Karen Marie Moning: Új nap virrad (Tündérkrónikák 5.)

És végeztem, sikerült befejeznem a Tündérkrónikák sorozatot, szerintem igenis rekord idő alatt. De hát nem tehetek róla, annyira tetszett a történet és olyan izgalmas volt, hogy amikor csak alkalmam volt rá, olvastam és olvastam tovább... amíg el nem értem a végére.:) Kicsit fáj is a szívem, mert nincs tovább, de ennél jobb lezárása nem is lehetett volna. ISMÉT SPOILERES A BEJEGYZÉSEM, ÍGY AKI NEM AKARJA MAGÁNAK LELŐNI A NAGY CSAVAROKAT, AZ NE OLVASSA TOVÁBB!

A történet:
"Mac sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt.
A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önön hibájából elvesztett. Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is! Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár. Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történet valójában V’Lane-nel? Egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?"

Az utolsó kötet döbbentett meg eddig a legjobban, voltak olyan "Te jó ég" pillanataim, mikor le kellett tennem a könyvet és csak bámultam magam elé, míg végül sikerült megemésztenem az információt, amit rám zúdított az írónő. Itt aztán tényleg (majdnem) minden titokra fény derül, újabb és újabb csavarokkal tette még rejtélyesebbé a történetet, és mikor már azt hittem, hogy igen, végre mindent értek, akkor csavart még egyet rajta, és megint összezavarodtam. De a végére csak kiderült minden Mac és az olvasó számára is.

Akkor lássuk mi minden történt, kezdjük elsőnek az apró negatívumokkal, mert hát ezek is vannak.

Továbbra se értettem miért kellett az a néhány Dani nézőpont, habár jó volt a lányt olvasni, mert nagyon bírom őt, de olyan mintha csak időhúzásnak lett volna belerakva. Szerintem itt is elég lett volna a Mac nézőpont és kész. Aztán Barrons csak nem halt meg, mint hittük, de szerencsére ez is normálisan meg lett magyarázva, hogy miért van így, bár ez egy kicsit így is klisés húzás volt, de még lenyeltem neki. Bár azt még mindig nem tudom, hogy akkor most micsoda pontosan Barrons és a társai, hogy miképp lettek ilyenek... jó megátkozták őket, de ki és miért? Vagy lehet csak én nem figyeltem oda eléggé. Ennyi negatívum volt benne, vagyis ezek nem feltétlenül azok, inkább csak olyan dolgok, amik nekem személy szerint nem tetszettek. De ezeken kívül minden más szuper volt.

Mac most már véglegesen az egyik kedvenc főszereplőm lett, most, hogy az egész sorozatot elolvastam látom igazán, hogy az írónő milyen szépen és aprólékosan építette fel a jellemfejlődését, hogy a szőke barbiból egy önálló, kemény harcos nőt csinált. Nagyon jól kigondolta és leírta ezt a folyamatot. Mac nekem ebben a könyvben volt a legszimpatikusabb, mert nagyon okosan cselekedett végig. Bátor volt mikor az elején "szövetkezett" Darroc-cal, hiszen nem volt más lehetősége, és igenis megtette, annak ellenére, hogy mindenki árulónak hitte.

Aztán bírtam a fejezetek elején lévő kis idézeteket, amikben Mac és a Sinsar Dubh beszélgettek egymással és az egész könyvön át tartó folyamatot, miközben a könyv üldözte a lányt, csábítgatta, próbálta a gonosz oldalra állítani, míg Mac pedig erősen próbált neki ellenállni. Barrons előkerülése után végre igazán közel kerültek egymáshoz, nem csak testileg, hanem lelkileg is, végre kiderültek az egymás előtti titkaik és Barrons is visszavett egy kicsit a vadállat énjéből. Vicces volt, mikor mindenki együtt tanácskozott arról mi tévők legyenek, és folyamatosan veszekedtek, azokat a jeleneteket nagyon élvezetes volt olvasni.

Dani-t nagyon megszerettem és bírom a kislány stílusát, egyre jobban kíváncsi vagyok arra a könyvre, amiben már ő a főszereplő, olyan igazi kis heves, kemény tinilány, aki felnőtt szeretne lenni, aki utálja, ha parancsolgatnak neki, egy kicsit el van telve magától, de azért szeretné ha valakinek igazán számítana és foglalkozna vele. Szeret káromkodni is, de ez tőle nem alpári volt, hanem inkább aranyos. Nem csoda, hogy Mac ilyen hamar megkedvelte Dani-t, biztosan én is bírnám a "Mega"-t.

A történet még mindig izgalmas volt, szépen haladt tovább az esemény, a karakterek még mindig rendben vannak, szépen fejlődnek, derülnek ki róluk a titkok, megtudjuk ki melyik oldalon áll, és milyen céljai voltak valójában, ugyanúgy meg van a humor a könyvben, ez sem hiányzott és tökéletes lett a befejezés.

A végén pedig muszáj néhány szót szólnom a számomra két legmeglepőbb (és egy előre már sejtett) fordulatról. Az egyik ami megdöbbentett az, hogy Mac micsoda valójában, erre egyáltalán nem számítottam, a másik meg az, hogy V'lane kicsoda valójában. Azt sejtettem, hogy V'lane körül még lesznek nagy titkok, tudtam, hogy van valami hátsó szándéka, de arra még álmomban sem számítottam volna, hogy ő maga Cruce. Habár sejthettem volna, hogy a gyakran emlegetett és halottnak hitt Cruce elő fog kerülni, mert ha valakit egy történetben halottnak hisznek, az sosem az általában. De, hogy mindvégig ő mozgatta a háttérben a szálakat, az még jobban megdöbbentett, és épp ezért az én szememben most sikerült legyőznie Barrons-t. Csakis azért, mert végül is ő volt a gonosz, aki meghúzódott a háttérben, aki türelmesen várt, aki mindent irányított okosan, ravaszan és várva az alkalomra mikor megszerezheti magának a hatalmat. Csak kár, hogy ilyen könnyen elintézték... :(

És hát az is kiderült, hogy ki ölte (ölette) meg igazából Alina-t, ezt sejtettem egy kicsit, Rowena túl gyanús volt nekem, és őszintén szólva ki tudtam belőle nézni, bár az meglepett, hogy Dani-vel végeztette a piszkos munkát. Szegény Dani és Mac, nem tudom mi lesz így a barátságukból, hogy meg lehet-e még ezt menteni ezek után. De legalább Rowena megkapta amit érdemelt.

A Tündérkrónikák bekerült a kedvenc könyvsorozataim közé, ez vitathatatlan. Örültem, hogy olvashattam és Dani könyveit se fogom kihagyni az biztos.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/karen-marie-moning-uj-nap-virrad

5/5*