Jack Kerouac: Úton

Tudom, hogy nem rég mutatták be kis hazánkban a filmváltozatot, és sok helyen olvastam, hogy a könyvhöz képest nagyon rosszul sikeredett, a könyvet sokan magasztalták, és mikor egyik nap a könyvtárban megpillantottam, akkor tudtam, hogy el kell olvasnom, ha már így véletlenül pont szembekerültem vele.

A történet:
"Ez a világsikert aratott beat regény, anélkül hogy leleplező akarna lenni, szinte minden más könyvnél többet mond az Egyesült Államok társadalmi rendszerének ellentmondásairól. Az író rokonszenve csak elmélyíti a félelmetes körkép színeit, mert érzékelteti, hogy hősei, fél őrülten kódorgó, narkotikumokkal élő fiatalemberek, voltaképpen jobb sorsra lennének érdemesek, és még akkor is áldozatok, ha teljesen morál nélkül élnek – egy álszent társadalom áldozatai. Az optimizmus, élő kapcsolatok, a jó iránti vágyódás végül is erősebb a dekadens, anarchisztikus motívumoknál, s Kerouac műve igaz emberi dokumentummá nő: íme, ez van az amerikai életforma mélyén, így érez az amerikai ifjúság egy része…"

Ez a könyv igen érdekes volt, még én is lassan haladtam vele, egyrészt mert egyes helyeken nagyon lelassul a történet, bevallom néha kicsit untam magam, és ilyenkor nem nagyon vett rá a lélek, hogy olvassam tovább. Pedig nem olyan rossz könyv ez, csak szerintem nem nekem való. Habár szeretem a komolyabb témáról szóló történeteket, a filozofálgatást és azt, ha valami elgondolkodtat, de ez a könyv mégsem jött be annyira, mint vártam. Mint már említettem gyakran untam magam rajta, nem volt a történetben semmi izgalmas, lehet, hogy az volt a baj, hogy most kalandokra vágytam, talán ha máskor olvasom, akkor jobban magával ragadott volna.

Sal folyamatosan úton volt, ment össze-vissza Amerikában, közben mindenféle emberrel összeismerkedett, tapasztalatokat gyűjtött, barátkozott, és próbált ihletet meríteni az íráshoz. De nem önszántából indult útnak, hanem követett valakit... Dean Moriarty-t (az elején mikor olvastam a nevét, akkor a Sherlock Holmes béli Moriarty járt a fejemben, de nagy nehezen sikerült elvonatkoztatnom tőle). Habár Sal-t bírtam, mint karaktert, de a kedvencem egyértelműen Dean lett. Dean itt egyenlő magával a szabadság érzésével, ő az, aki bárkit képes inspirálni, aki bárkit képes rávenni akármire, tele van energiával, élettörömmel, folyamatosan utazgat szerte az országban, mindenhol az örömöt és a boldogságot keresi, és a megtört és szomorú gyerekkorán próbál túllépni. Dean megtört karakter, aki habár teljesen negatív hatással van bárkire, akivel csak kapcsolatba kerül, mégse képes senki se neki ellent állni. Önző barát, csak önmagával foglalkozik, általában két nője van egyszerre, és rengeteg porontya szerteszét Amerikában, nem képes egy helyben sokáig megülni, és folyamatosan mehetnékje van.... ő maga a szabadság és az életöröm, amire minden ember vágyik.... Sal is ezért követte őt, ezért indult útnak utána....

Igazából maga Dean az egész könyv központi figurája, ő szimbolizálja ezt az egész léhűtő életet, amit akkoriban ezek a fiatalok éltek, nem törődtek semmivel, csak a mának éltek, szabadon utaztak mindenfelé, minden kockázat vagy felelősség teljes hiányában, elszakadva a társadalmi normák és elvárások nehéz súlyától. Egy különc életet éltek, amire nem lenne képes akárki, és épp ezért lettek igazi példaképek, ezért lett ilyen sikeres ez a könyv, mert arról az életről mesél, amit mindannyian élni szeretnénk, szabadon és felelősségek nélkül, hogy azt csinálhassunk bármikor, amit csak akarunk. 

Közben persze felmerülnek azok a nagyon jó kérdések is, hogy vajon jó ez így, amit csinálnak, sokan megkérdőjelezik, hogy élet-e egyáltalán, ahogyan ők élnek, Sal is tudja, hogy Dean rossz hatással van rá, és hogy nem bízhat meg benne igazából, mégis utána megy és vele tart, mert Dean ihletet ad neki, ugyanúgy energiával tölti fel őt, mint bárki mást.... Én is szívesen követtem volna Dean-t, még akkor is, ha tudtam volna, hogy nem marad velem örökre, hisz ő olyan személy, aki esetében már annak örülhetünk, ha egy kis szeletet kaphattunk az életéből, ha egy kis időt vele tölthettünk, hisz talán már ez is többet jelenthet, mint az életünk többi része.

Tehát néha kicsit untam magam rajta, de mégis tele van érdekes és szép gondolatokkal, bár az igaz, hogy kell egy hangulat hozzá, amikor teljesen magával ragadhat a történet, én most nem voltam ebben a hangulatban, így annyira nem lett a kedvencem.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/jack-kerouac-uton

5/3

Ám ha valakit mégis érdekelne, akkor itt van a mostanában bemutatott filmváltozat előzetese, én még nem láttam, talán majd valamikor időt szakítok rá, bár a könyvből kiindulva a film sem lehet valami kalandregény, ahhoz is kell egy bizonyos hangulat. Na, majd meglátjuk.:)

Előzetes: