Elsőnek
itt volt a sorozat és be kell vallanom, ha nem készítenek a könyvekből
sorozatot, akkor talán soha nem ismerem meg a Tűz és jég dala könyveket. Így
természetesen el kellett olvasnom az alapként szolgáló műveket, melyek nagy
kedvenceimmé váltak, és mivel nem olyan rég megláttam a helyi könyvtárban az 5.
részt, így tudtam most jött el az ideje, hogy elolvassam a legfrissebb kötetet.
A
történet:
„Közeleg
a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az
Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az
emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni
reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám
rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná.
Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal,
miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a
gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A
Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött
rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan
kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol
Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról
szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három
gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a
sárkányok táncát?”
Mit
is mondhatnék erről az ötödik könyvről, amit még nem mondtam el korábban? Ugyanaz
az egyedi több váltott nézőpontos szerkezet, ugyanazok a remek és különböző
karakterek, akiket lehet nagyon szeretni vagy nagyon utálni, ugyanaz a sok
erotikaábrázolás tehát minden ugyanolyan, mint korábban volt. A könyv hossza
majdnem 1100 oldal, így nagyjából a 3. kötet hosszával vetekszik, persze azt
még mindig nem szárnyalja túl az izgalmakat és a történetet tekintve. Nekem
eddig A kardok vihara a kedvencem.
Na,
nem azt mondom, hogy rossz ez a kötet, mindenképpen jobb lett, mint a 4. rész,
és ha úgy vesszük, hogy ezek ketten alkotnak egy egészet, akkor mindenképpen
zseniálisak. Az persze világos, hogy Martin olyan tökéletesen és aprólékosan
kidolgozott fantasy világot teremtett, annyi szálat indított el és kavart
össze, hogy már maga se nagyon tudja, kivel mihez kezdjen. Annyira szerteágazó
a történet, olyan sok érdekes figura van és ők olyan messzi élnek egymástól,
hogy kíváncsi vagyok, hogyan fogja őket végre összehozni a végső nagy csatára
és persze arra is kíváncsi vagyok, hogy kik fognak életben maradni… ők biztosan
nem a kedvencek lesznek, hiszen Martin bácsi előszeretettel szeret szembemenni
a klisékkel és könnyűszerrel, minden lelkiismeret-furdalás nélkül végez a nagy
hősökkel, mindannyiunk kedvenceivel.
Eddig
nagyon úgy tűnt, hogy a gonoszok és a negatívabb karakterek fognak győzedelmeskedni
a végén, de azért néhányan már közülük is kezdenek elbukni, és ez így van
rendjén. Gondolok itt például Cersei királynő megaláztatására, amit teljesen
megérdemelt, és remélem itt még nem értek véget a szenvedései. Ebben
az 5. kötetben végre felbukkannak a 4.-ből hiányolt kedvenceim. Dany és Jon…
hát ők még mindig csak egy helyben toporognak és amennyire vártam a
jeleneteiket, annyira csalódtam bennük. Vagyis Jon-ban nem annyira, csak azért
mert nem vette észre, hogy ellenségek veszik körbe és hogy szinte senki nem ért
vele egyet abban, ahogyan a Falat szeretné védelmezni a Mások ellen, annyira
egyértelmű volt az elejétől kezdve, hogy fel fognak ellene lázadni. Remélem,
nem veszítjük el örökre, és eztán végre belátja, hogy az ő helye nem a Falnál
van és továbbáll.
Dany…
Dany… Dany… nagy kedvencem a mi kis hercegnőnk, imádom őt, de Martin vele se
tud mit kezdeni. Miért nem halad végre Westeros felé? Mi a jó Istennek kellett
ott letelepedni a semmi közepén és egy olyan népen elkezdeni uralkodni, akik a
hátuk közepére se kívánják őt és soha nem fogják elfogadni? Dany, Westeros vár
rád, ideje lenne végre elindulni és rendet teremteni a Hét Királyságban. Aztán
itt van nekünk Theon, akinek a 2. könyvtől imádom a történetét és a most sem
okozott csalódást. Theon-ra rendesen rájár a rúd, de ha őszinték akarunk lenni,
akkor megérdemli, amit kap és legalább a vele történt szörnyűségek miatt igaz
és őszinte ember válik belőle a végére. Megbánja korábbi tetteit és szüksége
volt erre a kis megaláztatásra, hogy rájöjjön ki ő és hova tartozik igazán.
Bran,
Ayra, Tyrion, Davos és Stannis most annyira nem kötöttek le, a két gyerek
annyira nem izgat, hogy azt le sem tudom írni, aztán Davos meg Stannis távol
voltak egymástól, és hiányoltam a jó kis őszinte beszélgetéseiket. Tyrion meg
csak ment össze-vissza mindenféle különösebb cél nélkül, untam a fejezeteit,
csak addig volt érdekes, amíg az elveszett herceggel volt. Ja,
és igen, még valamit meg kell említenem. Ez az elveszett herceg dolog. Ez most
tényleg komoly? Martin kijelentette az elején, hogy Rhaegar fia meghalt, és
most kiderül, hogy mégis él… micsoda nagy véletlen? És miért pont most került
elő? Nekem cseppet erőltetettnek tűnik ez a szál és valami nem stimmel
körülötte… ha Aegon életben volt, akkor miért nem Dany-vel és Viserys-sel élt,
miért kellett őt külön tartani a másik két rokonától? Nekem túl fura és túl
klisés lett ez a dolog, ami igen fura Martin bácsitól, aki nem szereti az ilyen
bevett dolgoknak az alkalmazását.
És
rajtuk kívül persze még rengeteg minden történt, de ha mindenről és mindenkiről
írnék, akkor soha nem végeznék. A lényeg, hogy nagyon tetszett az 5. könyv, és
tisztára kegyetlenség, hogy csak évek múlva jön a folytatás. Remélem, Martin
bácsi összeszedi magát és most gyorsabban fog írni, mint ezelőtt. Már csak két
kötet van hátra (elvileg) és végre megtudjuk, hogy ki fogja megkaparintani a
Vastrónt… nekem vannak tippjeim, de azt még nem árulom el.
A
könyvről:
http://moly.hu/konyvek/george-r-r-martin-sarkanyok-tanca 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése