"Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vladimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar."
Bekövetkezett, amire vártam, a második rész egy kicsit lagymatagabb története után egy jóval izgalmasabb és eseménydúsabb folytatás következik, ami már vetekszik az első színvonalával, sőt, nem hittem volna, de A halál csókja nálam egyértelműen lekörözte a sorozat első részét. Ami a legjobban bejött ebben a kötetben a már említett folyamatos izgalmas történet, tényleg szinte soha nem untam magam. Kezdve az elejétől, amikor minden testőrtanoncnak a kötelező terepgyakorlatát kell végeznie, aztán a közepén az Udvarban tett látogatáson és Viktor tárgyalásán át, egészen a könyv harmadik felében található striga támadás és harcokkal bezárólag.
A terepgyakorlatos hetek nagyon szórakoztatóak voltak, és igen hasznosnak gondolom a testőrtanoncok tanulási időszaka folyamán, hiszen az elméleten kívül, a gyakorlatban is tapasztalatot kell szerezniük, és éppen erre lett ez az egész kitalálva. Szegény Rose-nak az elején nem mennek könnyen a dolgok, hiszen nem tud mit kezdeni Mason szellemével, ami folyamatosan kísérti őt, de aztán hozza a formáját és minden kialakul. Külön plusz pont azért, hogy nem Lissa-val került párba, hanem Christian-nal, mert én valamiért nagyon bírom mikor Rose és Christian együtt vannak és csipkelődnek egymással. Persze nem romantikus értelemben, mert Christian-nak Lissa mellett a helye, csak mint barátok. Emellett kissé irigyeltem őket, hiszen milyen jó lehet már, hogy engedélyed van arra, hogy letámadd és megpüföld egy kicsit a tanáraidat. Ha nekünk is lett volna ilyen "terepgyakorlatunk" a középsuliban, én biztos nem szégyenlősködtem volna, hanem pár nem annyira kedvelt tanárt felkentem volna a falra.:)
Külön tetszett az Udvarban tett látogatás, habár a mora királynő, Tatjana azonnal elvágta magát nálam, főleg akkor mikor kitalálta ezt a "Lissa-t és Adrian-t majd kiházasítom" tervet és erről senkit meg sem kérdezett, aztán meg nekiesik Rose-nak puszta pletykákra hivatkozva. És végül a könyv végén a striga támadás.... ott aztán tényleg volt akció és adrenalin, és végre igazán történt valami, hullottak az emberek, egyszóval izgalmas volt... a vége meg egyszerűen döbbenetes és megható, erre nem számítottam, és fogalmam sincs mi lesz eztán....
A kedvenc karaktereim még mindig nem változtak, habár itt már több dologban nem értettem egyet Rose-al, vagyis nem pontosan értettem miért kell folyton titkolóznia. Oké, nem akar nyavalyogni, és nem akarja, hogy örültnek vagy gyengének higgyék, de azért vannak olyan dolgok az életben, amikor nem árt, ha valakitől segítséget kérünk. Például ha szellemeket látunk. És vannak olyan dolgok, amiket nem titkolunk el az állítólagos legjobb barátnőnk elől. Például, hogy kibe szerettünk bele halálosan. Na, de végre Lissa is megtudta a dolgot, így ez már nem okoz több gondot, valamint arra se kell tovább várnom, hogy Rose és Dmitrij ne bénázzanak tovább, hanem jöjjenek végre össze. Ujjongva és elégedetten olvastam mikor végre összejöttek, egészen a végéig.... nem hiszem el, hogy Mead meg merte lépni ezt a fordulatot... el sem tudom képzelni eztán mi lesz velük, most, hogy Dmitrij strigává vált. Aztán a végén nagyot csalódtam Rose-ban, mikor arcátlanul kihasználta Adrian iránta érzett vonzalmát.
Adrian-nal nem tudom mihez kezdjek. Valamennyire érdekes, és természetesen kedvelem őt is, ott van a kedvenc karakterek között, de valamiért mégsem ért még fel nálam se Christian-hoz... se pedig (főleg) Dmitrij-hez. És mivel nagyon úgy tűnik, hogy Adrian komolyabb érzelmeket táplál Rose iránt, így van egy olyan érzésem, hogy Rose majd vele fog vigasztalódni, most, hogy hát... Dmitrij már nem lesz elérhető. Ezzel pedig ismét kialakul egy szerelmi háromszög, amiből már kifejezetten elegem van manapság. Aztán külön tetszett még a kötet végén Lissa és Rose elválása, szerintem megható jelenet lett, Rose végre egy kicsit kiállt magáért, és rájött, hogy néha magával és a saját gondjaival is kell foglalkoznia, nem csak a morák védelmezésével. Mellette Lissa itt egy kicsit gyerekesen önzőnek tűnt, ahogy szinte már könyörgött/parancsolt, hogy nem menjen el Rose, szerintem ki kellet volna állnia a barátnője mellett, és megérteni miért teszi ezt az egészet, és mindenben támogatni. De majd csak megjön az esze később.
Nagyon tetszett a harmadik kötet, véleményem szerint eddig ez a legjobb a Vámpírakadémia sorozatból, így mindenképp jöhet a folytatás. (Főleg egy ILYEN befejezés után!)
A könyvről:
5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése