A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg. Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi… A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.
Tökéletesség és szenvedély? Ez most komoly? Mert az igaz, hogy Xander (szinte) tökéletes, ezt aláírom, de, hogy Ky nem szenvedélyes az teljesen biztos. Vagy csak nekem nem jött át az a nagy szenvedély, ami kettejük között kialakult. Ha már így belevágtam a közepébe, akkor most kezdjük az értékelést a karakterekkel. Cassia az a tipikus disztópiás főhős, szinte mindegyik így kezdi a sorozat elején (kivéve talán Katnisst, ő már az elejétől badass!), vagyis folyton követi a szabályokat, bízik a rendszerben, ahol élnie kell, nem kérdőjelezi meg a szabályokat, hanem betartja azokat. Harmonikusan és békében él a családjával, amíg be nem üt a krakk. Mert, hogy itt is be fog ütni.... nem kételkedtem másban, hisz mindegyik disztópia erről szól. Eztán fokozatosan kezd a lányka megváltozni, egyre jobban kételkedik és a végére már lázadozik. Vagyis Cassia idáig egy tipikus disztópiás főhős, mint például Tris.
Aztán ott van a két fiú, vagyis Xander és Ky. Xander tökéletes, ezt többször is elmondja a főhősünk, ennek ellenére nem sok mindent tudunk meg róla, főleg aztán kerül a háttérbe, mikor megjelenik a színen Ky, vagyis Cassia érzelmei kezdenek összezavarodni. Vele ellentétben Ky-ról több mindent megtudunk, és kicsit jobban megismerhetjük Cassia-val együtt, ennek ellenére nem zúgtam bele se. Mégis azt el kell ismernem, hogy Ky karaktere és személyisége sokkal jobban lett ábrázolva, mint Xander-é, ami talán azért alakult így, mert Xander Cassia gyerekkori barátja, folyton elmondja, hogy mindent tudnak a fiúval egymásról, így ennek következtében nekünk szinte alig mutatja be őt. Az oké Cassia, hogy te ismered a fiút, de mi nem.... és nem ártott volna valamennyire jobban bemutatni őt az olvasónak. Vagyis konklúzió: nekem egyik fiú se jött be, ami elég fura, mert a szerelmi háromszögeknél mindig szimpatikus szokott lenni legalább az egyik. A többi szereplőről beszélni se érdemes, annak ellenére, hogy ebben a könyvben, valahogy a bevett gyakorlattal ellentétben sokkal nagyobb szerephez jut Cassia családja. A szüleit, az öccsét többet láthatjuk a színen, mint más ilyen történetekben, mégsem annyira emlékezetesek.
Ha már a karakterek nem annyira szerethetőek vagy legalább érdekesek, akkor kérdezhetnétek mi van a történettel? Semmi különleges, sőt szinte már mondhatnám azt, hogy unalmas. Vagy valamilyen ünnepségre járnak, vagy Ky és Cassia hegyet másznak, vagy pedig szabadidejükben a kijelölt szórakozási programokon vesznek részt. Nincs itt se harc, se adrenalin, se izgalom. A történet mondhatni egy kicsit lagymatag, ami ugyebár nem lenne gond, ha legalább a szerethető karakterek elvonnák erről a figyelmet, vagy pedig a szép írásmód. (Mint pl. a Deliriumnál)
Csak a végére kaptunk egy kis izgalmat, de engem az se vágott annyira a földhöz, hiszen tudni lehet mi lesz a folytatás. Talán csak az lepett meg egy kicsit, mikor a végén kiderült, hogy nem is annyira véletlen keverték bele Ky nevét a listába, hanem direkt céljuk volt vele. És a végén még csak annyit mondanék, hogy ez a világ, amiben Cassia él, nekem a halálom lenne. Persze a többi disztópia se lenne egy leányálom, de itt ebben a Társadalomban mindent megtiltanak az embernek, jó, hogy már azt engedik nekik, hogy kikkel barátkozzanak és mikor térjenek álomra. Még, hogy ilyet, hogy ők mondják meg kivel kell együtt élned, hogy mit ehetsz és ihatsz, mennyi adagot, meg a többi baromság, sőt ők döntik el meddig élhetsz. Inkább bele se gondolok mi lenne itt velem.
Még a második könyvet is sikerült megszereznem, így folytatni fogom azzal, ha már így képben vagyok, remélem a folytatás ennél jobb lesz, mert ha őszinte akarok lenni ez engem nem nyűgözött le annyira, mint vártam. De, hogy a végén valami jót is említsek, kifejezetten tetszik a borító, sőt mind a három köteté, hogy a három kapszulát jelképezik, és hogy Cassia látható rajtuk mindig az adott könyvre vonatkozó beállításban. Az első könyvben a zöld ruhában van, amit a párválasztó ceremónián viselt.
A könyvről:
5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése