Anna Karenina (film)

Megtetszett az előzetese és megnéztem a filmet, és ismét beleestem abba a csapdába, hogy egy kitűnően összerakott és szép zenével megspékelt, figyelemfelkeltő előzetes alapján egy izgalmas, érzelmes és jó filmre számítottam. Nos, nem ezt kaptam.

A történet:
"1874-et írunk. A vibráló, gyönyörű Anna Kareninának megvan mindene, a férje magas rangú kormánytisztviselő, és Anna a szentpétervári úri társaság megbecsült tagja. Ám Anna egy nap bátyja, Oblonsky kérésére Moszkvába utazik, hogy segítsen megmenteni annak zátonyra futó házasságát. Moszkvában összetalálkozik Vronsky-val, a fess huszártiszttel, akivel azonnal heves vonzalmat éreznek egymás iránt, noha Vronsky épp Oblonsky sógornőjének, Kittynek csapja a szelet."

Elsőnek szögezzük le, hogy a könyvet nem olvastam, így nem tudtam mihez hasonlítani, vagyis nem akadtam fenn minden egyes kis változtatáson, amit a könyvhöz képest megváltoztattak a filmben. Tehát ez sem okozhatott volna számomra problémát. Nem idegenkedem egy szépen megírt szerelmi történettől (nagy kedvencem például a Titanic, A szerelmünk lapjai), nem unom a romantikus filmeket, így nem is ez volt a gond. Még a kosztümös drámák sem állnak tőlem távol, sőt, kifejezetten szeretem őket (például Tudorok, Borgiák), így nem is ez zavart.

Nem olvastam a könyvet, de azért annyit tudok, hogy ez egy tragikus szerelmi történet, mely igen érdekes kérdéseket boncolgat mellette, szegény Anna-nak döntenie kell, hogy a szerelmet vagy a rangját választja-e és emellett az orosz írókra jellemző társadalmi kérdések, problémák szintén felvetődnek a történet folyamán. Volt egy tökéletes alapanyag, egy igen hosszú mű (asszem 1000 oldal körüli) amit sokan nagyon szeretnek. Minden adott volt a sikerhez és ez most mégsem jött össze. Elmondom miért. Egyrészt vegyük a történetet, annyira szerteágazó, részletes és bonyolult, hogy egy két órás filmbe nem lehetett mindent belerakni, a szerelmi történet is le van egyszerűsítve, úgy, hogy mégis ők vannak a központban. A mellékszereplők mellettük jelentősen eltörpülnek, mintha ott sem lennének. Talán nem is kellenének. Csak Levint és Kitty-t emelném ki, de még ők se annyira megnyerőek és emlékezetesek, hogy kiváltsanak belőlünk valamilyen érzelmet. (Talán csak annyit, hogy Levin milyen kis aranyos, én Kitty helyében már az elején őt választottam volna, nem pedig azt a bájgúnár Vronszkijt.)

Eztán ejtsünk pár szót a film felépítéséről. A rendező egy mondhatni teljesen új műfajt teremtett, ami engem merőben meglepett, mert az előzetesből nem erre számítottam, és mielőtt megnéztem volna a filmet, semmi mást nem tudtam róla. A film nagy része egy színpadon játszódik. Igen, jól olvastátok, egy színpadon. Olyan, mintha egy színi előadást néznénk, úgy váltakoznak a jelenetek, egy színháztermet építettek be a különböző jelenetekhez megfelelően. A nemesség éli vidám életét a színpadon és a nézőtéren, még a szegényebb csoportok meg a háttérben dolgoznak. Ez kissé fura volt számomra, és nehezen szoktam meg, nem értettem a koncepció lényegét, sokkal jobb lehetett volna, ha különböző tágas, és szépen megépített helyszíneken dolgoznak. Csak egy-két külső jelenet van, mikor például Anna és Vronszkij kint piknikeznek a friss levegőn, vagy mikor Levin kint dolgozik a parasztokkal. Ezzel szemben a kosztümök, a díszlet csodálatos lett, egyből belemerültem a hamisítatlan orosz hangulatba. Ezt nagyon szépen meg tudták ragadni a készítők.

A színészekre viszont nem lehet panasz, mármint nekem semmi bajom nem volt velük, hozták, amit kellett, se többet se kevesebbet nem nyújtottak, csak ami elvárt. Keira Knightley számomra tökéletesen átadta Anna gyötrelmét, érzelmeit és végső kétségbeesését, de a vége nagy csattanó egy kissé unalmasra sikeredett. Valahogy sokkal drámaibban kellett volna szerintem megoldani.) Vronszkij egy tenyérbemászó kis ripacs, nem tudom hogy a könyv szerint is ilyennek kellett volna-e lennie, de ha igen, akkor nagyon jó munkát végeztek. Nekem egyáltalán nem jött be, és folyton olyan önelégült fejet vágott, hogy mindig viszketett a tenyerem és szívesen bemostam volna neki egyet. (Épp ezért nem értem Anna miért szeretett bele és miért dobta el az egész életét pont ezért a pasiért).

Nekem egyértelműen Jude Law alakítása tetszett a legjobban, habár fura volt, hogy most nem ő a főszereplő és a főhős, hanem a megcsalt férj szerepében tetszeleg és el van maszkírozva (hisz tudjuk, hogy ő ennél sokkal helyesebb, simán kenterbe veri azt a szöszke kis grófot), de ezt is tökéletesen alakította. A filmnézés közben azon kaptam magam, hogy neki szurkoltam és sopánkodtam mikor papucsférj módjára megbocsátott Anna-nak.

Akkor összegezzünk, egyszer mindenképp megéri megnézni, főleg annak aki olvasta a könyvet, vagy annak, aki szereti a kosztümös történelmi drámákat, és a tragikus szerelmi történeteket, de senki ne várjon valami magasröptű, különleges alkotást.

10/6

Trailer: