látni, akkor e könyv helyett inkább a Memento című film megtekintését ajánlom. Az sokkal jobban kidolgozott, komolyabb témákkal operál és az egész film valami zseniális.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/cat-patrick-forgotten-ugyis-elfelejtem

Értékelés: 5/3