.jpg)
Alig két hónap telt el azóta, hogy a boszorkányok legyőzték a zsoldosokat, és egyezséget kötöttek az Üldözőkkel. Claire és Kellan új városba költöznek, elkezdik az egyetemet. Próbálnak minél átlagosabban élni. Hétköznapi életük azonban nem tart sokáig… A Bölcs tudja egyedül, miért ad Claire-nek egy különleges ajándékot, és a Bölcs látja egyedül, ezzel merre fordul Claire élete. Aztán hirtelen feltűnik egy soha nem látott ismerős, és elszabadul a pokol! Egyik csapás követi a másikat, és csupán egyetlen lény van, aki képes segíteni Claire-nek átvészelni az új helyzetet élve és ép elmével: egy ellenség. Képes Claire félretenni az ellenérzéseit, hogy elfogadja a gyűlölt személy segítségét? Sikerülhet megmenteni mindenki életét?
Nem gyakran olvasok magyar íróktól, nem tudatosan hanyagolom őket, ez valahogy csak így alakult. Mellesleg régebben kevés nekem való magyar könyv volt, de hála az égnek egyre több jelenik meg a YA könyvek piacán, így ennek kifejezetten örülök. Hosszas huzavona után vettem a kezembe Benina Bíborhajú sorozatának első részét, ami tetszett, de mégse hagyott bennem mély nyomokat, átlagos könyv volt, mégis szép és szerethető írói stílussal. Így aztán nem törtem magam annyira, hogy olvassam a folytatást, és már egy ideje lehetőségem lett volna a második rész olvasására, de valamiért mégse vonzott. Aztán már úgy voltam vele, hogy essünk túl rajta, ha jelenleg nincs jobb ötletem. Nem vártam sokat a trilógia második részétől és el SEM TUDOM MONDANI MILYEN KELLEMESEN CSALÓDTAM!
Röviden: A boszorka démona nekem kifejezetten tetszett. De komolyan. Nem erre számítottam az első kötet után, így most teljesen meglepett az egész. Szinte faltam a sorokat, egy percig nem untam magam, és az elejétől a végéig tetszett (pár dolgot kivéve). Benina még mindig remekül ír, nagyon jól tette a Könyvmolyképző kiadó, hogy lehetőséget adott neki a könyvei megjelentetésére, mert Benina egy olyan tehetség, akit nem szabadott volna parlagon hagyni. Na, de mielőtt elkezdem sorolni miért tetszett tulajdonképpen ez a könyv annyira, kezdjük a kis hibákkal, vagyis nem éppen hibák ezek, csak olyan dolgok, amik nekem nem tetszettek, vagy épp nem értettem. Szóval, van egy az árnyékvilág a párhuzamosan fut a miénk mellett, és ugye Kellan halála után Claire oda megy át, hogy visszahozza magának a másik világbeli Kellant, mert ugye abba átmentődtek az igazinak az érzelmei meg egyebek. Ehhez nekem két hozzáfűznivalóm lenne, de ez tényleg csak saját vélemény. Egyrészt szerintem ez az árnyékvilág, ha a miénk ellentettje és párhuzamosan fut vele, akkor pontosan ugyanannak kellene ott történnie, mint az eredeti világban, csak épp ott mindenki és minden az eredetinek az ellentettje. Épp ezért kicsit fura volt az a felfogás, hogy van ami tényleg az ellentettje és van ami nem, mondjuk hogy egyes karakterek abban a világban nem is léteznek. Másrészt meg ugyebár az igazi Kellan meghalt, ezt Clairenek el kellene fogadnia, mert az a másik, az NEM Kellan, akárki akármit mond. És így kicsit hülyén lett megoldva Kellan visszahozása, remélem azért ezt nem ilyen könnyen oldották meg, hanem azért ebből még később lesznek konfliktusok, vagy ha nem, akkor ez tényleg furán lett kitalálva. Vagyis, szerintem a történet egyes részleteiben vannak hibák, amik lehet csak engem zavarnak, de ez a két dolgot akkor is nehezen emésztettem meg.
Mégis, ezek ellenére nagyon tetszett a könyv, mert a történet izgalmas és érzelmes volt egyszerre. Volt itt kaland bőven miközben Claire a másik világba utazott Kellanért, aztán a kalandok mellett szépen be lett mutatva a gyász leírása Kellan halála után, és hogy ezt miként (nem) dolgozta fel Claire. A karakterek valamiért most szintén sokkal szimpatikusabbak voltak, a kedvencem még mindig Jorja, de mellé most odakerült még Milan (mennyire bírtam a srácot, még ha keveset szerepelt, akkor is!), és nagy meglepetésemre Wentworth, a másik világbeli Zsoldos. Három nézőpontból íródott a történet, ami kifejezetten indokolt volt jelen esetben, így ez nem zavart, sőt mindhárom nézőpontot imádtam olvasni, Claire, Kellan és Wentworth, mindhárom történetszál szépen lett kidolgozva, nekem valamiért Wentworthé lett a kedvencem ahogy viszonzatlan szerelemmel ácsingózott Claire után, elég vicces volt az első rész ismeretében, de mégis megvett magának.
Alakul ez a történet és ennél jobban nem is várhatnám a 3. kötetet, még szerencse, hogy már megjelent, be kell szereznem mihamarabb, mert nagyon érdekel mi lesz a vége ennek az egésznek. Most még más könyvek vannak a várólistámon, de remélem mihamarabb sorra kerülhet a Bíborhajú utolsó kötete is.
UI: A borító még mindig csodaszép, a lángoló kereszt és a felirat gyönyörű betűstílusa nagyon bejövős. :)
Bővebb információk a könyvről
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése