Alice Sebold: Komfortos mennyország

Erre szintén a könyvtárban bukkantam rá, aztán meg eszembe jutott, hogy van egy ugyanilyen című film, így egyből tudtam, hogy ha már egy újabb könyvadaptációra figyeltem fel, akkor el kell olvasnom. A filmről már hallottam régebben, de még nem láttam, így nem tudtam mihez hasonlítani a könyvet.

A történet:
"Susie tizennégy éves. Üldögél a kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Családja csak annyit tud, hogy eltűnt, és visszavárják. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat. Az élet megy tovább.
A kérdés persze éppen ez: hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a lánya elvesztésével? A tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy csak nézheti őket?"

Nos, mint már a szokásos bevezetőben írtam nem láttam a filmet ezelőtt, és korábban eszembe se volt, hogy el kellene legalább olvasnom a könyvet, így nem tudtam miről maradtam le idáig. Szeretem a komoly témáról szóló könyveket, melyek meghökkentenek, elgondolkodtatnak és elszomorítanak, és habár végül mindig lehangoltan fejezem be az ilyen műveket, mégsem bánom meg, hogy elolvastam őket. Hisz a világ nem rózsaszín, csupa vidámság és boldogság, sőt inkább pont az ellentetje, épp ezért néha kell egy kis emlékeztető, hogy az izgalmas, kalandos és humoros könyvek olvasása közben ne felejtsem el, hogy nem csak ebből áll a világ.

A Komfortos mennyország egy komoly könyv, nem tagadom nem pörgős és nem izgalmas, ezt nem krimi, ahol a gyilkos után nyomozunk, és a végén se jön minden rendbe. Arról szól, hogy egy család hogyan dolgozza fel évek alatt a lányuk elvesztését. Hogyan engedik el az emlékét és hogyan lépnek tovább. És arról, hogy eközben Susie a maga kis mennyországában, hogyan lép tovább és szakad el a családja figyelésétől, el kell fogadnia, hogy halott és neki is tovább kell lépnie.

Lassan halad az esemény, és inkább a szép gondolatokon van a hangsúly. De ez éppen ezért jó könyv, néha ilyet is kell olvasni. A karakterek nem valami egyediek, mindenki másképp dolgozza fel a tragédiát, de valahogy olyan tipikus módon, van aki tagad, van, aki elmenekül és van aki megszállottan kutat a gyilkos után. Nekem Susie apja volt a kedvencem, hisz valószínűleg én is valahogy így reagáltam volna, ha meggyilkolják a lányomat, teljesen érthető volt a reakciója. Viszont Susie anyja, te jó ég! Ezt a nőt nem tudtam megérteni, és ő volt a legunszimpatikusabb az összes karakter közül, a legrosszabb módon reagált, pont akkor hagyta el a családját, mikor a legnagyobb szükségük lett volna rá.

Susie olyan semleges volt számomra, egy tipikus 14 éves kislány, pont a korának megfelelően viselkedett, bár a halála körülményeiről inkább nem nyilatkoznék. (Vagyis mégis... nem akarok érzéketlen lenni, de azért 14 éves korában van annyi esze egy embernek, hogy nem bújik be egy idegennel egy rejtett kis zúgba, ahol senki nem találhat rájuk és ahol akármi történhet vele. Jó értem, hogy a szomszédjuk volt a pasi és valamilyen szinten ismerte, de azért annyira nem, hogy kettesben járkáljon vele. Manapság már senkiben se lehet megbízni, még abban se, akit állítólag ismerünk.)
Nagyon tetszett a könyv, majd lehet valamikor a filmet is bepótolom. Addig is, most valami kis könnyed olvasmányra vágyom, valami kis egyszerű fantasy-ra.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/alice-sebold-komfortos-mennyorsza
5/5