Becca Fitzpatrick: Vihar előtt (Csitt, csitt 3.)

Nos, végre a kezembe akadt a Csitt, csitt sorozat harmadik kötete, és mivel az első kettő úgy nagyjából bejött (az apróbb hülyeségei és idegesítő dolgai ellenére), és nagyon megszerettem Folt-ot, így kétségtelen volt, hogy ezt a sorozatot végig fogom olvasni. Habár a 3. kötet már egy ideje megjelent magyarul, de én csak most tudtam elolvasni.

A történet:
"Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját.
Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében. És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna. Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz… és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb – és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét."

Ez a könyv totálisan felesleges, nem értem miért kellett megíródnia, talán csak azért, hogy a 3 helyett 4 kötetessé váljon a sorozat. És épp ezért nem tetszett annyira, mint vártam, hisz az első fele halál unalmas volt. Habár a fülszöveg is leírja, hogy Nora elveszti az emlékeit és gyakorlatilag újra meg kell ismerkednie Folt-tal és rá kell jönnie azokra a dolgokra, amiket idáig már tudott, de nem hittem, hogy ezt az amnéziás dolgot ilyen sokáig húzni fogják. A köny felét ez teszi ki, és számomra baromira unalmas volt még egyszer végigolvasni azt, ami már egyszer megtörtént. Lehet mások számára izgalmas volt, de számomra nem. Azt akartam, hogy haladjanak az események, hogy folytatódjon ott ahol a második könyv abbamaradt, mert az igen izgalmas véget ért. Így ha valakit nem érdekel, hogy Nora hogy jön rá ismét mindenre, amit idáig tudott Folt-ról, a bukott angyalokról és a nephelimekről, akkor a könyv első felét ki is hagyhatja.

Aztán mikor a lány végre mindenre visszaemlékszik, folytatódnak az események. Kiderült ugyebár, hogy Hank Nora igazi vérszerint édesapja és ő a Fekete Kéz, aki a nephelimeket vezeti, azokat a félig halandó, félig angyal lényeket, akik megelégelték, hogy a bukott angyalok bizonyos időközönként megszállják a testüket és átveszik fölöttük az uralmat. Le akarnak számolni a bukottakkal és ehhez valamilyen titokzatos ördögi erőt használnak fel. Hank egy undorító karakter, én a végén biztosan végeztem volna vele és nem hallgatok rá semmiben, nem engedtem volna, hogy az anyám körül legyeskedjen, és nem csináltam volna azt, amit szeretett volna. Persze Nora se nagyon akart neki engedelmeskedni, és tudom, hogy nem nagyon volt más választása, de én inkább meghaltam volna, minthogy hallgassak erre a féregre. Mindkét lányát kihasználta a saját önző céljai érdekében, és még sorolhatnám.

Marcie és Dabria ismét libásan és ütnivalóan viselkedtek, Vee-vel pedig semmi nagyszám nem történt. Volt viszont valaki, akit nagyon megkedveltem ebben a kötetben, ő pedig Scott. A 2.-ban nem bírtam annyira, és féltem attól, hogy ki fog alakulni egy szerelmi háromszög, de szerencsére ez még nem történt meg (jaj, de unom már a szerelmi háromszögeket!). Scott és Nora igazi jó barátok lettek ebben a könyvben, hisz gyakorlatilag Scott volt az egyetlen, aki őszintén segített a lánynak visszaemlékezni, ha ő nincs, akkor a többiek soha nem mondtak volna neki semmit.

Folt-ot még mindig nagyon szeretem, bár a mostani mártírsága, és az, hogy magára hagyta Nora-t, azért hogy ne ártson neki, és hogy újra normális élete legyen, egy kissé ellenszenves lépés volt tőle, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen feladja az állítólagos szerelmét és hogy ilyen könnyen le tud mondani róla. Ő is elég gyengén viselkedett ebben a részben, lehetett volna erősebb és okosabb és ellent kellett volna állnia Hank zsarnokoskodásának. Nem kellett volna vele szövetkeznie, hanem inkább letépni a fejét a helyéről és akkor már az elején minden megoldódott volna. Igazából ezt nem értem az egészben. Az egész könyv folyamán mindenki szinte behódol Hank-nek, pedig azért annyira nem erős ellenfél szerintem, ha nekiugrik több bukott angyal egyszerre, akkor biztosan semlegesíteni tudták volna. Mivel megölni nem lehet, ezért mondjuk bezárni valahova, megkínozni vagy mit tudom én.

Ez a kötet se nyerte el annyira a tetszésem, mint az első, eddig az a kedvencem a sorozatból, és idegesít, amiért Nora és Folt azóta nincsenek együtt, mert mindig közéjük áll valami. A könyv vége érdekes helyzetet állít fel a folytatásra (mert igen, ez nem az utolsó könyv, ez nem egy trilógia, hanem egy tetralógia), habár nem nehéz kitalálni, hogy mi történik, gondolom boldog vége lesz a történetnek, Nora és Folt biztosan rájönnek, hogyan oldják meg ezt a kényes helyzetet. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni, de azért nem rágom le a körmeimet izgalmamban a folytatásra várva.
Ui: A borító megint csodálatos lett, de nekem még mindig az elsőé a kedvencem.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/becca-fitzpatrick-silence-vihar-elott
5/3